Bizalmat várunk, miközben nehezünkre esik őszintén, egyenesen beszélni
„Az emberi kapcsolataink nem ott kerülnek bajba, hogy más igazságom van, mint neked, és nem értjük meg egymás igazát, hanem ott, hogy én is hazudok magamnak, te is, és egyikünk sem tud róla.” Müller Péter
Bízni csak abban lehet, aki őszinte, és biztosan tudod róla, hogy a vele megosztott bizalmas információkkal soha, semmilyen módon nem él vissza. Ezt a kapcsolódási aranyszabályt sokan megszegik elveszettebb pillanataikban, szinte mindannyian átéltünk már efféle csalódást, és valószínűleg mi magunk is voltunk már hűtlen bizalmasok. Hibázunk olykor.
Mást jelent, amikor a kommunikációnkat alapból a hárítás határozza meg. Az őszinteség alapja az egyenes, nyílt beszéd. Konfliktusaink, sérelmeink nagy része a kommunikáció hiányából, elégtelen, torz voltából fakad. Bizalmat várunk, miközben nehezünkre esik őszintén, egyenesen beszélni. Persze, a mondanivalónkat általában nem nyersen tálaljuk, ha kényesebb témáról van szó, hanem kozmetikázzuk, mert ezt diktálja a jólneveltség, s mert illendő a másik érzéseire is tekintettel lenni. (A kommentelők – tisztelet a kivételnek – egészen más beszédmódot követnek, a neten könnyebb tirpáknak, kíméletlen kritikusnak és érzéketlennek lenni. Akitől ezek a minőségek távol állnak, az az online térben sem tud vagy akar így megnyilvánulni.)
A csapda abban áll, hogy a mismásolásokra, az elhallgatásokra, a valóság „kegyes” elferdítéseire is ráadható ez a tetszetős köntös, miszerint jólneveltek vagyunk, tiszteletben tartjuk a másik érzéseit. Diplomatikusan, píszín járunk el.
Pedig voltaképpen arról van szó, hogy gyávaságból, önös érdekből vagy konfliktuskerülés címén nem mondunk ki fontos dolgokat, ha pedig kimondjuk, ferdítünk, csúsztatunk, megkerüljük az illetőt.
Karakánul kiállni a másik elé, megbeszélni vele a megbeszélnivalót sokkal nehezebb sokak számára, mint elhallgatni, elsumákolni ezt-azt, és a féligazságunkkal, megerősítést remélve, másoknál házalni. Bárminemű félreértés, sérelem csak azzal rendezhető, aki kiváltotta a frusztráló érzéseket, feltétel persze, hogy partner legyen ebben.
Ha rendezni szeretnéd a sorokat, késznek és fogadókésznek kell lenned a nyílt beszédre. Ha nem vagy kész erre, nem fontos számodra a kapcsolat. Ha nem fontos, miért manipulálánál, miért hibáztatnád a másikat a háta mögött, önigazolást keresve?
Aki, ami nem fontos, azt el kell engedni. Teljesen. Ha pedig fontos, a megoldás irányába kell mozdulni.
Sokan tartanak fenn látszólagos jó viszonyt, érdekből, megalkuvásból, miközben kígyót, békát mondanak egymásra, mert ez a valódi érzelmi viszonyulásuk. Rengeteg lefojtott indulat, elnyomott harag lapul a píszí, a bűbáj mosolyok mögött…
Nehéz változtatni ezen, az ál-kedvesség, a terelő retorika működőképes önvédelmi és érvényesülési séma. Álszent és hamis, de magunknak megbocsátjuk.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.