Megtanítani gyerekeinket a belső értékekre, az önzésen, akaráson túli világra. Pszichológus levele

Kedves szülőtársam! 

Egy hirdetésben olvastam az alábbi szöveget: „karácsonyra sem kap a gyerek rénszarvast, húsvétra miért vennél neki nyuszit? Ezen elgondolkodtam. Igaz. A gyerek persze nyúz téged a piacon: anya, olyan cuki, ugye megveszed? És te – ha nem vagy eléggé észnél – csak nézed gyereked egyre aggódóbb és sírásra görbülő száját, és…megveszed.

Nehogy szegény gyerek pont húsvétkor legyen szomorú! Meg hát ugye Zsuzsikának is vettek a szülei. Nahát, ez az a pont, ahol mai világ versenyszelleme előtör belőled. Nem maradhatsz szégyenben, hogy nektek még nyulatok sincs! Mit fog szegény gyerek a majd az óvodában mesélni? Persze, hogy megveszed. Nagy a nyomás rajtad.

Ha pedig mégsem, jön a gyerek jól bevált módszere, a manipulálás. Akkor vegyél nekem játékot, jó?! Ennek persze már felszólító jellege van – ha már szegényt megfosztottad a nyúlélménytől, akkor usgyi a játékbolt…! A kicsike felkészült, vannak ötletei… Tanácsként: jobb ha nem vele mész. (Talán még mindig úgy tudja, hogy a húsvéti ajándékot a nyuszi hozza. Minden családnak szíve joga eldönteni, meddig tartják a gyereket ebben a hitben. A várakozás, meglepetés öröme attól még ugyanúgy jelen van. A fontos, azt gondolom, hogy együtt legyünk, együtt készüljünk az ünnepre.)

Gagyit ugye nem akarsz venni. És ismét jön a nyomás – mit tud majd a te tündérkéd mesélni a húsvéti ajándékokról az oviban, az iskolában? A négy betűs építőjátékok felé veszed az irányt, abban nem lehet csalódni. Trendi is. Ha nagyobb, esetleg egy Xbox lesz a meglepetés… Mert megvan már mindene, a csoki meg olyan snassz. S te a kért – sugallt – játékot húsvétig rejtegeted. 

Szinte karácsonnyá avanzsált a húsvét… Ahelyett, hogy együtt festegetnénk a tojást, ráhangolódnánk az ünnepre, együtt öltöztetnénk tavaszi tisztaságba a lelkünket, rohanunk, mint mindig az ünnepbe, és nem tudunk elég időt szánni egymásra, magunkra, a megtisztulásra. Instant lett minden. Gyorsan intézzük el, tudjuk le, a madaras áruház még nyitva van, tömjük meg a hűtőt, vagy last minute utazzunk el valahová. Pedig a tojás – a húsvét szimbóluma – az élet újjászületésének legősibb jelképe, a születés és megújhodás szimbóluma.

Olyan jó lenne megtanítani gyerekeinket a belső értékekre, az önzésen, akaráson túli világra, ahol jó megállni és együtt lenni. Nem fontos, ki milyen autóval parkol a madaras áruház parkolójában, nem a másik legyőzése, hanem a másikra való odafigyelés lenne a cél.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 1 =

hirdetés