Kérdések, melyek segítik a hatékony konfliktus- és stresszkezelés elsajátítását
Mennyiszer, de mennyiszer keressük mindennapi konfliktusainkkal kapcsolatban a megfelelő reakciót, az arany mondatot, a mindenre jó gyógyírt… Ezzel szemben nem létezik egyetlen kiemelt reakció, nincs aranymondat, de a mindenre jó csodaszer is várat még magára. A konfliktuskezelés világa ugyanis ennél összetettebb.
Elég jó diagnózis nélkül válaszlépéseink is esetlenek lehetnek csupán, sőt mi több, sokszor hibásak, és végül a kezelésből félrekezelés lesz, még akkor is, ha közben jó szándék övezte cselekedeteinket. Az univerzális válaszok helyett keresse meg ki-ki a saját mondatait és lehetőségeit. Ez általában egy járhatóbb útnak bizonyul, mely elvezet oda, hogy létrejön személyre szabott konfliktus-, vagy épp stresszkezelési stílusunk. Mai vizsgálódásunk a pontos problémadefiníció helyzetleírásához kíván adalékot, gondolkodtató szálat képezni.
Ahogy azt sokszor tettük már, ezúttal is kérdések következnek. Nem kötelező írni a válaszokat, lehet rajta pusztán csak gondolkodni, de, ha az írást választod, több kapaszkodó lesz kezedben. A kérdésekre adott válaszok végül egy komplex mintázattá állhatnak össze, mely aztán a lehetséges beavatkozási pontokat is magában rejti.
Az első kérdés:
„Kivel, kikkel?”
Magyarán kivel, kikkel van leggyakrabban konfliktusod? És itt, mivel magadnak írod, nyugodtan jöhetnek, röpködhetnek akár a nevek is, de az is elegendő, ha státuszokat vagy pozíciókat azonosítasz be. Lehet konkrét személyekre gondolni, vagy nagyobb csoportokra, netán bizonyos karaktertípusokra, esetleg egyes rokonokra, ismerősökre. Sőt, olyan is van, hogy valaki igazából állandóan önmagával viaskodik.
A második kérdés:
„Mivel vagy mikkel?”
Ez helyzetértelemben is felfogható, mint például annál a személynél, aki soha nem tud kiállni önmagáért, ha reklamálnia kell valamilyen szituációban. De egy helyzeten túl általánosabban: témaértelemben is válaszolhatsz rá. Utóbbira jó példa az időgazdálkodási tréningek klasszikus problémája: „Ó, hát én nem kivel vagy kikkel küzdök, hanem magával az idővel, no de azzal tényleg folyton folyvást!”
Összességében: te mivel hadakozol az életed nagy részében, rendre visszatérően? Mi az, amivel valahogy kölcsönösen mindig megtaláljátok egymást? Vagy ő téged, vagy te őt, de szinte elválaszthatatlanul a nyomodban van.
Menjünk kicsit tovább:
„Hányszor?” „Milyen gyakran?”
Milyen gyakran gyötrődsz, szenvedsz az adott konfliktustól? Hányszor térnek vissza a tipikus konfliktusaid? Vannak napi szintű konfliktusok életedben? Esetleg ciklikus, havonta vagy évente visszatérő nehéz periódusok? Miként látod, van benne egy jellegzetes és fellelhető ritmus?
Újabb kérdés:
„Mikor?”
Többféle értelemben is kérdezősködhetünk a mikorral kapcsolatban. Mikor vannak általában konfliktusaid? A napodon belül van-e tipikus időszak, amikor veszélyeztetett vagy, és inkább ne is találkozzunk veled, mert a legkisebb neszre is harapsz, vagy pont ellenkezőleg, mikor van az, amikor veled biztosan nem lehet összebalhézni, mert akkor olyan fokú a belső békéd? Magyarán létezik-e nálad napszaki ciklicitás? És havi, és éves? Ha már itt tartunk, mely életszakaszban volt korábban a legtöbb konfliktusod?
„Hol?”
Hol keveredsz szinte szokás szerint konfliktusba? Szó szerint értsd! Mi a helyszín? A házastársi veszekedés, ha van egyáltalán ilyen, hol pattan ki leggyakrabban köztetek? A konyhában, a nappaliban, a hálószobában, vagy valahol kinn a nagyvilágban? Tapasztalati érdekesség, ha rendre a kisszobában veszekedtek, legközelebb váltsatok kényszeredetten helyszínt, mondjuk, menjetek be a fürdőszobába. Érdekes események, váratlan, eddig nem megszokott reakciók alakulhatnak ugyanis ki, példának okáért a helyzet furcsa szokatlansága akár egy nevetésbe torkoll a dühös kiabálás helyett.
A következő kérdés:
„Miért?”
Ez egy nagyon sarkos pillanat, hiszen pusztán ezen az egy kérdésen is órákat lehetne merengeni és A/4-es lapok hosszú sorát teleírni, mint egy jó esszékérdés kapcsán.
Miért vannak általában konfliktusaid? A miért szó különleges, hiszen benne van egyszerre a dolgok eleje és a vége, az ok és cél is. Tehát a te konfliktusaidnak valójában okai vannak, vagy sokkal inkább céllal jönnek létre? Nagyon nem mindegy. A miérted mögött te vagy az aktív, kezdeményező, támadó fél, vagy inkább a reagáló, passzívabb, védekező szerep a sajátod? És miért is az a gyengéd, ami? Vajon miért tudod ennél a témánál mindig olyan nagyon könnyen odaadni a békédet? Miért zökkent ki épp ez és nem más?
Kikerülhetetlen kérdés a
„Meddig?”
Vagyis meddig vagy kibukva? Magyarán meddig tart a rossz érzés egy konfliktusos helyzetben? Mennyire cipeled magaddal a konfliktusokat, illetve az ebből fakadó stresszt? Te milyen típus vagy: könnyen le tudod tenni, vagy azért ott megy és megy és zakatol benned a téma?
Végezetül az egyik legfontosabb kérdés:
„Hogyan?”
Érdemes minimum öt-tíz mondatot megfogalmaznod, itt és most, hogy hogyan is kezeled te jelenleg a konfliktusaidat? Egyszerűen csak írd le, ami eszedbe villan, ez roppant fontos. Egyúttal nevezd majd meg a legjobb, legerősebb fegyveredet is. Mi a nagyágyú, ami neked a leginkább használható technika vagy praktika egy konfliktushelyzetben? Mire vagy a legbüszkébb? Használod vajon eleget ezeket?
Kivel, mivel, hányszor, mikor, hol, miért meddig és hogyan? Ezek csupán a leglényegesebb szavak, a sor nyilván hosszan folytatható. A kulcs abban a mátrixban lesz, amit összeírsz ezek kapcsán. A kérdés ugyanis sohasem az, hogy te, kedves XY, tudsz-e konfliktust kezelni? A kérdés valójában az, hogy mikor vagy elég jó konfliktuskezelő, illetve mit kell ahhoz tenned, hogy kiaknázd a belső lehetőségeidet, amit a fenti kérdésekre adott válaszok már sejtetnek!
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.