Legyen MOST jó! Avagy hogyan lehet kitörni a gyűlölt mókuskerékből?
Amint elkezdenénk lépéseket tenni vágyott világunk megteremtése felé, azonnal észleljük a mókuskereket, amelyben szaladgálunk nap mint nap. S persze, hogy gyűlöljük, az lesz minden bajunk forrása! Csak az a sok „muszáj” ne lenne! Pláne az a sok tilalom! Ó, milyen könnyű lenne kitárt karokkal rohanni álmaink felé, ha… ha nem lenne a mókuskerék a sok muszájjal és a még több tilossal!
Eszem ágában sincs arra buzdítani, hogy dobj el mindent, mondj fel a munkahelyeden, hagyd abba a számláid fizetését, engedd összeomlani a mindennapi életedet, kerülj az utcára, add lelencbe a gyerekedet, hagyd faképnél a családodat, kedvesedet, és indulj neki a nagyvilágnak. Igen, vannak, akik megteszik.
Vannak, akik olyan szinten kényszerhelyzetbe kerülnek, hogy végül megteszik a megtehetetlent is – vagy épp másoktól, a helyzettől kapnak akkora lökést, hogy szándékuk és akaratuk ellenére felborul az egész életük.
Ilyen esetben aztán persze rengeteg munka, rengeteg idő és energia kell ahhoz, hogy valami újat, valami jobbat összerakjanak.
De te ezt nem akarod. Szereted a párodat, gyermekedet, szereted, hogy van mit ennetek, hogy van otthonotok, talán a munkádat sem utálod kifejezetten… csak épp bedarálnak a hétköznapok. Mire mindent megteszel, amit a kialakult életviteled rád ró, lemegy a Nap, de még a Hold is. Épp csak összerogysz egy kis alvásra, és kezdődik minden elölről.
Ki lehet mégis törni valahogyan a mókuskerékből? Mit tennél, ha mókus lennél?
Például megteheti az a mókus, hogy egy kicsit megáll, és a kerék oldalán kicsit kiszimatol, kileskelődik, körülnéz. Megteheti, hogy a keréken belül hanyatt vágja magát, felpolcolja a lábát, és meditál vagy egyszerűen szundít egy cseppet.
Kerékpörgetés közben rengeteg hulladék-időnk van, amelyeket jobban is ki lehet használni, és számos tevékenységünk kellemesebbé tehető néhány aprócska módosítással.
Néhány példa: sorban állás közben lehet zenét hallgatni, vasalás közben szintén, vagy hangoskönyvet is bevethetünk. Munkahelyünkre bevihetünk egy „kedvenc” bögrét, és gondoskodhatunk arról, hogy a kedvenc italunkat igyuk, ha már iszunk valamit. Érdemes felderíteni, hogy van-e a megszokott útvonalaink közelében valamilyen szép természeti közeg, akár csak egy kis park, ahol lehet sétálni, avart rugdosni. Ha van, miért ne ejthetnénk útba, amikor a gyereket hazavisszük, szippantva néhány mélyet a levegőből, megölelve egy-egy fát, és igen, avart rugdosva, mert az olyan jó! Ha autóval jársz, és nőként magassarkú cipőben kell végigcsinálnod a napot, mi lenne, ha betennél egy váltócipőt, és amint lehet, kényelembe helyeznéd a lábaidat? Avarrugdosáshoz is jó lenne! Ezek persze csak apró ötletek.
A legelső feladat az, hogy nézz magadba: milyen lenne az álmaid világa, és mik azok a motívumok, amelyeket legalább részben be tudnál emelni a mostani életedbe.
Jó könyv, forró fürdő, finom étel-ital, természet, biciklizés, autózás, sok alvás, kézimunka, mesemondás a gyereknek, barkácsolás… megint csak néhány példa.
Ha ezeket a kis kellemességeket bele tudod illeszteni a mostani életedbe, már csak egy dolgod van, és az nem is olyan könnyű: jelen kell lenned a kellemes pillanataidban! Akkor és ott oda kell tudnod figyelni arra, hogy neked MOST mennyire jó!
Ha ugyanis a kedvenc italodat iszod a kedvenc bögrédből, de közben belemerülsz egy bonyolult excel-táblába, észre sem fogod venni, hogy mit ittál. Ha egy jó meleg fürdő vagy zuhany közben egy következő probléma megoldásán töröd a fejed, nem fogod élvezni a víz simogatását. Ellenben,
ha megteremtesz magadnak akár csak néhány percnyi nagyszerűséget is az életedben, és azokat teljes figyelmeddel megéled, csontjaidig átérzed, hogy NEKED MOST JÓ, akkor máris egy jobb életet teremtettél.
És mivel hasonló a hasonlót vonzza, egyre jönnek majd a jobbnál jobb pillanatok. A mókuskerék egészen szelíden, apránként is alakítható így. Nem kell kisbalta, a mókus apró körmei és fogacskái is tudnak faragni rajta, nem is keveset!
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
