Keserűn. Cukorral hazudod magadnak, hogy a kávé finom

– Kérsz egy kávét?

– Igen, köszi.

– Szereted?

– Utálom. Keserű.

– Akkor miért iszod?

– Mert kell, hogy felébredjek.

– Mással nem tudsz felébredni?

– Nem. De nem is próbáltam. Mindenki kávézik, hogy felébredjen.

– Nem mindenki.

– Az nem számít. Vannak bolondok. De azok a módszerek nem segítenek. Álmos vagyok, bágyadt vagyok, kávé kell.

– Na jó, de nem muszáj keserűn inni. Tehetsz bele cukrot, tejet.

– Az csalás. A kávé keserű.

– Igen, üresen keserű. Persze sokan szeretik úgy.

– Hát én nem. Pocsék íze van.

– Épp ezért ízesíthetnéd. Cukor, tej… rum, konyak akár.

– Nem, az nem rendes kávé.

– Nem ébrednél fel tőle?

– Nem tudom. Én üresen iszom a kávét.

– De azt nem szereted.

– Nem. Utálom.

– Keserűn én sem szeretném. De teszek bele cukrot. Úgy finom. Illatos, zamatos… és édes is.

– Mert hazudsz magadnak. Az nem kávé.

– Már miért ne lenne? Kávéból főzöm.

– De értsd meg, a kávé, az keserű.

– Amíg bele nem teszem a cukrot.

– Az már nem igazi kávé.

– Hát jó, legyen. Viszont finom.

– Na látod, ez a te bajod! Egy álomvilágban élsz. A kávé keserű, az élet pedig kegyetlen és fájdalmas. Akármerre nézek, látom. Mert nyitva a szemem. Már a nap is ezzel a pocsék, keserű ízzel indul. Te pedig nem vagy hajlandó ezt tudomásul venni. Cukorral hazudod magadnak, hogy a kávé finom. Aztán még a végén azt is megmagyarázod, hogy az élet napsugaras és teli van boldogsággal?!

– …

– Na?

– Már nem. Neked nem.

– Miért?

– Mert számodra a kávé keserű. Még ezen a tapasztalatodon sem tudok a te akaratod ellenére változtatni, pedig csak két kanálka cukorról volna szó. Mit is mondhatnék én neked az élet napsugarasságáról?!

– Sosem ittam másképp a kávét, mint üresen.

– És ez kötelez bármire is?

– Mégis mit akarsz tőlem?

– Semmit. Te akarhatsz belekóstolni az édesített kávéba.

– Miért akarnék?

– Erre csak te tudod a választ.

– Akarjak?

– Ezt sem mondhatom meg neked.

– És ha akarok? És ha jó lesz?

– Akkor mi lesz?

– Ezt kérdezem.

– De miért te kérdezed tőlem? Mi lesz, ha megkóstolod a kávét másképpen?

– Hááát…

Felállok, magára hagyom a két csésze kávéval. Mindkettő még érintetlen, de az enyémben két cukor van. Mire visszaérek a mosdóból, látom, hogy üres a csészém. Épp kicseréli a kettőt. Persze „nem láttam semmit”. „Gyanútlanul” belekortyolok a kávéba – persze, hogy keserű.

– Pedig úgy emlékeztem, hogy tettem bele cukrot – dünnyögöm.

Nem leplezem le. De már tudom, hogy legközelebb cukorral fogja kérni a kávét. Vagy konyakkal, ki tudja, mit próbál még ki addig. És tudom, hogy soha az életben nem fogom az orra alá dörgölni, hogy eddig keserűn itta.

 

hirdetés
1 válasz
  1. Bartha Henrik
    Bartha Henrik says:

    :) Szia Virág!

    Éppen a fantasztikusan finom kávém utolsó kortya előtt találtam rá erre a kis történetre. Nem gondoltam volna, hogy lehet még finomabb ugyanaz a kávé, amit éppen iszom. Köszönöm. Puszi és ölelés
    Henrik

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × 3 =

hirdetés