Az egyik leghatékonyabb terápia: vezess naplót, írj ki magadból mindent, ami foglalkoztat!

Ami engem mindig fel tud dobni a könyveken kívül: egy jegyzetfüzet és toll, amivel írni lehet. Nem tűnnek túl korszerűnek vagy inkább trendinek; ezek a régimódi dolgok sok helyzetben segítettek az elmúlt 15-20 évben. Nem a napi történésekről írok általában, hanem olyan dolgokról, amelyek aktuálisan foglalkoztatnak. A teleírt naplókat időnként megsemmisítem, mert nem azzal a céllal íródnak, hogy dokumentáljam bennük az utókornak az életemet. Ahhoz, hogy terápiás célt szolgálhasson, mindent, de mindent kiírok magamból. Mindent, amivel nem terhelnék másokat, mindent, amiről nem akarok vagy nem tudok beszélni…

Nem kell hinned abban, hogy terápiaként működik. Lehet, hogy neked nem is válna be. Ne próbáld ki, ha nem indít be egy üres füzetlap, ha semmi kedved nincs ahhoz, hogy a gondolataidat papírra vesd. 

Javaslom, ha terápiás céllal vezetnél naplót, csak magadnak írj! Ha közönségnek írod, már nem ugyanaz. Bejön a megfelelés, hatni-tetszeni akarsz, ráadásul önvédelemből elkezded az információkat szűrni. Blogot is vezethetsz persze ilyen céllal név nélkül, titkosítva, de teljesen más kézzel írni…

A naplóírás segít tisztábban látni. A gondolataidat mederbe foghatod. Jó lesz visszaolvasni később, látni fogod, hogy minden, ami a jelenben foglalkoztat – legyen az mondjuk egy nehéz helyzet -, utólag mennyire átértékelődik benned. Engem a naplóírás valahogy mindig helyrerak…

Kiváló stresszlevezető is. Ha naplót írsz, befelé, magadra figyelsz, s a mai, ingerekkel telített világban ez már önmagában is remek önsegítő módszer. Bárhol írhatsz, bármiről, bármikor. Ha nem hiszel abban, hogy segít, abban legalább biztos lehetsz: nincs ártalmas következménye.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.