Ami elromolhat, az lehet, hogy el is romlik. Honnan meríthetsz erőt a túléléshez, a továbblépéshez?
Honnan merítsek erőt? A kérdést egy korábbi cikkre kapott olvasói levélből idézem, de sejtem, sokan, sokféleképp felvetik ugyanezt. Mert kell egy kis plusz akkor, amikor valami olyan történik, ami erő, energia szempontjából „nem várt kiadás”. Valami fájdalom ér, valakit elveszítesz vagy elfordul tőled, esetleg egyenesen ellened fordul.
Egyrészt nem érted. Nem érted, hogy lehet, hogy nemrég még minden rendben volt (minden? tudtál annak akkor kellően örülni?), most pedig ugyanez a „minden” elromlott. Most ne kapirgáljuk azt, hogy mi is történt, lehet-e szemtől szemben rendezni a megromlott viszonyt vagy bármi más módon javítani a helyzeten. A kérdés az: honnan meríts erőt ahhoz, hogy elviseld a helyzetet, legalább addig, amíg valamit majd csak kitalálsz, hogy jobbíts rajta.
Ha csak egy mondatban válaszolhatnék, azt mondanám: onnan meríts erőt, energiát, ahol van! Ez így nagyon logikus, de mégsem megy olyan könnyen. Nézzük meg hát mélyebben, mit is jelent az a rész a Vonzás Törvénye irodalmában, hogy „aminek figyelmet szentelsz, annak adsz energiát”. Hogyan is működik az energia-transzfer egy ilyen esetben?
Vegyük a következő helyzetet: van egy ember, akivel nemcsak jól működő munkatársi viszonyt, de még jobb barátságot is ápoltál. És aztán ellened fordult. Hogy mi történt, ne firtassuk most. Nem elég, hogy tőled elfordult, de nyíltan ármánykodik ellened, ott tesz keresztbe, ahol csak tud, és nem kevés energiát fektet abba is, hogy mások előtt befeketítsen.
Nézzük most a szituációt az energetikai bevétel-kiadás szempontjából. Te egyrészt elvesztetted a plusz bevételt, amit az ő szeretete, barátsága, munkahelyi támogató viselkedése adott. Veszteség továbbá, ha mások is ellened fordulnak (mert mondjuk hisznek az intrikusnak). Továbbá amilyen mértékben leköti a figyelmedet az, hogy ez az ember mit művel, olyan mennyiségben adod neki a saját energiádat figyelem formájában. Az energiának ráadásul nem kell helyszín és alkalom, vagyis akkor is táplálod őt a saját energiáddal, amikor otthon, egyedül vagy mással beszélgetve vele foglalkozol. Amikor álmatlanul forgolódsz. (Azért nem akarok róla többet megtudni, mert akkor ennek a cikknek az energiája is az ő zsebében landolna. Így afféle általános kiadás, az emberiség nagy közös számlájára megy.)
Persze neki is vannak kiadásai – bár rengeteg bevétele is. Bevétel minden figyelem-energia. A te figyelmed, hiszen a szemed sarkából őt lesed, hogy megint mit áskálódik ellened. Azok figyelme is őt táplálja, akik meghallgatják az intrikáit, és amúgy is, imádják a drámát – persze mindig a másokét. De kiadása is van: rengeteg energiát kell beletennie abba, hogy aktívan utáljon, hogy aktívan tegyen ellened. Minél erősebb egy érzelem, annál több energiát igényel.
A pozitív érzelmeknél afféle „hasznos befektetésről” beszélünk, mert sokszorosan megtérül a befektetett energia. Ezért szeretünk szenvedélyesen szeretni, segíteni, támogatni. Mert sokszorosan megtérül. A negatív érzelmek azonban mind veszteséges befektetések, abból bizony nem sok jó jön vissza. Sokan mégis szeretnek gyűlölködni, egyszerűen azért, mert így érzik, hogy élnek egyáltalán.
A lényeg most az, hogy ilyen helyzetben, amikor nem várt kiadások merülnek fel, honnan szerezzünk plusz energiát. Igen, onnan, ahol van. Tőle, aki egykor barátod volt, nem lehet.” Ez a bank nem ad hitelt.” Vagy „ez a nagybácsi nem ad plusz zsebpénzt”. Nézz tehát körül, mi az, ami feltölt, ami táplál, amiből kapsz energiát. Úgy kapsz, hogy nem kerül neked többe az egész, mint amennyit nyersz. Oda fordítsd a figyelmedet.
A „ne add neki a figyelmedet” gyenge tanács. Olyan, mint a „ne gondolj fehér elefántra” – s lám, lelki szemeid előtt máris ott lebeg kecsesen a fehér elefánt.
Erőt, energiát onnan meríts, ahonnan árad feléd. Jársz a természetben? Ha teheted, menj ki, és gyönyörködj benne! Tudsz örülni napfénynek, esőnek, ködnek is akár? Csodáld meg reggel az aznapi időjárást. Figyelj a szeretteidre, olvass jó könyvet vagy nézz meg igazán szép filmeket. Egyél finomat és figyelj oda rá, amikor eszel, élvezd ki az ízeket.
Örülj és légy hálás a „természetes” dolgokért.
Van kezed-lábad és működik? Látsz és hallasz rendesen? Nincs komoly betegséged, ami akadályozna a legelemibb dolgokban is? Bocsánat, hogy vulgáris síkra viszem, de: ki tudod önállóan törölni a hátsódat? Nagy szabadság ám, és hány embernek nem megy!
Hogy ez mire jó? Egyrészt lesz erőd. Másrészt, mivel megváltozik a rezgésszinted, az ármánykodó energiája egy idő után nem fog elérni. Egyszerűen észre sem fogod venni. Ezzel pedig ő is elveszti az erejét, mert az ő ereje a te fájdalmadban, félelmedben, keserűségedben van. Ha nem táplálod őt ezekkel, mit is tehetne? Eltűnik. Vagy az ember, vagy a viselkedése. És te szabad vagy.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.