Mauritius, az álomszép szigetország (1.)
Mauritius, az Indiai-óceán egyik egzotikus szigetországa a Dél-Afrikai Köztársaság keleti oldalán, Rodriguez és Madagaszkár szigetek távoli szomszédságában található. 1968 óta független állam, a nászutasok közkedvelt úti célja. Turistákat 1980 körül engedtek be először a szigetre, a katonai repteret akkor adták át civil célokra. Mauritius a világ második legsűrűbben lakott országa. Tartanak is a demográfiai robbanástól, szülés előtt álló várandós nőket nem (szívesen) engednek be az országba, nehogy így szerezzen valaki állampolgárságot. Letelepülni sem egyszerű.
Mauritius akkora, mint egy magyar megye: területe 2000 négyzetkilométer, 1,2 millióan lakják, s évente nagyjából 700 ezer turista tölti itt a szabadságát. A hivatalos nyelv az angol, de a francia gyarmatosítók hatása máig erősebb, mint az angoloké, így mindenhol franciául beszélnek; emellett a kreol és az indiai nyelv is jelen van (a kreol nyelv a francia egyszerűsített változata).
Port Louis, a főváros
Port Louis Mauritius fővárosa. Különös egyveleg. Apró, lelakott lakóházak, rozoga bádogházak sorakoznak a szocreál jellegű beton kockatömbök és a csillogó, modern üvegpaloták között. Port Louis belvárosának egyik hosszú – legalább 1 kilométeres – utcája napközben kirakodóvásár, tele van árusokkal, mindig nagy a tömeg. Ha a vásári kínálatot röviden kellene jellemezni: ételek, italok, háztartási kellékek, ruhanemű, cipők, bóvli. Mauritius textilipara világhírű, gyönyörű kézműves kelmékre, szőttesekre lehet szert tenni, és előszeretettel koppintják a világmárkákat; mint mindenütt, Mauritiuson is rengeteg a gyenge minőségű áru, de kifejezetten jó minőségű ruhákat is ki lehet fogni.
A főváros nem a tisztaságáról híres; itt-ott átható bűz terjeng, s láttunk néhány elhullott patkányt is a kanálisokban. A főutak mellett gyalogolni nagy kihívás; dinamikusan vezetnek, bár közelebb áll az igazsághoz, ha a közlekedést kaotikus és agresszív jelzővel illetjük. A buldózer módjára közlekedő autóbuszok fülsüketítő dudálás kíséretében bármikor felhajthatnak a gyalogjárdára, s a zöldfülű turisták hirtelen azt sem tudják, merre szaladjanak. A kipufogógázok koncentrációja iszonyat erős, Budapesten ehhez képest enyhe a szmog. A fővárost leszámítva egyébként kimondottan tiszta és kellemesen páradús a levegő.
Autóbusz pályaudvar
Óceán, ételek, árak
Szinte minden napra jut kiadós trópusi záporból – hamar jön, hamar megy. Júliusban tombol a tél Mauritiuson. Ez annyit jelent, hogy az óceán nagyjából 25 fokos – kellemes kristálytiszta, a türkiz pazar árnyalataiban játszik, hozzá világos homok dukál. Bájos északi üdülőváros Mon Choisy, ahol nagyjából 3 kilométer hosszú a szabad partszakasz, óriási sétákat lehet tenni (itt is) az óceánparton. Csodálatos a Cap Malheureux-i, a Trou aux Biches-i és a Flic en Flac-i partszakasz is.
Napágy 200 rupiáért – nagyjából 2 ezer forintért – bérelhető 5 órára. A parton rendre megrohamozzák a napozókat, fürdőzőket a mozgóárusok és a vendéglősök, rámenősen próbálják eladni termékeiket, szolgáltatásaikat. Általában csónakázni, jetskizni hívnak (500 rupia), vagy bizsukat (kagylós ékszereket, tenyésztett gyöngyöket), gyümölcsöket kínálnak, a vendéglősök pedig invitálnak, hogy náluk fogyasszuk el az ebédet.
Az óceánparti éttermekben a legjellemzőbb ételek: kínai leves, palacsintatésztában kisütött garnélarák, grillezett rák (450 rupia), koktélrák (175 rupia), polip pörkölt (225 rupia), banánlevélben sült hal curryvel (275 rupia), csirke kreol módra (200 rupia). Utóbbi a lecsóra emlékeztet. A köretekért külön fizetni kell (50 rupia), a saláták 150 rupiába kerülnek. A desszert a partközeli éttermekben általában hiányzik az étlapról; de a part tele van gyümölcsárussal, így így a vendégek általában gyümölcsöt fogyasztanak desszertként. Egy kisebb ananászt 25 rupiáért adnak. A papaya nemzeti eledel, nagyon olcsó és finom; az íze olyan, mintha sárgabarack és sárgadinnye keveréke lenne. Az alma náluk egzotikus gyümölcsnek számít, elvétve lehet kapni az üzletekben, de általában satnyák és savanyúak.
Az élelmiszer a helyi hipermarketben (Super U) közel olyan áron kapható, mint Magyarországon, sőt, vannak extrán drágább árucikkek, például az import tejtermékek – ebből a szigetország teljes importra szorul. Fő beszállítók: Dél-Afrika, Ausztrália. A mosószerek árára is rácsodálkoztam: drágák. A fontos alapélelmiszernek számító rizsfélék is jóval drágábbak, mint nálunk, és többnyire extra kiszerelésben – 10-20 kilós csomagokban – kaphatók.
Multikultúra
A mauritiusi lakosság többségét az indiaiak adják, a maradék kreol, afrikai, kínai, félvér. A nyugati hatások erőteljesen érvényesülnek. A Super U jól érzékelteti a globalizációs folyamatokat: az üzlet olyan ismerős terepnek tűnik, mint bármelyik hazai vagy külföldi hipermarket. Nemzetközi étterem láncok is találhatók a fővárosban és a nagyobb városokban, például McDonalds, PizzaHut.
Aki Mauritiusra látogat, mindenképpen mozduljon ki a szálloda vonzáskörzetéből, bár nagyon vonzó naphosszat az óceánparton és a kényelmes, medencés hotelekben ejtőzni. (Mi egy mauritiusi építész apartmanjában laktunk.) A taxi valamivel olcsóbb, mint nálunk, ha ügyesen tudunk alkudni. A benzin meglehetősen drága, a buszjegy ára ellenben baráti: 3 kilométeres távért 120 forintot kérnek. Csak a buszon lehet jegyet venni, pénzes kalauztól. (Ellenőrök is feltűnnek a buszokon, nem érdemes potyázni.)
Életszínvonal
Az átlagos munkavállalók nem élnek nagy lábon, viszont az árakat nem az ő pénztárcájukhoz szabják, hanem a turistákhoz és a jómódú betelepülőkéhez – ebből adódnak belső feszültségek. A mauritiusi állampolgárok között nagy a kulturális szakadék – a békésnek mondott együttélés ellenére -, és bizony, az egzisztenciális különbségek is nagyok. A luxusvillák – főleg európai gyökerű tulajdonosokkal -, és a bádogházak, betonviskók, félbehagyott lakóházak kontrasztja szembeötlő. A lakosság zömét adó indiaiak és a kínai mauritiusiak tekinthetők a középosztálynak, kiegészülve a kreolokkal (őslakosokkal).
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
