Az anyagban benne van, hogy mi akar lenni | VicArt egyedi drótékszerei
Harangozó Attiláné Barna Éva vagyok, 3 kicsi gyermek édesanyja, a VicArt ékszerek megálmodója, készítője és fotósa. A VicArt a nevemből ered, mert sokan hívnak Vicának. Úgy kezdődött a drótékszeres pályafutásom, hogy 2011 decemberében vettem egy tekercs lila drótot az adventi koszorúhoz…
Alumíniumdrót volt, tehát nagyon könnyen lehetett hajtogatni. Mivel sok megmaradt belőle, ezért tekergettem, tekergettem, az itthon fellelhető, célnak nem éppen megfelelő szerszámokkal addig formáltam, míg lett belőle egy gyűrű.
A férjem nem győzte behordani a műhelyéből a fogóit…
…próbálgattuk, melyik lesz igazán alkalmas dróthajlításhoz. Persze ezek nagyok voltak, férfikézbe és kemény anyagok megmunkálására valók. Hamarosan be kellett ruháznom néhány jobb szerszámra.
Akkoriban bújtam az internetet és a technikákat gyakoroltam; már amennyit két óvodás és egy egyéves gyerek mellett lehetett. Jobbára alvásidőben vagy este fektetés után. A férjem készített nekem egy táblát, amire rögzíteni tudtam őket, és mikor feltettem rá az első 6-8 fülbevalót, nagyon árváknak tűntek ott. A következő év eleje tehát azzal telt, hogy sorozatban gyártottam az ékszereket, hogy nyilvánosság elé állhassak velük.
Eleinte csak fülbevalókat készítettem, aztán medálokat, később gyűrűket és karkötőket is. 2012. márciusában Facebook oldalt hoztam létre, áprilisban blogot nyitottam azoknak, akik nincsenek fent semmilyen közösségi hálón.
A férjem elektronikai műszerész volt, így rengeteg rézdrótja volt otthon, mindenféle méretben. Ezeken gyakoroltam, azután ezüstözött réből készítettem el a végleges formát. Utólag visszagondolva kár volt a kukába dobni a félresikerült darabokat, mehettek volna a MÉH telepre.
Nagy előrelépés volt, amikor megnyitottam a Meskán a boltomat. Már a bolt kifejezés is nagyon inspiráló volt, hajtott előre, hogy mindig legyenek új portékáim. Sok kedves embert ismertem ott meg, csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Rengeteg kép került fel a Facebook oldalamra, olyanok is amiket egyszer megcsináltam, de még egyszer nem tudnék.
Ennek több oka is lehet: nincs hozzá anyagom, mert például egy szétszedett régi ékszerből szedtem ki hozzá a gyöngyöt. Vagy: annyira nehéz volt megcsinálni, hogy a végén örültem, hogy kész és nem akartam még egyszer ebben a formában elkészíteni. Esetleg kitaláltam egy másik módot, ahogy meg lehet csinálni.
Egy ékszert legfeljebb kétszer készítek el…
…így tudom garantálni, hogy nem jön szembe az utcán.
E három ok miatt ötlött fel először bennem, hogy csinálok egy saját webshopot, ahol kizárólag azok a termékek elkészültek, s azonnal szállíthatók. Jött a nyár, a vásárok és rendezvények ideje, a webshop megvalósításával ezért kicsit vártam, a vásárokra készültem. Mindig nagy öröm személyesen is találkozni a vásárlóimmal. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy egyéni elképzeléseket is megbeszéljünk. Boldog vagyok, amikor felpróbálják vagy csak meglátják a kész ékszert, és azt mondják: ez az!
Elmúlt a nyár, novemberre összeraktuk a programozó öcsémmel a webshopot. Ebben az időben kezdtem el beletanulni a marketingbe. Több könyvet, rengeteg interneten fellelhető anyagot elolvastam, és próbáltam alkalmazni. Akciókat, játékokat indítottam a Facebookon. Eleinte sután fogtam az egészhez, mára azonban a tapasztalat, és a folyamatos tanulás révén eljutottam egy olyan szintre, ami nekem elegendő. Nem alkalmazok nyomulós technikákat, az nem az én világom; mindössze megtanultam, hogyan juttathatom el a portékáimat azokhoz, akik ezt értékelik és szeretik.
Közben a fotózásban is fejlődtem…
…sok termékfotót már nem laikus szemmel nézek, hanem a beállítást próbálom megjegyezni és alkalmazni más fotós trükköket. Imádom ezt a munkafázist is. Szeretem az ékszereket elkészíteni, lefotózni, a képszerkesztés is közel áll hozzám, s a arra is ügyelek, hogy az ékszerek igényes csomagolásban jussanak el tulajdonosaikhoz.
Hogyan születik egy ékszer?
Van, hogy megrendelésre készítek valamit. Ez lehet egy már régebbi ékszer is, csak más színben, vagy egy teljesen új termék is. Van, hogy ihletből készítek ékszereket, az aktuális hangulatom szerint. Ha például nagyon lila hangulatom van, előszedem az összes lila és vele harmonizáló gyöngyömet, néhány tekercs drótot, és ezekből alkotok valamit. Van, hogy…
…az anyagban benne van, hogy mi akar lenni…
…én csak megcsinálom. Érhet a múzsa csókja akkor, ha például egy híres színésznőn meglátok egy szép fülbevalót. Mire leülök az asztalhoz, már nem is tudom pontosan hogy nézett ki, de a lenyomata megmaradt bennem, és az alapján készül egy teljesen más fülbevaló.
A leggyakoribb mégis az, hogy egy gyöngyös boltban meglátok egy gyöngyöt, kicsit arrébb egy másikat, s a fejemben már formálódik is, hogy ez jó lesz karkötőnek, ebből lesz a medál. Szinte reszket a kezem ilyenkor, szeretnék mihamarabb hozzákezdeni, hogy elkészüljön a szett.
Minden Karácsony előtt készítek könyvjelzőket, kulcstartókat, mobildíszeket gyönyörű gyöngyökkel ékesítve. Tanulok új technikákat is, a zsugorkázás egy időre magába szippantott, s az üveglencsével fedett ékszereket is nagy szeretettel készítem.
A három kicsi gyerekünk és a háztartás mellett muszáj valami olyat is csinálni, ami produktív és feltölt. Eleinte nagy öröm volt, hogy olyan dolog került ki a kezemből, amit nem eszünk meg vagy nem koszolunk össze, tehát nem főzés és mosás. Mára az ékszerkészítés szinte a hivatásommá vált. A legjobban az jelzi ezt, hogy amikor a fiamat kérdezik az óvodában a szülők foglalkozásáról, azt mondja: apa tűzoltó, anya ékszereket készít.
Praktika – Hogyan tisztítsuk az ezüstözött ékszereket? >>
VicArt
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
