Amikor nincs igazi kapcsolat, csak megjátszott mintha-szeretet
Nem könnyű ünnep a karácsony – írja Orvos-Tóth Noémi pszichológus Facebook-bejegyzésében. Olvasom a sorokat és minden mondatával tudok azonosulni, mert átéltem hasonlót. És most már, miután vége szakadt hál’Istennek a kényszeredett karácsonyi együttléteknek (is), már ki tudom mondani meggyőződésből, mély lelki nyugalommal, hosszú-hosszú, szeretetlen és feszültségekkel teli évek után, hogy
könnyű, meghitt, szép ünnep a karácsony.
Itt olvasható a bejegyzés:
Amikor társra találva bekerülsz a párod családjába, ő pedig a tiédbe, íratlan szabály, hogy mindkettőtöknek be kell tudni illeszkednie a tágabb családi körbe, különben valamelyikőtök nem fogja jól érezni magát. Esélyesebb, hogy mindkettőtökbe beférkőzik a feszültség, ha a beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen, és a legrosszabb, ami történhet, hogy mindezt egymáson vezetitek le.
Az „új jövevénnyel” szemben tartózkodó családtagok igen is mérgezőek tudnak lenni, képesek éket verni közétek. Intő jel, ha cseppet sem érdekli őket, hogy a társad téged választott és szeret.
Ha ilyen helyzetbe kerülnél, bizonyára lefagynál, egy ideig magadat okolnád. Azt gondolnád, hogy veled van baj, nem érsz fel hozzájuk, nem tartanak sokra. Főleg a nők hajlamosak önostorozásba kezdeni olyankor is, amikor nem az ő készülékükben van a hiba. Nem egyszerű megérteni, elfogadni és kezelni, hogy indok nélkül is kinézhetnek/lenézhetnek a párod családjában.
Nem kell sokat várnod, ha kitartasz ennek ellenére is a társad mellett, hamarosan lesz indokuk is az utálatra. Először bekóstolnak, ignorálnak, beszólogatnak, majd figyelik a reakcióidat, a viselkedésedet. A legjobb nem reagálni semmire, de ezt nehéz megállni. Ha nem reagálsz úriemberként, úrinőként a kóstolgatásokra, hanem elkezded kijelölgetni a határaidat – eddig és ne tovább! -, már alapot is szolgáltattál a kiközösítésre, és onnantól kezdve már egyenesben vannak… Soha nem tudsz elég jó, elég szerethető lenni.
Felesleges köröket futnod a szeretetért! Normálisan működő emberek normális családjában nem kell bizonygatni, hogy érdemes vagy az elfogadásra, a szeretetre, ha csak nem vagy hírhedt tömeggyilkos.
Ha az emberi kapcsolatokról valamit alaposan megtanultam az életben, akkor az a felszínesség és a sötét játszmák világa, a bájolgásba csomagolt hamisság, a közöny, a megalázó ignorálás, a szeretetlenség. Hosszú, fájdalmas lecke volt, több mint tizenöt évem ment rá. Pusztán csak a jelenlétem, a létezésem elég volt ahhoz, hogy a párom családjában, főleg az édesanyjánál, kiverjem a biztosítékot.
A kényszeredett karácsonyok voltak a legkínosabb együttlétek. Az év többi napján elodázható volt a rokonlátogatás. Ezek a karácsonyok úgy festettek, mintha egy színdarabban játszottunk volna, profin kivitelezett díszletben, csapnivaló amatőr színészként. A felszínes kérdések, a kéretlen jótanácsok, melyekből lehetetlen volt mélyebb, kölcsönösségen alapuló beszélgetést kibontani, na és az ajándékozás kínos percei…
Megannyi karácsonyom telt az alkoholmámoros rokonság kerülgetésében, voltak olyan évek is, hogy nekem pont elfelejtettek ajándékot adni.
Ha nem lettem volna kitaszított, akkor is úgy éreztem volna, hogy idegen vagyok ebben a közegben. A külsőségek, a látszat imádata, a manipulatív modoros viselkedés kifejezetten zavar. Nem szeretem azokat, akik azokhoz dörgölőznek, akiknek van rangjuk, befolyásuk, vagyonuk, pénzük. Taszít a sznobizmus a vele együtt járó felsőbbrendűséggel és arroganciával együtt.
Akkor vagyok jó hallgatóság, ha rám is kíváncsiak, enélkül bezárkózom, nem hagyom, hogy hozzám férjenek. Feszült leszek, ha ilyenkor hülye kérdésekkel próbálnak megnyitni. Szívesen meghallgatom mások örömeit, sikereit, eredményeit is, de azt nem szeretem, ha csak hallgatóságnak, tapsoló közönségnek tekintenek. Eltűröm a kritikát, ha jól van tálalva és érzem benne a jó szándékot. Meghallgatom a nálam tapasztaltabbak véleményét arról, hogy hogyan kellene nevelnem a gyerekeimet, de pipa leszek, ha mindeközben nagyszülőként az illető nem tesz hozzá semmi egyebet. Bocsánat, hozzátesz: egy évben párszor pénzes borítékot nyújt át. Többre értékelném, ha pénz helyett más is jutna a nagyszülőkből.
A saját szűk családomra való tekintettel úgy, ahogy tűrtem, hogy a rokonság beárnyékolja a lelkemet, az ünnepeimet. Két éve azonban megszakítottuk velük a kapcsolatot. Ez lesz a második karácsonyunk nélkülük. Sokkal bensőségesebb, boldogabb így az ünnep. És tisztább, őszintébb. Igazán szép.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
