Miért veszélyes, ha önmagaddal ellentétes irányban haladsz? A jó hír, hogy a változás lehetséges

Volt már olyan pont az életedben, azt érezted, valami eltörött? Léptél, döntöttél, cselekedtél valahogy, de egyszerűen valami nem stimmelt. Egy talány, egy sejtelem fogott el, mintha szembe mentél volna önmagaddal. Semmi tragédia nem történt, az autók ugyanúgy mentek az úton, a szomszédból ugyanazok a zajok szűrődtek át, a kisboltban is minden a maga jól megszokott ütemében zajlott, de te mégis ott álltál megszédülve, mert nem találtad hirtelen a helyed, mintha önmagadat hazudtoltad volna meg az imént. Megszegtél ugyanis egy úgynevezett kőtáblás minimumot.

Melyek is ezek? Lehetnénk álszentek, és könnyen kibújhatnánk azzal a válasszal, hogy mi nem szabunk meg alapmércét senki és semmi felé sem, próbálunk pártatlanok maradni, igyekszünk mindenkit egyenlő eséllyel támogatni, segíteni, és törekszünk ugyanolyan nyitottsággal viszonyulni a világhoz. Azonban ez egész egyszerűen nincs így. Látjuk-e vajon a saját igényeinket, szükségleteinket, óhajainkat a világgal szemben?

Érdemes ezen elidőznünk. A kérdés tehát így hangzik: mi van számodra kőbe vésve? Mi az, ami, ha nem teljesül, és te ennek dacára belemész, megalkuvást követsz el, ami már bőven túl lesz a kompromisszumok speciális világán, ahol mindenkor marad egy rossz mellékíz. Ez ennél lényegesen súlyosabb, ugyanis önmagunk elvesztése forog kockán. Vegyünk sorra pár fontos életterületet.

Párkapcsolati vágyak

Milyen legyen a másik fél? Mi az az alapkritérium, amivel egész egyszerűen rendelkeznie kell, ami, ha nincs meg valakiben, általában rögvest odébbállsz? Külső vagy belső tulajdonságokat, jellemzőket van kedved most sorolni? Milyen legyen, hogy nézzen ki, mit gondoljon a világról, miben higgyen, és miben ne? Fontos kiemelni, itt most nem a Szőke Herceget keressük fehér lovon, vagy a Királykisasszonyt az arany hajfürtjeivel. Szó sincs róla, itt csak egy olyan vágyat, igényt kísérlünk megfogalmazni, ami igenis elvárás benned, ami egyszerűen ott van. Mennyire kell például hasonlatosnak lennie hozzád és neked hozzá? Különböző pszichológiai kutatásokból már régóta tudjuk, hogy sokkal inkább igaz a hasonló a hasonlót szereti, mint az ellentétek vonzzák egymást romantikus mítosza.
Ha az eljövendő közös hétköznapjaitokra gondolsz, melyek azok a szokások, hagyományok, kedvtelések, amiben olyan nagyon vágyod, hogy azonosak, de legalább hasonlatosak legyetek? Elvégre legyünk őszinték, ha a nagy Ő raftingolni és falat mászni szeret, ráadásul a hét minden napján, te pedig inkább olvasgatnál egy Ady verseskötetet, akkor lehet bármilyen elragadó sármja, sajnos nagy valószínűséggel nem ő a nagy Ő.

Barátaink ismertetőjegyei

Milyenek a barátaid? Kikkel szeretnéd körbevenni magad? Mindannyian ismerjük a mondást: „Madarat tolláról, embert barátjáról.” Így van-e ez? Képzeld csak el, ha a te jellemrajzodat kellene elkészítenünk az alapján, ki a 10 legfontosabb barátod, vajon milyen személyiséget kapnánk? Tükrözne az téged, vagy eltorzított lenne a kapott profil? Mit gondolsz? Mi az alapmércéd? Egyetértesz-e azzal a mondással, hogy „Nem repülhetsz a sasokkal, ha pulykákkal kapirgálsz?” (Brian Tracy), vagy esetleg ez utóbbit már igencsak felháborítónak érzed? A fontos itt is ugyanaz, bármit is gondolsz a barátokkal kapcsolatban, merd megfogalmazni és légy őszinte magadhoz.

Munkahelyi ügyek

A munkaerőpiaci kőtábla is komoly fejtörést okoz sokaknak: „Hát, tudod, én nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogathassak! Kényszerpályán vagyok.” És ez a megjegyzés jogos. Ennek ellenére azt állíthatjuk, érdemes megfogalmaznunk a kőtáblánkat saját lelki békénk, önbecsülésünk, jó érzésünk érdekében, hogy mi is az minimum, ami alá nem mehetünk a mindenkori munkáltatónkkal szemben.
Mi a helyzet esetedben az objektív, vagyis a mérhető dolgokkal? Például mennyi az annyi? HUF, EUR vagy USD, bármi is a mértékegység, mi a lélektani minimumösszeg? (Megjegyzés: ez már a bértárgyaláshoz is egy jó kiindulási pont.) A munkaidőről mit gondolsz? A hétvége szent és sérthetetlen? És a túlórák mértéke? Hol buknál ki? És mennyit vagy hajlandó utazni, akár távolságban, akár időben kifejezve? És a szubjektív tényezők? Milyen a hely megvilágítása? Hogy jellemeznéd a kollégákat? Esetleg a munkáltató értékrendje számít? A sor végtelenségig folytatható. Merd összeírni!

A kőtábla ugyanis minket véd, mert kritikus szituációkban, mikor egy döntési kereszteződéshez érünk, megtart minket, a jóérzésünket, a karakterünket, a jellemünket, vagyis önmagunkat. De mint mindennek, ennek is van árnyoldala, ugyanis, ha a kőtábla kellően részletes, akkor a ráírt szempontok túlburjánzó kőtömbbé állnak majd össze és sokkal inkább válnak börtönné, lehetőségeink korlátaivá.

A neheze azonban a végére maradt. Ha megvan a kőtáblád és a kezedben tartod, akkor azt is megteheted, hogy a jelenlegi párkapcsolatod, baráti viszonyaid és munkahelyed megvizsgálod vele. Vajon ezek átmennek azon a szűrőn, amit előbb alapnak határoztál meg? Ha valamelyik fennakad, nos, az mindig jelent valamit. Nem feltétlenül rosszat, de intő jelként kerülhet szemünk elé, hogy valamit változtatnunk kell.

A jó hír, hogy a változás lehetséges.

Limpár Imre

Tanácsadó szakpszichológus

Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.