Feltámadás. Jézus-film, méltó az ünnephez. Filmjegyzet
Húsvétkor a keresztény világ Jézus dicsőséges feltámadását ünnepli. Jézus élete, kereszthalála és a csodás „végkifejlet” az idők folyamán rengeteg alkotót megihletett, színpadi művek, filmek sokasága dolgozza fel a korabeli eseményeket. A legnagyobb hatással rám a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera és Mel Gibson (nehezen emészthető) Passiója volt. A Feltámadás c. film sem mai darab, 2017-ben mutatták be. Elérhető a Netflixen. Összességében nem okozott csalódást, igaz, mivel Húsvétvasárnap néztem meg, a véleményemben az is benne van, hogy a film illeszkedik Húsvét szelleméhez.
A különleges benne az, hogy a keresztre feszítés utáni napok eseményeit dolgozza fel, a római hadsereg helyi vezetőinek szemszögéből láttatja a történteket – a római helytartó Jézus halála után is próbálja megakadályozni, hogy a nép körében lázadás törjön ki, ennek érdekében intézkedéseket foganatosít, ám bizalmi embereit egyre inkább eluralja a zavar, a zavarodottság és a kétségbeesés; olyan jelenségek tanúivá válnak, melyekre, minden igyekezetük ellenére, nem találnak racionális magyarázatokat.
A film ismertetőjét idézve: „Jézus Krisztus keresztre feszítése után elterjed a hír, hogy a Messiás feltámadt, a holtteste eltűnt a sziklasírból. A hír eljut a római helytartóhoz is, aki megbízza Claviust, az erőskezű római tribunust, hogy járjon utána a dolgoknak. Clavius a segédjével, Luciusszal nyomozni kezd, hogy megfejtsék a rejtélyt, mi történt a názáreti Jézussal a keresztre feszítését követő hetekben. Cáfolni akarják azokat a pletykákat, miszerint feltámadott volna, ami könnyen felkeléshez vezethet Jeruzsálemben.”
A történések középpontjában a rettenthetetlen Clavius áll, a tribunust Joseph Fiennes alakítja, meggyőző ebben a szerepben. A véres ütközetek, a veszteségek terheit viselő, megfáradt katona nem különösebben hisz a mendemondáknak, Jézus tanítványainak, hessegeti annak a gondolatát, hogy az az ember, akit a katonái keresztre feszítettek, Isten fia volt. A hit csírái megvannak benne, a rómaiak isteneire gyakran hivatkozik… Ahogy azonban a Golgotán, a két lator között megfeszített Jézust figyeli, valami elkezd „kinyílni” benne… Minthogy azonban nem engedheti meg magának, hogy a katonái előtt elbizonytalanodjon, a filmkockákon csak a belső vívódásait láthatjuk, kétségeit, félelmeit senkivel sem tudja megosztani. Tisztában van azzal, hogy veszélyes vizekre evezne ezzel…
Ritkán jelennek meg a filmeken a kereszthalál utáni napok eseményei. Arimateai József, Jézus titkos tanítványa – nem mellékesen, előkelő zsidó, a főtanács tagja -, Pilátustól elkéri Jézus holttestét, hogy a saját sírkamrájában elhelyezhesse. Engedélyt kap erre. A sziklasír bejáratához egy hatalmas, több ember által is nehezen megmozdítható követ helyeznek, majd a sírt lepecsételik. Terjedőben van ugyan egy rómaiakat igencsak nyugtalanító szóbeszéd: Jézus ígéretet tett arra, hogy harmadnapon feltámad.
Mit is jelent ez? Bármit is jelentsen, meg kell akadályozni, hogy bárki is a sírhoz menjen és Jézus testét elvigye. A sírt két római katona őrzi éjjel és nappal. Ám Jézus holtteste mégis eltűnik harmadnapra virradóan… A felhergelt rómaiak nagy erőkkel próbálják felgöngyölíteni, mi történt pontosan. Több tucat ember kihallgatása kezdődik el, köztük a tanítványoké…
A vívódó Clavius sodródik az eseményekkel, megelevenednek az Újszövetségből ismert jelenetek, a tribunus megmagyarázhatatlan, csodás jelenségek szemtanúja lesz. A film szépen érzékelteti, miként hat mindez a rettenthetetlen katona személyiségére, miként nyílik ki benne fokozatosan az alázat, szilárdul meg a hite, foszlik semmivé addigi világképe. Jézus ártatlan halála és csodás feltámadása jellemformáló személyes drámája lesz. Az i. sz. 33-ban játszódó Feltámadás c. film megrendítő fejlődéstörténet – méltó az ünnephez.
Rendező: Kevin Reynolds
Kevin Reynolds, Paul Aiello, Karen Janszen
– Ymon
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
