Je Suis Belle. Marozsán Erika vonalrajzai hímzéssel kelnek életre a magyar tervezőpáros új kollekcióján
Van az a kékes, boldog, mégis nyugtalanító álom, ami nincs mindenkinek. Azt nem álmodják olyan túl sokan. Ráadásul az álom életre akar kelni, kitörni, előbukkanni, valódi levegőhöz jutni, valódi fényhez és igazi áramlásokhoz. Ezért többször intéz támadást, több alakban, többször jön a semmiből, támad, akár egy-egy ötlet. Közönségesebben a kék álmot nevezhetjük akár tehetségnek is.
Marozsán Erika
Marozsán Erika textilrajzai lógnak a falon. Cérnával, varrógéppel rajzolt vonalak, kicsit mint Cocteau rajzai, finomak és nőiesek, igaz, a Cocteau vonalaiból életre keltek ugyancsak azok.
Ugyan csak a Paulay Endre utcában, a Je Suis Belle divatüzlet aranyozott falán bukkantak föl néhány nappal ezelőtt Marozsán Erika munkái, de a hírük már messzebb ért, köszönhetően, hogy néhány költői ruha megjelent a Budapest Fashion Week kifutóján.
Visszatérve a kék álomra, vibrál, rezeg rendesen odabent, keresi a formát és táncra perdül, balettcipőt húz, aztán színpadon változna valósággá, miközben a színpad annak csak felfokozott, érzéki, elnagyolt mozdulatokkal és gesztusokkal támadó káprázata. Marozsán Erikából balett táncos növendékként, színésznőként tör elő a kékség, aztán csillámló mozivásznon, versekkel ékszerezett, vagy éppen sírósra pofozott dalokban, mert minden műfaj, minden művészi megnyilvánulás csak a tehetség újbóli megmutatkozása, hogy a kék álom kinézhessen a szemünk ablakán.
És most cérnaszálon lóg az álom. Így próbál újból felszínre törni, így próbálja bizonyítani, hogy a tehetség nem egyetlen alakban mutatja meg magát, több formája is létezik. Ami viszont mindig ugyanolyan, az a nyomában támadt boldogság.
***
Marozsán Erika, New Yorkban élő színész rajzai hímzései kelnek életre Dévényi Dalma és Kiss Tibor tervezőpáros legújabb kollekcióján.
Fotók: bcefw.com/designers/je-suis-belle
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
