A kézműves alkotásokat is megilleti a szerzői jog. Hogyan lehet, miért érdemes ötletet, tárgyat levédetni?
Verka képzőművészként dolgozik. Számtalan technikával és rendelői igénnyel volt már dolga, otthoni műhelyében tornyosulnak a festékek, ecsetek, anyagok, eszközök, csakúgy, mint minden alkotó szellemű, hasonló indíttatású ember kincseskamrájában. Ő is mindenben talál valami szépet, valami újra felhasználhatót, ami beindítja a fantáziáját és valami egyedivé alakul a kezei között. Varr, fest, rajzol, készülnek táblácskák, párnák, táskák, akvarellek és még sorolhatnánk a sokak által kedvelt és gyakorlott technikákat. A közelmúltban nagy lépésre szánta el magát: jogi segítséggel levédette az egyik tárgycsoportját, melyet már évek óta készített. Úgy gondoltuk, érdemes foglalkozni a témával.
– A szerzői jogokkal gyakran még az alkotók sincsenek tisztában. Milyen tárgy, termék esetében jöhet szóba a jogi védelem? Esetedben ez hogyan történt?
– A Csücsök családként ismert tárgycsoportot védettem le. Egy olyan tárgykompozíció – családi szívfüzér -, amely sajátosan szemlélteti a család szerkezetét, annak szereplőit és a kapcsolatukat. Előttem senki ilyet nem készített, nem láttam hasonlót sem, tehát nem egy ismert szerkezetet formáltam sajátomévá. Alapvetően egy egyszerű gondolatot öntöttem formába azzal, hogy szívekként ábrázoltam a családtagokat, ennek a mikéntjét pedig egy sajátos szerkezetben láttam megvalósíthatónak. Az egymáshoz való viszonyukat rettentő egyszerű megoldásokkal oldottam meg, mégis minden kis csomó jelentéssel bír. A kompozíciónak két fő alakja van, a szülők: az apa és anya. Nem tipikus családmodellnél persze ez változhat, és éppen ez az egyik fő jellemzője: tökéletes, egyedi portrét tudok minden egyes család esetében kialakítani. A szülők egymással szembefordított szívekként vannak ábrázolva, akik egy ponton – egy csók erejéig – összeérnek. Ők fogják sorban a gyermekeket, akik kis szívek képében vannak megjelenítve, és egymás alá fűzve mutatják be a születési sorrendet. Mivel alapvetően a szeretetről szólnak, és minden esetben egyedi festéssel díszítettek, ezért alkalmasak a foglalkozás, hobbi, vagy egy-egy családi esemény, például esküvő szemléltetésére is. Ez mind-mind olyan jellemző, amely kritérium egy levédetési folyamat esetében.
– Nyilván azért védetted le a Csücsök családot, hogy ezt a tárgykompozíciót mások üzleti céllal másolják. Mennyi időt vett igénybe a folyamat?
– Nagyjából két hetet. Egy papírra még várok, tehát nincs még teljesen vége.
– Kértél ügyvédi segítségét?
– Igen, így egyszerűbb volt, de magánszemélyként is intézhető minden.
– Visszatérve az elmondottakhoz: tehát a szerzői jog az ötletet is védi, melyen keresztül az adott tárgykompozíciót, a Csücsök családot megvalósítottad.
– Fontos hangsúlyozni, hogy nem a technikáról beszélünk! Nem arról van szó ugyanis, hogy valaki megvarrt, megfestett, kifaragott valamit, ami szép és értékes, függetlenül attól, hogy bármely tárgy, amely alkotói folyamat mentén jön létre, szellemi terméknek minősül, melyet védenek a szerzői jogok. Egy fotótól kezdve egy kötött sálon át egészen egy templom freskójáig minden alkotás az alkotójának a tulajdona. Mindenki által hozzáférhető anyagból készítem a „Csücsök családot”, és bárki kigondolhatta volna ugyanígy, mégis én álmodtam meg, gondoltam ki és valósítottam meg a saját stílusjegyeimmel és felfogásommal. Önálló jelentéstartalommal bír, azonnal felismerhető forma, amely addig nem létezett, ameddig el nem készítettem az elsőt. Ráadásul előremutató tárgykompozíció, hiszen minden egyes esetben újít egy picit, és mindig aktualizál.
– Tehát az egyediség, a formavilág és a funkcionális jellemzők a fő szempontok. Egy kerámia gyertyatartó vagy egy válltáska nem felelne meg ezen kritériumoknak?
– Mint mondtam, a szerzői jog mindenkit megillet. Ezen felül, ami a konkrét védelmet jelenti egy tárgy vagy alkotás tekintetében, az a Magyarországra, illetve Európára kiterjesztett formatervezési mintaoltalom, ami megfizethető mintaoltalmi díj ellenében igényelhető. Ehhez pontos leírásban kell indokolni a tárgy célját, kinézetét és felhasználásának területét, valamint önkéntes műnyilvántartásba kell vetetni, amelyről tanúsítványt kap a tulajdonos. Amennyiben ez nem egyedi elképzelés, úgy nincs mit védeni, hiszen milyen szempontok alapján mondhatná bárki, hogy egyedit készít, ha a jellemzői pontosan olyanok, mint a többi hasonló terméké?
Ha valaki logikai játékot szeretne készíteni, amit kockaként képzel el, amelyen színes felületeket kell kirakni forgatással, akkor nem fogja tudni levédetni, hiszen már van olyan, Rubik-kocka néven. Akkor sem fog menni, ha ugyanezt más színekkel dobná piacra, rózsaszín, pöttyös, vagy csíkos mintával, hiszen a játék elve, az elgondolás védett. Nekem is sokan mondták, hogy jó, akkor majd valaki másképpen festi meg… Más formája lesz a szívnek, esetleg nem így fűzi össze. Persze, lehet négyzetekkel is megoldani, úgy, hogy ne ezt a fajta családi szerkezetet mutassa. Esetemben a szerkezet adott, védett. Mindegy, hogy valaki megnyújtja a formájukat, vagy más színt használ a festésükhöz, attól az még felismerhetően Csücsök-család-féle lesz, így én megvédhetem.
– Mit tennél, ha hasonló alkotást készítenék a családomról és megmutatnám mondjuk a Facebookon?
– Akkor járnál el etikusan, ha hivatkoznál az eredeti alkotásra, tehát rám, vagy az oldalra, ahol láttad. Mindannyian tudjuk, hogy ez a legritkább esetben fordul elő… A szerzői jogvédelem egyébként nem korlátozza azokat, akik házilag egy családi eseményre maguknak szeretnének hasonlót készíteni. Bárki készíthet olyan dolgot, amit a neten valahol egyszer már látott. Ez csupán azokat korlátozza, akik anyagilag lennének károsító hatással egy-egy termékre azzal, ha megfosztanák az egyediségétől.
– Tehát üzleti, értékesítési céllal alkotnának hasonlót.
– Így van. Fontos tudni, hogy a védett termékkel minőséget garantálunk! Nem fordulat elő olyan, hogy valakinek esetleg csalódnia kelljen, mert nem a megfelelő minőségi szintet kapta, hiszen egy alkotó igyekszik mindig ugyanazon stílusban és ugyanolyan odafigyeléssel készíteni a munkáit.
Ugyanezen séma mentén védhetők a speciális anyagok, vagy technikák is. Ha valaki sok éves munkával, vagy csupán egy véletlen folytán rátalál egy olyan anyagösszetételre, amivel addig nem ismert effektusokat, felületeket lehet létrehozni, vagy dekorálni, akkor az „találmány”, az ő nevéhez kapcsolható és jogosan védhető.
– A kézműves technikák esetében az emberekben van egyfajta értetlenség a jogvédelmet illetően, „hiszen mindenki alkot”…
– Igen, de ha megemlítjük a dalokat, a verseket, azok esetében máris egyértelműnek tűnik a dolog. Mi választja el egyiket a másiktól? Dalok, irodalmi művek esetén a válasz magától értetődő: eredeti, önálló alkotások, hisz senki nem fogalmazta meg úgy, azokkal a szavakkal, senki nem írt olyan dallamot, mint az adott művész. Senki sem hímez ki egy párnát ugyanúgy, mint más; nem fest meg egy tavat úgy, mint Monet. A továbbgondolás tehát vitathatatlan fontosságú. Felismerni azt, amitől egy tárgy más, több. Otthon nem állunk neki VanGogh-ot másolni, hiszen tudjuk, hogy azt nem illik. Még akkor sem, ha szuper élmény picit a nyomába eredni. Az ehhez kitalált festészeti pakkok az előre megrajzolt felületekkel és bekészített festékekkel is mind jogvédelmi eljárás mentén jöhettek létre. Valójában tehát mindenki érzi legbelül azt a bizonyos határt, ahonnét egy személyhez lehet kötni egy-egy jelenséget. S persze ott van még egy fontos tényező: nem mindent lehet jogilag védeni. Pontosan ezért van ennek bürokratikus menete; az arra felkészültek objektív szempontrendszer alapján eldöntik, mi az, ami jogos kérelem, és mi nem az. Nem önkényes hatalomgyakorlásról van szó, amikor szerzői jogvédelem alá vonjuk a munkánkat, hanem egy mindenkori igényről, ahonnan sajátunknak érezhetjük.
Hasznos linkek
Az Európai Unió védjegyrendelete
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
