A legnagyobb kincs. Mese a furfangos királyról
Élt egyszer egy király, annak volt egy lánya. Amikor a királykisasszony eladósorba lépett, a király kiötölte, hogy megleckézteti a kérőket.
Jöttek a legények sorra; a király mindegyiket ezzel fogadta:
– Mielőtt az élet rendje szerint gyermekemet elengedem, meg kell bizonyosodnom arról, hogy jó kezekbe adom. Úgy méltányos, ha cserébe felajánlod a legnagyobb kincset, amit birtokolsz. Hozd elém és a tiéd lehet a lányom.
A kérők tanakodtak, vajon, mit adhatnának a királykisasszonyért cserébe. Egyikük hamarosan megjelent egy kincsekkel teli ládával – volt benne arany, ezüst, talán még gyémánt is…
– Uram, királyom, féltett családi kincsünket hoztam eléd, hogy lásd, komolyak a szándékaim. Lányodért cserébe le tudnék mondani róla.
A király elégedetlenül csóválta a fejét.
– Menj haza, fiam! Sok vér tapad a kincseidhez; viszályok, hatalomvágy, sok ártatlan élete. Sötét örökség a tiéid, nem méltó a lányomhoz.
A kérő eloldalgott. Egy másik két nemes kutyáját vitte a király elé.
– Uram, királyom, ezek az ebek évek óta hű társaim. A legokosabb kutyák széles e honban. Szívemnek nagyon kedvesek, de, hogy lásd, komolyak a szándékaim, felajánlom őket a lányodért cserébe. Viseld gondjukat!
A király a fejét ingatta.
– Fiam, a kutyáid hozzám nem lesznek ily hűségesek. Miért taszítanád el őket magadtól? Hűségüket hűséggel illene viszonoznod. Lányom mellett is ez lenne a dolgod. Menj békével!
A harmadik legény üres kézzel állított be.
– Uram, királyom, kincset kértél, elhoztam eléd. Fogadj az udvarodba, hadd szolgálhassalak három esztendőn át.
A király elcsodálkozott.
– Mutasd a kincsedet!
– Nem tudom megmutatni, amíg el nem fogadod szolgálatomat. A legnagyobb kincseket az ember belül hordja. Látnod kell, mielőtt döntesz, hogy megvannak-e bennem. Igazságosság, becsület, hűség, szeretet…
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
