Nelli és Levi házat épít (32.) Murphy után szabadon: ami elromolhat, az el is romlik. Gőzerővel halad az építkezés
Nelli és Levi Budapest vonzáskörzetében, családi házas zöldövezetben építi fel az otthonát. A tervezés és a kivitelezés folyamatáról, az aktualitásokról hetente olvashatunk Nellitől, aki amellett, hogy dokumentálja a történéseket, igyekszik hasznos információkkal szolgálni; a beszámolói révén nyomon követhetjük, mi mindennel jár egy kertes ház megvalósítása. Az építési napló eddig megjelent részei itt olvashatók >>
Minden szaki hétfőre jelentkezett be, ezért Levi kénytelen volt a munkahelyén szabadságot kérni. Megérkeztek a szigetelők, a kivitelező csapat, a gépész, a bobcates, a vakoló anyag, ráadásul aznapra ígérték a fürdőkád és a zuhanypanel kiszállítását is. Reggel héttől este hatig végig kint voltunk az építkezésen. Nagy volt a nyüzsgés, haladtak is szépen. Elvileg a vakolóknak is aznap kellett volna érkezniük, de ők csak szerdán futottak be.
Közben persze jól jött, hogy kéznél voltunk, helyben lehetett pontosítani minden apróságot.
A vízszigetelők az előtetőn dolgoztak Levi anyukájának a leírása szerint, míg Peti (a kivitelező cég vezetője) egyik embere a lábazati szigetelést ragasztotta fel a házra.
A bobcates srác két géppel, a bobcattel és egy árokásóval sürgött-forgott egész nap, kiásta a tó teljes medrét, a hátsó terasz alapját, és elkezdte visszatölteni a földet a ház mellett, ahol a lábazati szigetelésen már a vakolt háló is fent volt.
A földmunka nyomán a kertben kisebb-nagyobb hegyek keletkeztek, az egyik diófa szinte ki sem látszott mögülük.
A gépész megcsinálta a radiátorok és törölközőszárítók kiállásait és meghozta a fűtőtesteket is. Amikor elkészült a mosdók és a kád vízkiállásaival, kiderült, hogy gyorsan szükség lenne 20 darab 20-as falazatot, így Levivel kocsiba pattantunk és elszaladtunk megvenni. Ezekre azért volt szükség, mert a kád mögé ezzel falaztak fel, és így, hogy összedolgozott a gépész és a kőműves, nem kellett egymást akadályozva dolgozniuk, egymást tudták segíteni.
hirdetés ▼
hirdetés ▲
Valamikor napközben megérkezett a fürdőkád és a zuhanypanel. Megnézte Levi is, meg a gépész srác is, hogy darabszámra minden megvan, plusz a csomagolások is sértetlenek, így elengedtük a futárt. Ám úgy fél órával később a gépész oda akarta próbálni a zuhanypanelt a falhoz, hogy a magasságot be tudjuk lőni. Ahogy kibontotta a csomagolást, azonnal látszott, hogy gyári hibás, horpadt a lemez. Azonnal fénykép, telefonálás, természetesen kicserélik, csak ezt juttassuk vissza. Levi el is kenődött picit, hogy miért van ennyi nehézség. Pedig mondtam neki, hogy szerintem ezek elenyészőek, lehetett volna sokkal nagyobb baj is. Bár abban igaza van, hogy az ablaktáblatörés piszlicsáré dolog.
Levivel napközben levágtunk pár belógó ágat a cseresznyefáról és néhány elhalt ágat a fenyőről is. Öt óra magasságában már eléggé lógott az eső lába, és fél hat körül le is zúdult, jelezve a nap végét. Kedden is haladtak a srácok a munkával, viszont mi nem tudtunk kimenni, mert mindkettőnknek elhúzódott a munka. Szerdán délután kimentem, és vártam a telekommunikációs beszerelőt, aki megérkezése után mondta, hogy valójában amíg bent nem tud tesztelni, addig nem szívesen köti be, így új időpontot kell egyeztetni.
A tó aljára bekerült a sóder, folytatódott a szigetelés, és kiásták a szennyvízkivezető cső árkát, becsövezték, majd visszatöltötték. Valamikor kora délután beestek a vakolók is, és nekikezdtek az előkészítő munkálatoknak. Azt mondták, nagyjából két heti munkájuk lesz a házon. A vakolt felületre két-három nap múlva már lehet burkolni, festeni viszont csak jó másfél hét múlva.
Ma napközben új hírt kaptunk, aminek nagyon örülök; legkésőbb szombaton, június 20-án megérkeznek a padlólapok és a fali csempék.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
