Mégis mondj igent az életre! „Segíthet azoknak, akik hajlamosak a kétségbeesésre.” Könyvajánló
Viktor E. Frankl szinte mindent és mindenkit elveszített a háború, az üldöztetés éveiben: anyja, apja, bátyja és felesége is koncentrációs táborban halt meg. A fogság, a reménytelenség poklában formálódó, majd közvetlenül a háború, a felszabadulás után íródott és először 1946-ban megjelent művében önsajnálat és indulat nélkül szól a náci haláltáborokban szerzett tapasztalatairól.
A Mégis mondj igent az életre! egyszerre emlékirat, szenvedéstörténet, tanúságtétel és tudományos szakmunka. Ez a könyv mára csaknem száz angol nyelvű kiadást élt meg, és huszonegy nyelvre fordították le. Új átdolgozott, bővített magyar nyelvű kiadása az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Viktor E. Frankl osztrák neurológus, pszichiáter és pszichológus a saját tapasztalataira és páciensei történeteire alapozva azt állítja, hogy ugyan nem kerülhetjük el a szenvedést, de még a leggyalázatosabb körülmények között is kitűzhetünk magunk elé olyan célokat, amelyek értelmet adnak az akár legelveszettebb pillanatainknak is.
Frankl logoterápiaként ismert elmélete sok tekintetben a pszichoanalízisre épít, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén sokak számára érzelmileg könnyebben befogadható. Középpontjában az a meggyőződés áll, hogy – szemben Freud állításával – az ember elsődleges hajtóereje nem a libidó, a nemiség, hanem az a törekvés, hogy a körülményektől függetlenül értelmet adjon a létének, a cselekedeteinek.
Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942–45 között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját maga és mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét.
A szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet. Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos célokat, és azok felé haladni – Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve.
Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak – a logoterápia módszere ebben segít.
Tizenegy hónappal azután, hogy szabadult a náci koncentrációs táborokból, ahol egész családját elvesztette, Viktor E. Frankl nyilvános előadások sorozatát tartotta Bécsben. A hamarosan világhírűvé váló pszichiáter a lét értelméről, a rugalmasságról és a legnehezebb akadályok esetén is teljes életvitel fontosságáról fejtette ki gondolatait.
Akárcsak 1946-ban, a világháborút követően, Viktor E. Frankl szavai ma is erős visszhangot keltenek, hiszen a világban hatalmas gondot okoz a társadalmi elszigetelődés, a gazdasági bizonytalanság. A neves pszichiáternek meggyőződése, hogy minden válság egyben lehetőségeket is hordoz. A koncentrációs táborok kimondhatatlan borzalmai közepette néhány rabtársának példáján keresztül megtanulta, hogy mindig lehet igent mondani az életre, és hogy ezt a mély és időtlen tanítást, igazságot bárki elsajátíthatja és alkalmazhatja.
Frankl rájött, hogy három dolog adhat értelmet az emberi létnek:
– a cselekvés, az, hogy elvégzünk egy feladatot, küldetést, hogy alkotunk, hogy létrehozunk valamit;
– a szeretet, amely révén másokhoz kapcsolódhatunk, és amely közelebb visz a természetet és a művészetet megértéséhez;
– a transzcendencia, amely segít megbékülni a halállal és elfogadni az elkerülhetetlen szenvedést.
– Abban, hogy a könyvem bestseller lett, nem teljesítményt vagy elismerést látok, hanem elsősorban is korunk nyomorúságának a megnyilvánulását, mert ha emberek százezrei veszik meg és fordulnak egy olyan könyvhöz, amely a címe alapján az élet értelmével foglalkozik, az bizony azt jelenti, hogy ez a kérdéskör igencsak a körmünkre égett már – fogalmazott korábban Frankl egy interjúban.
– Egyszerre meglepő és figyelemre méltó a számomra – folytatta -, hogy a több tucat könyvem közül éppen ez lett a legsikeresebb, az, amelyiket névtelenül akartam kiadni, hogy soha ne hozhasson hírnevet a szerzőjének. Ezért igyekszem óva inteni a tanítványaimat amikor újra és újra elmondom nekik:
„ne foglalkozzatok a sikerrel, mert minél inkább akarjátok, annál messzebb szalad tőletek! Mert a sikert, akárcsak a boldogságot, nem érdemes kergetni; valamiféle mellékhatásként következnie kell a munkából, mert a siker csak az önmagát az ügynek elkötelezetten, szenvedéllyel átadó embernek adatik meg.
A boldogság csak úgy jön, és ugyanez vonatkozik a sikerre is: hagyni kell, hogy megtörténjen, de nem szabad akarni, nem szabad törődni vele. Azt akarom, hogy kövessétek a lelkiismeretetek parancsát, és cselekedjetek a legjobb tudásotok szerint, és akkor meg fogjátok látni, hogy hosszú távon – ismétlem, hosszú távon! – a siker a nyomotokba fog szegődni, és pontosan azért, mert elfelejtettetek gondolni rá.”
A szerzőről
Viktor Emil Frankl (1905–1997) osztrák neurológus, pszichiáter és pszichológus. A második világháború idején három évet töltött különböző koncentrációs táborokban. Az ott átéltek nyomán alkotta meg saját módszerét, a freudi pszichoanalízis és az adleri individuálpszichológia után a „harmadik bécsi pszichoterápiás iskolának” nevezett logoterápiát. A németül először 1946-ban megjelent Mégis mondj igent az életre! című művét azóta több mint harminc nyelvre fordították le, és így immár generációk sorának, emberek millióinak nyújtott segítséget és életre szóló élményt. Visszaemlékezését az amerikai Kongresszusi Könyvtár még a szerző életében beválogatta a tíz legnagyobb hatású könyv közé,
ahol azóta is tartja a helyét.
A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Fordította: Kalocsai Varga Éva és Dippold Ádám
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
