Hogy van az a magyar társadalom, amiben ilyen rosszul vannak a gyerekek? Elkészült a friss gyermekjogi jelentés
Milyen volt gyereknek lenni 2023-ban? Elkészült a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány friss gyermekjogi jelentése, amely erre a kérdésre keresi a választ több mint 90 oldalán át. A jelentésből kirajzolódnak a nagy folyamatok és a kisebb, gyerekek egy-egy csoportját jellemző helyzetek is. Sok nehéz témát dolgoz fel, de érdemes elolvasni, hiszen így egy pontosabb képet lehet kapni a gyerekek jelenlegi helyzetéről és fontos, elgondolkodtató adatokat és trendeket lehet megismerni.
Mint a Hintalovon alapítvány rámutat: 2023-ban elképesztően nehéz volt gyereknek lenni és gyereket nevelni. Az infláció miatt minden kiadás közel ötödével többe került a családoknak. Miközben a gyerekekre egyre többet kellett költeni az egészségügyben, az oktatási rendszerben, és a képesség fejlesztéseknél is. Ennek fő oka, hogy az ingyenes, helyi szolgáltatások sok helyen nem elérhetőek, vagy nem megfelelőek.
Amit a 90 oldalas jelentésből kiemelnénk, az a gyermekeket érő bántalmazás és erőszak jelensége. Talán azzal mindenki egyetért, hogy erőszaknak, bántalmazásnak nemcsak kortárs közösségben (ún. offline vagy online színtereken) vagy családon belül vannak kitéve a gyerekek, hanem sajnos köznevelési intézményekben is; nem kevesen az ún. fekete pedagógia áldozatává válnak, és ezzel a jelenséggel szemben sokan érzik magukat tehetetlennek. Diákok, szülők egyaránt. Sok szülőt és gyereket még mindig a félelem irányít. Panaszukkal nem mernek az intézményvezetőhöz vagy a fenntartóhoz fordulni, gondolván, úgysem történik semmi, vagy ha mégis, akkor a panaszt tevő szülőkön és a gyermekeiken állnak bosszút. Magát a problémát válogatott módon érvénytelenítik vagy egyszerűen a szőnyeg alá seprik.
Az iskolaváltás marad sokaknál az egyedüli megoldás, ami a családok, a gyerekek számára külön megpróbáló helyzet. És van, akinél ez egyáltalán nem járható út…
Ha egy pedagógus – kiemelten az osztályfőnök – nem kezel megfelelően emberileg, szakmailag egy kényes szituációt, ha nem von be segítő szakembereket (akik elérhetők az óvodákban és az iskolákban), azzal demoralizáló hatást gyakorol a gyermek- és szülői közösség egészére, esetenként nemcsak magához a bullyinghoz, hanem akár bűncselekmény eltussolásához, elhallgatásához asszisztál. (A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működését érintő új szabályozások, mondhatni, szigorítások, többek mellett ezt a jelenséget hivatottak felszámolni. Kérdés, hogy hoznak-e érdemi változást.)
A sokat kritizált kötelező pedagógusminősítés kapcsán nagy hangsúlyt kaphatna az is, hogy egy pedagógus személyiségében, tehát nem pusztán a szakmaiságában alkalmas-e a pályára; mennyiben, miként járul hozzá a gyermekek lelki, szellemi fejlődéséhez, mi jellemzi őt morális vagy akár világnézeti kérdésekben, milyen mintát követ és mutat az iskola falai között, milyen a mentális állapota.
Létező jelenség, hogy gyakorló pedagógusok a politikai nézetük szerint címkézik (vagy akár pécézik ki) a gyerekeket és a családjukat. Ez álláspontunk szerint megengedhetetlen, mégis sokan szemet hunynak efölött is.
Nem szabad általánosítani! Szerencsére vannak a pályán kiváló pedagógusok, gyermekszerető tanárok, tanítók is, akik képesek felemelni a gyerekeket, kiválóan kommunikálnak ebben a sérülékeny és sokszereplős rendszerben, időben felismerik a problémákat, nem pedig eltagadják, emellett diszkrétek, nem akarnak mindent saját hatáskörben megoldani, hanem bevonnak megfelelő szakembereket is, ha szükséges. Le a kalappal előttük!
„A gyerekek nem tudnak jobban lenni, mint a felnőttek, akik róluk gondoskodnak. Hogy van valójában az a magyar társadalom, amiben ilyen rosszul vannak a gyerekek?”
5-8. évfolyamon az Etika tantárgy keretein belül jelenik meg a gyermeki jogok megismerése, mint fejlesztési feladat – áll a jelentésben. A „követelmények” megfogalmazásánál a gyermekjogok tartalmát a „testi és érzelmi biztonságra” és a „képességek kibontakoztatására” vonatkozó jogokra szűkíti le. 7-8. évfolyamon, Etika tantárgy keretében fejlesztési feladatként és megszerzendő ismeretként kitűzi az egyenlőtlen, kihasználó vagy bántalmazó kapcsolat jellemzőinek azonosítását, az erre vonatkozó jogok és a védelem lehetőségeinek megismerését. NAT-ban is megfogalmazott fejlesztési terület tehát, hogy a gyerek ismerje a rá vonatkozó gyermekjogokat, ezek fő szabályozó dokumentumait, értelmezni tudja kötelezettségeit, és részt vegyen a szabályalkotásban, valamint ismerje az alapvető emberi jogokat és vizsgálni tudja ezek érvényesülését különböző embercsoportok esetében.
Kérdés: mit érnek vele, ha épp az iskolában tapasztalnak egyenlőtlenséget, elhallgatott vagy rosszul kezelt kortárs vagy épp pedagógus általi bántalmazásokat? Ez csak egy példa, nagyon sok hasonló esetet lehetne felhozni. Nem csak a pedagógusok elleni ún. „túlkapásokra” kellene érzékenyíteni a társadalmat! Ebben is ügyelni kellene a kényes egyensúlyra.
Amíg a „ne szólj szám, nem fáj fejem” taktikáért iskolán belül „jutalmazás” jár, a kiállásért viszont ellehetetlenítés, lelki terror és büntetés, csak rendszerszintű abúzusról beszélhetünk. A rendszerszintű abúzus önmagát tartja életben az elhallgattatott, tanult tehetetlenséggel élő, érdekeiket mások kárán érvényesítő támogatók által. Gondoljunk csak a bicskei esetre, okuljunk és tanuljunk belőle. Legalább szülőként.
A gyermekjogi jelentést INNÉT lehet letölteni >>
Szerzőnk gyermekvédelmi szakember
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
