Így úszta meg Pityu, a ponty a karácsonyt
Halászlé, rántott ponty, ez lett volna a menü szenteste. A halászlé hozzávalóit már a hét közepén beszereztük, a ponty pénteken érkezett.
– Anya, meghoztuk a halat! – újságolta a fiam, és egy méretes ponty tátogott a kezében. Sokkolt a látvány; bíztam benne, hogy a hal pár percen belül jobblétre szenderül. Úgy tűnt, nincs túl jó állapotban… Jobban örültem volna a filézett pontynak.
– Engedek neki vizet – közölte a gyermek –, s már vitte is a pontyot a fürdőszobába.
Nyáron egy balatoni süllővel jártunk így – kész, csoda hogy Pestig kibírta az utat. Napokig úszkált a fürdőkádban. Még szerencse, hogy van zuhanyzónk… A süllőnek Fütyi (!) lett a neve, de annyira a szívünkhöz nőtt, hogy Fütyikének hívtuk egymás között. Közöltem a fiammal, hogy ez a név nem szalonképes, maradjon a mi kis családi titkunk. Mit gondolnának, ha lelkesen mesélné: A Fütyi a kedvencem! Az én Fütyim fürge, szépen úszkál… (Fütyi egyszer csak nem úszott többé. A fiam a kertben keresett neki sírhelyet. Keresztet fabrikált faágakból, de mire megírhattuk volna rá a fejfát – Itt nyugszik Fütyi -, a kutya kegyeletet nélkülöző módon kiszimatolta… Nem volt egyszerű nap.)
Gondolhattam volna Fütyi után, hogy a névadás kritikus pont, pontot tehet a ponty és a karácsonyi menü végére, de nem voltam elég éber. Kedves, szalonképes nevet kapott a gyermek által, és inkább bánatomra, mint örömömre, magához tért a fürdőkádban: úszkált, kiegyensúlyozott ponty benyomását keltette. A fiam mellé telepedett, beszélt hozzá, ellenőrizte, hogy megfelelő-e a víz hőmérséklete, majd betett mellé egy kis fröccsöntött halat, horvátországi giccses szuvenírt, hogy Pityunak legyen „rendes” társasága is. Bepottyant mellé pár játék is a kád széléről, és a ponty jól vette az akadályokat.
Míg a hal és a gyerek haverkodott a fürdőszobában, azon tanakodtam, ki fogja megenni ezek után szegény Pityut? A gyerek biztosan nem, és már nekem is elment tőle az étvágyam. Apuka ekkor még azt hitte, hogy Pityu forró olajban ki lesz rántva.
– Fiacskám a pontyot megesszük – nyomatékosította biztonságképpen.
– Tudom – válaszolta a gyermek. Remek! Nincs itt baj, már csak a saját ellenérzéseimet kell legyőznöm, gondoltam naivan. Nem telt el két perc, a fiam szaladt hozzám:
– Anya, menjünk el a kisállat-kereskedésbe halkajáért. Pityu éhes!
Végül is megleszünk mi rántott ponty nélkül is…
– Szép hal, de nem maradhat sokáig a fürdőkádban! Vigyétek vissza a halárushoz – próbáltam menteni a helyzetet. Azt nem lehet, jött a válasz, mert akkor Pityut (gonosz, éhes emberek) megveszik és megeszik.
– Pityu ezért jött a világra! Tenyésztett ponty, mesterséges körülmények között nevelik, soha nem volt szabad, ez a sorsa… Gyönyörű küldetése van: táplálja az embereket. Ráadásul te is szereted a rántott pontyot…
– Pityut nem esszük meg! Visszaengedem a Dunába – közölte a gyermek.
– A Duna hideg, nagy a sodrása, és Pityu még soha nem úszott természetes vízben, sokkolná a helyzet, nem bírná a szíve – de hiába volt minden… Láttam a fiam tekintetén, hogy ennek így kell lennie…
– És ha elajándékoznánk?
– Pityu az én halam! Nem ehető!
– Különleges hal, az biztos – válaszoltam beletörődően –, extra karmája van. Egész életében rab volt és most szabaddá teszed.
Másnap Pityu egy vízzel töltött nejlonban vészelte át a szabadság felé vezető utat, kis megmentője a budai rakparton emelte ki a zsákból, és a karácsonyi pontyunk pillanatok alatt eltűnt a Dunában. Miközben visszaengedte, kívánt valamit. Szenteste boldogan újságolta: Pityu meghallgatta a kívánságát, mert megkapta a Jézuskától a vágyott ajándékot…
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
