Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (40.) Egy igazán kemény hét krónikája: Ágiék beköltöztek!
Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! címmel 40 hete sorozatot indítottunk társoldalunkon (az azóta megszűnt Green Press Blogon). Ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos, passzívházelveket alkalmazó családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. Az építkezés a finiséhez érkezett: Ágiék beköltöztek!
40. hét
Sírtunk és nevettünk az építkezés 40. hetében! Sokat! Abszurd helyzetek gondoskodtak arról, hogy ne egy sima, mezei költözős hét legyen ez. Egyszerre dobozoltunk a régi lakásban, és rohangáltunk ki a telekre, figyelni az egyre sűrűbb eseményeket, jártuk a hivatalokat és más szolgáltatókat, úgy, hogy eleinte még a gyerekeket is szórakoztatnunk kellett, lévén, hogy kitört a vakáció.
Összetartó család és remek barátok segítettek ezekben a napokban, takarítottak, gyerekekre vigyáztak, sőt, egy időre befogadtak… Kezdjük ott ennek az emberpróbáló időszaknak a történetét, hogy az ajtótokok beépítése és a végleges festés után megpróbáltuk bevinni a kádat a fürdőszobába. Hmm. Nos, csak két centin múlott. Nem sok, de épp elég, hogy az asztalost újra hívjuk, és rombolásra buzdítsuk. Kicsi tilitoli, és az egyébként szabványméretű kádunk végre a helyére került. Hát majd picit többet javít a festő. Vécészerelés, zuhany, csaptelepek, s máris csinos a ház.
Visszatértek a konyhastúdió szerelői: áhított polcaim megérkeztek, és az általam boltilag beszerzett fém konzolokkal fel is erősítették őket. Innen már csak a páraelszívó hiányzik, a gyártó hetek óta tologatja a határidőt, na de hát az olaszok már csak ilyenek. Elnézem nekik, mert szeretem őket, és bízom a jövő hétben. Kivárom őket, nem tágítok a választott terméktől.
Imádom a konyhánkat, pedig egyszerű, nem színes, de világos, levegős és mutatós. Azóta is kedvenc helyem a házban.
Megérkezett a gázszolgáltató szakembere, és szemlézte a csöveket, gödröket, majd bólintott. Hurrá! Várhattuk a föld alatti csap illetékesét, jött, szerelt, aktát arrébb tolt. Aztán a gázórás illetékes szintén jött, szerelt, és bólintott. Hívhattuk a gázkazán beüzemelőjét, szaladt, pakolt, szerelt, bekötött, sőt vezérlő egység használatára kioktatott. S eljött a szent pillanat, hogy meleg víz folyt a csapokból! Villany már jó ideje volt, a ház tehát immár kényelmes és komfortos lett.
Közben gyártottuk a teli dobozokat, rendületlenül, készülve a napra, amikorra megrendeltük a teherautót. Eleinte könnyű dolgunk volt, na de amikor elfogytak az értelmes, könnyen csoportosítható dolgok a lakásból, és maradtak az amorf, sehová nem tartozó kacatok, akkor már enyhén szólva sem volt sétagalopp, kezdtük ész nélkül szórni őket egy helyre, majd a nagyobb, alaktalan tárgyakat be sem csomagolva, halmoztunk egy kupacot az egyik sarokban. Várva a nagy pakolós napot. Aztán azon a reggelen nyolckor megjött az autó, és fél tízkor minden az új házban volt. Hihetetlen? A titok: sok-sok markos legény, és alig két kilométernyi távolság. Ja, és nem mellékesen ügyes szervezők, akik például a mosógép kikötése után a zárt fali csapból folyó vízre is megoldást és szakembert találtak, alig fél óra alatt. Takarítás itt, takarítás ott. A berendezést mégsem lehetett poros-koszos házba vinni, és magunk után sem hagyhattunk rendetlen lakást, jött hát újabb két dolgos nap. És egy kerek hét, távol a háztól, amíg végképp fogadókész nem lett az új otthonunk…
Örömmel gondolok vissza a költözés napjára: pár óra pakolás és jövés-menés után annyira otthon éreztem magam, mintha évek óta itt élnék. Az alaprajz régóta a fejemben volt, álmomból felkeltve is tudtam mindent, de most, hogy járok-kelek a falak között, már teljesen biztos, hogy nekünk való! Sosem fogom állítani, hogy a világon a legjobb, mert mindenki másra vágyik, de mi ezt fogjuk szeretni. Nagyon!
Prózaibb események következtek: például a garázs padozatának kialakítása műgyanta bevonattal. Három rétegben, miniatűr homokszemcsékkel érdesítve, színezve került a helyiség aljára ez a fényes és strapabíró anyag, amely teljesen vízhatlanná, könnyen tisztíthatóvá teszi az egészet. Háromnapnyi száradás, kötés, és rámehetünk, rápakolhatunk.
Kavicsszőnyeg vezet pár napja a bejárati ajtóig, amit nem bánok, mert kisebb eső után sártengerré változik a környék. Rendezettebb lett a telek is, bár az igazi tereprendezés késik. Amíg nem döntünk a vízelvezetés rendszerének megtervezéséről, nem állhatunk neki, de addig is kaszáltattunk egyet, hogy szabaduljunk a gaztól.
Két furcsa, álmatlan éjszaka után immár én is jól alszom az új helyen! Tevékeny nappalok, nyugodt éjszakák, szomszédolós-barátkozós esték. Jó itt!
Ígérem, még a homlokzat befejezésének történetével újra jelentkezem, kedves olvasóim.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
