Az egyik leghatékonyabb terápia: vezess naplót, írj ki magadból mindent, ami foglalkoztat!
///
Ami engem mindig fel tud dobni a könyveken kívül: egy jegyzetfüzet és toll, amivel írni lehet. Nem tűnnek túl korszerűnek vagy inkább trendinek; ezek a régimódi dolgok sok helyzetben segítettek az elmúlt 15-20 évben. Nem a napi történésekről írok általában, hanem olyan dolgokról, amelyek aktuálisan foglalkoztatnak. A teleírt naplókat időnként megsemmisítem, mert nem azzal a céllal íródnak, hogy dokumentáljam bennük az utókornak az életemet. Ahhoz, hogy terápiás célt szolgálhasson, mindent, de mindent kiírok magamból. Mindent, amivel nem terhelnék másokat, mindent, amiről nem akarok vagy nem tudok beszélni…
Nem kell hinned abban, hogy terápiaként működik. Lehet, hogy neked nem is válna be. Ne próbáld ki, ha nem indít be egy üres füzetlap, ha semmi kedved nincs ahhoz, hogy a gondolataidat papírra vesd.
Javaslom, ha terápiás céllal vezetnél naplót, csak magadnak írj! Ha közönségnek írod, már nem ugyanaz. Bejön a megfelelés, hatni-tetszeni akarsz, ráadásul önvédelemből elkezded az információkat szűrni. Blogot is vezethetsz persze ilyen céllal név nélkül, titkosítva, de teljesen más kézzel írni…
A naplóírás segít tisztábban látni. A gondolataidat mederbe foghatod. Jó lesz visszaolvasni később, látni fogod, hogy minden, ami a jelenben foglalkoztat – legyen az mondjuk egy nehéz helyzet -, utólag mennyire átértékelődik benned. Engem a naplóírás valahogy mindig helyrerak…
Kiváló stresszlevezető is. Ha naplót írsz, befelé, magadra figyelsz, s a mai, ingerekkel telített világban ez már önmagában is remek önsegítő módszer. Bárhol írhatsz, bármiről, bármikor. Ha nem hiszel abban, hogy segít, abban legalább biztos lehetsz: nincs ártalmas következménye.
Alapító-főszerkesztő
Időről időre szeretek új dologba belevágni, az Életszépítők – Szépítők Magazin története is így indult, bár jóval szűkebb közönségnek szántam.
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában, változatos, izgalmas feladatokat kaptam, vállaltam. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, de nem akartam felhagyni az újságírással és a szerkesztéssel; részben ezért hoztam létre ezt a független médiafelületet. Hét év telt el magazin indulása óta. Rengeteg munkánk van ebben, hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállaltak benne.
Anya vagyok, negyvenes nő, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének hallgatója. Képesítéseim szerint általános szociális munkás, intézményi kommunikátor, kiadványszerkesztő, újságíró.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!