Gyerekszáj. Amikor a csemete kíméletlenül őszinte
//Sokan gyűjtjük szülőként gyerekünk vicces elszólásait. Ahogy nyiladozik az értelme és kezd kikristályosodni a személyisége, egyre karakteresebben formál véleményt erről-arról. Például a szüleiről. Van, hogy kíméletlenül – mert még mérlegelés nélkül tud őszinte lenni.
– Anya, köszönöm, hogy főztél.
– Ízlik?
– Nem, de megdicsérlek, mert főztél.
Máskor.
– Anya, szerintem te megnyernél egy főzőversenyt…ha én ellenőrizném le.
(Megjegyzés: mindezt úgy, hogy szerintem tudok főzni…)
– Anya, te vagy a legszebb anyuka a világon.
– Drága vagy! Köszönöm.
– Nem igaz ám! De szerintem azért elég szép vagy.
– Hova tetted a focikártyáimat?
– A dobozába. Helyetted…
– Ne csinálj a szobámban rendetlenséget!
– Anya, ebben a csattogós csizmában nem tudsz rendesen sétálni!
– Anya, jössz a mai edzésre?
– Szeretnéd?
– Igen, de csak akkor, ha csendben leszel.
– ???
– Majd szólok, ha szomjas vagyok.
Végezetül pár aranyköpés az aktuális mániájáról.
– Anya, nézzük meg Ronaldo sérelmeit! (Értsd: sérüléseit – videóválogatás a YouTube-on.)
– Böde eldalolja magát. (Értsd, elénekli meccs előtt a Himnuszt.)
***
Produkálja magát fociban, egy lövés nem jön össze:
– Na látod?! Így kell hibázni!
(Hibátlan szöveg – élni tanít.)
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
