4 pszichés alapszükségletünk, amire érdemes figyelni!
Mai gondolatkísérletünkben a tranzakcióanalízis (továbbiakban TA) fogalmi világába kalandozunk, mégpedig szükségletek területén. Először nézzük meg, mi az a négy alapszükséglet, amit a TA említ, hogy egészséges pszichés működésünk legyen, hogy jól funkcionáljunk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, magyarán a szubjektív jólétünk meglegyen, majd vonatkoztassunk mindezt sajt magunkra, a saját mostani életünkre a sima keddekre vagy a mezei péntekekre.
1. Ingergazdag környezet mint szükséglet
Sok-sok főleg fejlődéslélektani szempontot lehetne említeni, miként, hogyan és mennyire fontos, hogy megfelelő környezetben nőhessünk fel, vagy akár felnőttként olyan fizikai környezetet teremtsünk magunknak, ami kielégíti ezen igényünk. Sok vizsgálat mutatta már meg, hogy a kreativitás, az intelligencia, vagy épp az érzelmi intelligencia tekintetében mennyire fontos a közeg, amibe beleszületünk és aztán idővel alakítunk rajta, s nem csupán az, amit talentumaikban hozunk.
2. Struktúra szükséglete
Alapvető igény, hogy legyen egy rend a napjainkban, az életünkben. Kinél-kinél ez természetesen máshogy fejeződik ki, de sokszor megtapasztaltuk már, ha nincs kerete a életünknek, eltűnnek a kapaszkodók. Sokszor egy válás, szakítás, munkahely elvesztése nem pusztán a személy, munkahely hiánya elvesztése miatt olyan gyötrő lelkileg, hanem mert minden rendszer, jó és rossz rutin egyaránt, de eltűnt, a múlté lett, s nem maradt számunkra csak a naptár és a programok üressége.
Te mit vársz el környezetedtől és saját magadtól? Mennyire vagy rendszerető, (zárójelben, esetleg már-már kényszeres, ami a struktúra szükséglet egyfajta burjánzásának is tekinthető), esetleg rendmániás és teljes mértékben szabálykövető? Mindenre akad előírásod, normád, hogy mit hogyan kell csinálni az életben, vagy épp ellenkezőleg?
3. Elismerés szükséglete
A kívülről kapott megerősítések jelentősége óriási! Kezdetben elég csak apu vagy anyu elismerése után sóhajtoznunk, jobb esetben ezt meg is kaptuk, később pedig ezt kiterjesztjük, és nézzük, mit mond a környezet egésze a mi tevékenységünkre, vagy akár egész létezésünkre. Ezért van az, hogy egy-egy tanár, egy-egy mintaértékű figura olyan halálos sebeket tud okozni fejlődő lelkünknek. A 10 évesen kapott seb, bár már 43 éve volt, de még mindig él, és megakadályozza, hogy nekifogj valaminek, hogy kipróbálj egy új lehetőséget.
4. Pozíciószükséglet
Legyen helyed, szereped a világban! Valamit hadd tegyek le az asztalra, szeressenek, és én is hadd szeressek! A pozíció szükségleténél azonban nem állhatunk meg egyetlen mondatnál! A TA itt egy komplexebb felosztást ad nekünk, mely megkönnyíti az életben való navigációnkat.
(+,+) Én oké vagyok, te is rendben vagy. Magyarán mindenki oké, mind a ketten rendben vagyunk, te is, én is.
(-,+) Az élet azonban általában ennél bonyolultabb. A kis Vuk, önbizalomhiányos állapot a következő: én nem vagyok oké, bezzeg te igen! A külvilág rendben van, én pedig egyáltalán nem.
(+,-) Én oké vagyok, de te? Aki ide tartozik, semminek tart téged, aki még arra sem vagy érdemes, amit épp csinálsz, mert nem jár, nem vagy méltó rá, bajt okozol csak. Vagy csak egyszerűen nem tart partnernek és lesöpör. A tipikus rossz főnök karaktert is ide lehet sorolni. Egész nap aláz és aláz és lehúz, szidalmaz.
(-,-) Én nem vagyok oké, és te sem. Sőt, ezt még lehet egy apró de-szócskával is, mondhatjuk – kissé kárörvendve –, én nem vagyok oké, de te sem! Standard tankönyvi példa: a háziorvosi rendelőben, amikor az idős generációk – akinek nem inge, nehogy magára vegye – ülnek és panaszolják a világ működését: „Jaj, a térdem!” (-) „De hát ezek a mai fiatalok!” (-)
Ezen a négy alappozíción túl (+,+; +,-; -,+; -,-) létezik még egy bonyolult verzió is. Ezt kompenzációs-típusnak nevezték el. Valamit kompenzál, de mit? Minek mutatja magát? (+,-)-nak. Mi senkik vagyunk, bezzeg ő! Vitathatatlanul ő a Jani a gáton. De valójában, ha elkezdünk mélyére ásni, akkor ő valójában nagyon kicsinek érzi magát és minket akar lenyomni, hogy azáltal érezzen látszólagos erőt.
A mélyben pontosan az a baja, hogy nem tartja magát elég jónak, rendben lévőnek. Elkezd osztani mindenkit, hiszen, ha lehúz minket bármilyen eszközzel is, a mi keserűségünkből nyer egy szusszanásnyi illúziót. Olyan, mintha mégis rendben lenne.
Megjegyzés: Ez az utóbbi 4+1-es felosztás nem tipológiát jelent, ami kizárólagossá tesz: valamelyikbe ki-ki tartozik és kész. Nem erről van szó. Vélhetően mindannyian átéltük már legalább mind a négy alappozíciót. Van, aki kis Vuknak (-,+) érzi magát, amikor egy bírósági idézést kap, van, aki a csocsó királya a helyi sörözőben, és akkor igazán elemében találjuk (+,-)-ban. A kulcs, tudjuk-e azonosítani a mintázatunk, ami ránk jellemző?
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
