Mauritius, az álomszép szigetország (1.)
Mauritius, az Indiai-óceán egyik egzotikus szigetországa a Dél-Afrikai Köztársaság keleti oldalán, Rodriguez és Madagaszkár szigetek távoli szomszédságában található. 1968 óta független állam, a nászutasok közkedvelt úti célja. Turistákat 1980 körül engedtek be először a szigetre, a katonai repteret akkor adták át civil célokra. Mauritius a világ második legsűrűbben lakott országa. Tartanak is a demográfiai robbanástól, szülés előtt álló várandós nőket nem (szívesen) engednek be az országba, nehogy így szerezzen valaki állampolgárságot. Letelepülni sem egyszerű.
Mauritius akkora, mint egy magyar megye: területe 2000 négyzetkilométer, 1,2 millióan lakják, s évente nagyjából 700 ezer turista tölti itt a szabadságát. A hivatalos nyelv az angol, de a francia gyarmatosítók hatása máig erősebb, mint az angoloké, így mindenhol franciául beszélnek; emellett a kreol és az indiai nyelv is jelen van (a kreol nyelv a francia egyszerűsített változata).
Port Louis, a főváros
Port Louis Mauritius fővárosa. Különös egyveleg. Apró, lelakott lakóházak, rozoga bádogházak sorakoznak a szocreál jellegű beton kockatömbök és a csillogó, modern üvegpaloták között. Port Louis belvárosának egyik hosszú – legalább 1 kilométeres – utcája napközben kirakodóvásár, tele van árusokkal, mindig nagy a tömeg. Ha a vásári kínálatot röviden kellene jellemezni: ételek, italok, háztartási kellékek, ruhanemű, cipők, bóvli. Mauritius textilipara világhírű, gyönyörű kézműves kelmékre, szőttesekre lehet szert tenni, és előszeretettel koppintják a világmárkákat; mint mindenütt, Mauritiuson is rengeteg a gyenge minőségű áru, de kifejezetten jó minőségű ruhákat is ki lehet fogni.
A főváros nem a tisztaságáról híres; itt-ott átható bűz terjeng, s láttunk néhány elhullott patkányt is a kanálisokban. A főutak mellett gyalogolni nagy kihívás; dinamikusan vezetnek, bár közelebb áll az igazsághoz, ha a közlekedést kaotikus és agresszív jelzővel illetjük. A buldózer módjára közlekedő autóbuszok fülsüketítő dudálás kíséretében bármikor felhajthatnak a gyalogjárdára, s a zöldfülű turisták hirtelen azt sem tudják, merre szaladjanak. A kipufogógázok koncentrációja iszonyat erős, Budapesten ehhez képest enyhe a szmog. A fővárost leszámítva egyébként kimondottan tiszta és kellemesen páradús a levegő.
Autóbusz pályaudvar
Óceán, ételek, árak
Szinte minden napra jut kiadós trópusi záporból – hamar jön, hamar megy. Júliusban tombol a tél Mauritiuson. Ez annyit jelent, hogy az óceán nagyjából 25 fokos – kellemes kristálytiszta, a türkiz pazar árnyalataiban játszik, hozzá világos homok dukál. Bájos északi üdülőváros Mon Choisy, ahol nagyjából 3 kilométer hosszú a szabad partszakasz, óriási sétákat lehet tenni (itt is) az óceánparton. Csodálatos a Cap Malheureux-i, a Trou aux Biches-i és a Flic en Flac-i partszakasz is.
Napágy 200 rupiáért – nagyjából 2 ezer forintért – bérelhető 5 órára. A parton rendre megrohamozzák a napozókat, fürdőzőket a mozgóárusok és a vendéglősök, rámenősen próbálják eladni termékeiket, szolgáltatásaikat. Általában csónakázni, jetskizni hívnak (500 rupia), vagy bizsukat (kagylós ékszereket, tenyésztett gyöngyöket), gyümölcsöket kínálnak, a vendéglősök pedig invitálnak, hogy náluk fogyasszuk el az ebédet.
Az óceánparti éttermekben a legjellemzőbb ételek: kínai leves, palacsintatésztában kisütött garnélarák, grillezett rák (450 rupia), koktélrák (175 rupia), polip pörkölt (225 rupia), banánlevélben sült hal curryvel (275 rupia), csirke kreol módra (200 rupia). Utóbbi a lecsóra emlékeztet. A köretekért külön fizetni kell (50 rupia), a saláták 150 rupiába kerülnek. A desszert a partközeli éttermekben általában hiányzik az étlapról; de a part tele van gyümölcsárussal, így így a vendégek általában gyümölcsöt fogyasztanak desszertként. Egy kisebb ananászt 25 rupiáért adnak. A papaya nemzeti eledel, nagyon olcsó és finom; az íze olyan, mintha sárgabarack és sárgadinnye keveréke lenne. Az alma náluk egzotikus gyümölcsnek számít, elvétve lehet kapni az üzletekben, de általában satnyák és savanyúak.
Az élelmiszer a helyi hipermarketben (Super U) közel olyan áron kapható, mint Magyarországon, sőt, vannak extrán drágább árucikkek, például az import tejtermékek – ebből a szigetország teljes importra szorul. Fő beszállítók: Dél-Afrika, Ausztrália. A mosószerek árára is rácsodálkoztam: drágák. A fontos alapélelmiszernek számító rizsfélék is jóval drágábbak, mint nálunk, és többnyire extra kiszerelésben – 10-20 kilós csomagokban – kaphatók.
Multikultúra
A mauritiusi lakosság többségét az indiaiak adják, a maradék kreol, afrikai, kínai, félvér. A nyugati hatások erőteljesen érvényesülnek. A Super U jól érzékelteti a globalizációs folyamatokat: az üzlet olyan ismerős terepnek tűnik, mint bármelyik hazai vagy külföldi hipermarket. Nemzetközi étterem láncok is találhatók a fővárosban és a nagyobb városokban, például McDonalds, PizzaHut.
Aki Mauritiusra látogat, mindenképpen mozduljon ki a szálloda vonzáskörzetéből, bár nagyon vonzó naphosszat az óceánparton és a kényelmes, medencés hotelekben ejtőzni. (Mi egy mauritiusi építész apartmanjában laktunk.) A taxi valamivel olcsóbb, mint nálunk, ha ügyesen tudunk alkudni. A benzin meglehetősen drága, a buszjegy ára ellenben baráti: 3 kilométeres távért 120 forintot kérnek. Csak a buszon lehet jegyet venni, pénzes kalauztól. (Ellenőrök is feltűnnek a buszokon, nem érdemes potyázni.)
Életszínvonal
Az átlagos munkavállalók nem élnek nagy lábon, viszont az árakat nem az ő pénztárcájukhoz szabják, hanem a turistákhoz és a jómódú betelepülőkéhez – ebből adódnak belső feszültségek. A mauritiusi állampolgárok között nagy a kulturális szakadék – a békésnek mondott együttélés ellenére -, és bizony, az egzisztenciális különbségek is nagyok. A luxusvillák – főleg európai gyökerű tulajdonosokkal -, és a bádogházak, betonviskók, félbehagyott lakóházak kontrasztja szembeötlő. A lakosság zömét adó indiaiak és a kínai mauritiusiak tekinthetők a középosztálynak, kiegészülve a kreolokkal (őslakosokkal).
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
