Gondolkodj pozitívan! Mire jó? Mit is jelent ez?
Ha belemerülsz az interneten fellelhető vonatkozó irodalomba, két dologról olvashatsz. Az egyik, hogy tessék pozitívan gondolkodni, a másik, hogy ez marhaság, és csak kárt okozol magadnak, ha rózsaszín vattacukor-felhőn keresztül nézed a világot. Mindkét oldal megingathatatlanul ragaszkodik a maga álláspontjához. Mindkét oldalnak igaza is van.
Csak az olvasó nem tudja, hogy akkor most gondolkodjon-e pozitívan, vagy inkább ne.
Hogy lehetséges, hogy mindkét oldalnak igaza van? Egyáltalán, mi is az a pozitív gondolkodás? Mire jó? Tettél fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket? Vagy el sem jutottál a kérdés-feltevésig?
Én eljutottam. Itt valami óriási félreértésnek kell lennie, mégpedig nem máshol, mint magának a „pozitív” szónak a jelentését illetően. Ez is egy olyan szó, amit mindenki használ, de kevesen tudják, mit jelent valójában. Adnak neki egy „saját gyártmányú” jelentést, és megpróbálják bevasalni az egész világon – miközben ugyan mekkora a statisztikai valószínűsége annak, hogy az „egész világ” éppen-pontosan ugyanazt érti alatta, mint te?
Voltaire, a nagy vitázó, mindig így kezdte pezsgő szellemiségű beszélgetéseit: „határozd meg fogalmaidat!”. Maximálisan egyetértek vele. Először tisztázzuk, mit értünk egy-egy fogalom alatt, és csak utána essünk egymás torkának.
Nézzük hát a „pozitív” szót! Felütve egy latin szótárt (bevallom, egy még működőképes online verziót használtam, nem klasszikus papír alapút), a „positivum” szó jelentése a következő: „bizonyosság, eredmény, tény, valóság”. Ahogy egy mesterem megfogalmazta: „az, ami van”. Magyarul: nem jelent egyáltalán semmi jót!
Orvosi területen még őrizzük a „positivum” eredeti jelentését: egy laborlelet, egy teszt „pozitív” akkor, ha megvan az a valami, amit keresünk a teszt által. Aztán hogy az a valami egy magzat vagy épp egy vírus jelenléte, az már más kérdés. Az egyik pozitív tesztnek örülünk, a másiknak nem. Az egyik jó, a másik rossz – számunkra. Nem más a „positivum”, mint „az, ami van”.
A pozitív gondolkodás tehát nem a rózsaszín vattacukrot jelenti, nem azt, hogy amikor a cápa lerágta a lábadat, örülsz, hogy a kezed megmaradt, mert még tudod posztolni a Facebookra és legalább híres leszel, hanem azt, hogy azzal foglalkozol, ami van. Nem azzal, ami volt, ami lehetne, pláne azzal, ami lehetett volna…
Miért probléma, ha nem azt látjuk, ami van?
Képzeld el, hogy autót vezetsz, de a szélvédőn át nem a valóságos külvilágot látod, hanem valami odavetített képet. A vetített kép egy üres autópályát mutat, te rákapcsolsz, és 130-cal suhansz – csak épp a valóságban a belvárosban egy gyalogosokkal teli zebrán mész át… vagy valójában az út kanyarodik, nem olyan egyenes, mint a vetített képen… Mi lesz ebből? Ugyanez a helyzet az élet minden területén, legfeljebb nem annyira drámai. Vagy mégis. Nem látod meg, ha bántanak, átvágnak, így újra és újra csapdába esel és pórul jársz. Nem foglalkozol sem a tested, sem a lelked fájdalmas jelzéseivel – aztán egyszer csak „végstádiumban” találod magad.
A pozitív gondolkodáshoz hozzá tartozik a „pozitívan érzés” kérdése is. Ugyanígy értelmezve a „positivum” fogalmát, ez nem mást jelent, mint hogy a helyzetnek megfelelő érzéseket éled meg. A testedben elfogadod, hogy a „rossz” néha nagyon is „jót” jelent. Például, ha valami számodra károsat eszel, akkor – ha jól működik a tested – hamar hányás vagy hasmenés útján megszabadulsz tőle. Ezt az állapotot úgy is nevezzük (elegánsabban), hogy „rosszullét”. Nem kellemes állapot, mégis, azt jelzi, hogy a tested jól működik, nem nyeli be szó nélkül a mérgeket, hanem jelez és visszadobja, ami neki káros. Tulajdonképpen örülni kell neki!
Ugyanez a helyzet a lelki mérgekkel: ha valami káros hatás ér, az a legegészségesebb, ha a lelked tiltakozik. Ha valami „rossz”, akkor a pozitív gondolkodás és pozitív érzés mellett ezt „rossznak” is gondolod-tapasztalod.
Így valóban jó dolog a pozitív gondolkodás. És az is könnyen belátható, hogy a „rózsaszín köd” sok mindennek nevezhető, de pozitív gondolkodásnak semmiképpen! Szóval gondolkodjunk pozitívan – azaz éljük meg azt, ami van!
Ezzel rengeteg energiát megspórolhatunk, és lesz erőnk alakítani rajta, hogy az, ami van, olyan legyen, amilyet szeretnénk.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
