Mi a gandhis cukor folyik itt? Nem hallasz a füleddel? Gyerekszáj. Máté és Marcell aranyköpései
Részünkről megunhatatlan, és szerencsére kimeríthetetlen téma: gyerekek aranyköpései. Saját gyűjtés.
Marcell és Máté
Máté, négy éves
Amikor festékes lett a bútor, leszidtam:
– Nem csak én voltam! … Valamit a festékes doboz is csinált.
(A kutya éppen nem volt otthon, különben ő tette volna.)
Máskor, amikor szintén megdorgáltam valamiért:
– Jó, akkor nem leszek kedves…! És nem adok interjút!
(Újságíró gyereke. Gondolom, hallotta, hogy szoktam interjút kérni a telefonban.)
Néha játszunk már a Gazdálkodj okosan! társasjátékkal. Ő akarja felolvasni, mi van írva a szerencsekártyára:
– Gazdálkodj okos voltál, kapsz húszezer forintot, mert vettél a gyerekednek szép, nagy, boldog legót!
(Nyilván.)
Egy időben egyfajta káromkodásszámba ment nála:
– Mi a gandhis cukor folyik itt? Nem hallasz a füleddel?
(Egy mesében volt valami ilyesmi, az eredeti szót nem ismerte, ám a Gellért-hegyi Filozófusok kertjéből megtanulta Gandhi nevét. Az meg, hogy a füleden ülsz, szintén nem volt számára elég egyértelmű.)
Egyik reggel úgy ébredt, hogy volt egy kis seb a száján, egy kevés rászáradt vérrel. Elsétáltunk a tükörhöz, megmutattam:
– Máté, mi történt éjszaka?
– Amikor Manhattanben a felhőkarcolók tetején jártam, megkarcoltam.
(Azóta csak Európába mehet, még jó, hogy a szemét nem szúrta ki!)
Marcell, hat éves
Januárban:
– Marcell, holnap leszedjük a karácsonyfáról a díszeket, betesszük egy dobozba, és…
– Újra feldíszítjük!
Este:
– Marcell gyere, megyünk fürdeni!
– Nem mosunk hajat?
– De, muszáj.
– Neee, majd holnap!
– Jó, akkor holnap.
Másnap:
– Anya, ma mosunk hajat?
– Igen.
– Nem akaroooom!!! Inkább tegnap.
Télen, ki kéne menni:
– Anya, én nem bírom a hideget. Vannak gyerekek, akik nem bírják a hideget. Én is ilyen gyerek vagyok.
Végre itt a hétvége!!!
– Anya, játszunk olyat, hogy a Micimackó dolgozóba megy!
Amikor dolgozni kezdtem, már nem volt erőm szelektíven gyűjteni a hulladékot, leszoktam róla. Egy szombat reggel negyed hatkor ezzel ébresztett:
– Anya, a játék hulladékból készül.
Alaposan átbeszéltük a témát (ezzel nyertem negyed óra ágyban fekvést!) és eldöntöttük, hogy összegyűjtjük az újrahasznosítható dolgokat, majd kiválasztottuk a megfelelő zacskót ehhez – egy zöldet. Ilyen környezettudatos gyerekem van.
Zöldségleves az ebéd, persze, lapostányérból akarja enni.
– Marcell, ez nem leveses tányér!
– De anya, akkor mi?! Virslis tányér?
Napok óta gyönyörű tavaszi idő van, indulunk (sajnos) az orvoshoz.
– Anya, én gumicsizmát akarok felvenni! Biztosan vannak még pocsolyák.
Rohan az ablakhoz, hogy a pocsolyahelyzetet ellenőrizze.
– Úgy látszik, kicsit messzebb vannak a pocsolyák…
Mikulás judo órán:
– Anya, képzeld, a Mikulás tudja, hogy én tejmentes vagyok! Nem tudott eljönni, de küldött nekünk csomagokat. A többiek csoki Mikulást kaptak, én meg gumicukrot!
(A Mikulás mindent tud.)
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
