Harcostárs vagy szövetséges? A tesóság gyerekszemmel
Én vagyok Simon a zöld pólóban, mellettem ül Manka, és már megint elfoglalta a helyemet
Simonnak hívnak, öt éves vagyok, Manka, a tesóm három.
Dühös voltam örömömben, amikor megszületett. Tudtam, hogy lesz testvérem, mert anyáék mondogatták eleget. Akkor kaptam meg az emeletes ágyat, de apa leszerelte a létrát és azt mondta, csak öt évesen alhatok majd fenn. Azt persze nem tudtam, hogy Manka is fel tud majd mászni hozzám! Tegnap rajzoltam neki egy piros X-et, hogy az a stop tábla, fel is ragasztottam, de nem érti.
JófejZsófiPszichológus mondta régen anyáéknak, hogy „Simonnak jót fog tenni egy testvér”. Ezért le fogom fénykardozni a Zsófit. Mi az, hogy Manka jót tesz?! Az ki van zárva. Reggel hangosan és hosszan énekel a vécén, miközben nagyon kell pisilnem. Túró Rudit is csak akkor ehetek, ha ő is kap. Ha meg bújócskázunk, néha elfelejt megkeresni. És a barátom akar lenni! Nemár! Inkább pingvinnek születek… De legalább nem piszkálja a Star Wars legóimat és nem tudja kimondani azt, hogy Thripio.
Tél óta velem jár oviba. Ő is katicás, mint én.
Megmondtam Kokónak és Kisdaninak, hogy az a szabály, hogy csak én verhetem meg, mert ő az én tesóm.
Imádom piszkálni. Megy a szívatás! Akkor kiborul és teliből kiabál, mint egy dinoszaurusz. Néha még annál is jobban. Ha már Neo, a foxi is vonyít a szomszédban, mert annyira üvöltünk és kiborul a gyufa, anya fel szokta hívni az állatkertet: „Segítség! Vadállattá készülnek változni a gyerekeim. Kérem jöjjenek és hozzanak ellenszert!” Manka szerint nem becsapásból, hanem igaziból telefonál. Nem tudom. Még sosem értek ide…
Szeretem, ha versenyzünk és én vagyok az első. De Manka nem mindig érti, hogy mi az, hogy „győztes”, ezért dühös vagyok rá. Anya nyugizik ilyenkor, és azt mondja: „Simon, mindig te leszel az első, mert te érkeztél hozzánk elsőnek.”
Ez rendben van, de mégis Manka a híresebb, mert ő Kecskeméten született és Kecskemétet bemondják a Nyugatiban, amikor a mama elé megyünk a vonathoz. Békéscsabát nem mondják be! Én Békéscsabán születtem és már visszamentünk oda, hogy lássam a szülőszobát. Na jó, végül is híres vagyok én is, mert összefutottak örömükben az ottaniak, mikor megláttak. És kinn van nekik a fényképem, és én voltam az első Simon, aki ott született.
Ha azt mondom, hogy utálom Mankát, apa mindig rávágja, hogy „dehogyutálodSimonőatesód”. Pedig de.
Anya azt mondja, hogy most rólam ír, és el fogja mesélni, hogy Jó Báty vagyok. Mert megvédem Mankát akkor is, ha haragszom rá. És szeretem megszárítani a haját. És lefekvéskor költök neki saját mesét. Reggel őt keresem először. És visszateszem Macikutyát a kezébe, ha kiejti. Ha már alszik, és nem hallja, akkor meg szoktam neki mondani, hogy szeretem, hogy itt lakik és ez az otthona.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
