Meleghozók, avagy a jó idő „felelősei”: Sándor, József, Benedek legendája
„Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” A tavaszi „időjóslást” március 18-án Sándor nyitja, őt követi 19-én József napja, majd 21-én Benedeké. A néphagyomány szerint ők a felelősök a jó időért.
Weöres Sándor is megemlékezik róluk Tavaszköszöntő c. versében
„Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él…”
Bár a hagyomány személynevekhez köti a jó idő beköszöntét, vagy legalábbis az erre irányuló várakozást, a március második felére vonatkozó népi időjóslás hosszas megfigyelésen alapul. Eszerint ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg lesz a nyár, ha nem, akkor hosszú, nyirkos ősz vár ránk.
Nagyböjt idejére jellemzők továbbá az erős szelek, ezt a megfigyelést böjti szelek névvel illetik. A hiedelem szerint az erős böjti szelek száraz nyarat „ígérnek”, ha enyhe a szelfúvás, sok csapadékkal számolhatunk. Nem jelez jót, ha szélcsendes idő van húsvét előtt, a népi hiedelelm szerint ugyanis ez gyenge termést jelez.
A csillagászati tavasz első napja, a tavaszi napéjegyenlőség március 21-ére esik, Benedek napjára.
Sándor, József, Benedek hármasához, a tőlük várt meleg elhozatalához az alábbi legenda fűződik.
A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldette Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett.
Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték.
– Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két lator! – indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek.
Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk.
Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”
A régiek még tudták, mikor kezdődik igazán az új esztendő. Az ő hitük szerint nem január 1-jén. A csillagászati hónapváltásokkal számoltak, amelyek a mai hónapok 20-21. napjára esnek. Nem csupán az asztrológia őrzi ezeket az elnevezéseiben (Kos hava, Bika hava), de a régi nyelv is, egyrészt semleges (Tavaszelő hava, Tavasz hava, Tavaszutó hava), másrészt vallási, kulturális, életviteli tartalmú kifejezésekkel (Böjt hava, Boldogasszony hava stb.).
Korábbi írásunk:
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
