Mentális és társas szempontból is jól kell lennünk ahhoz, hogy egészségesek legyünk
Mostanában egyre több helyről hallhatjuk, olvashatjuk az életmódunk milyenségének a fontosságát az egészségünk szempontjából. Míg ez régebben (nem is annyira régen, ha belegondolunk) még teljesen más volt, az egészségességet egyedi folyamatok életünkbe illesztésével (különféle diéták, csodabogyók, vitaminok stb.) elérhetőnek láttatták, addig ma már sokkal komplexebb jelenségről beszélhetünk.
Mi is az egészség?
A WHO szerint az egészség a teljes fizikai, mentális és társas jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya. Szuperül hangzik, borzasztóan szeretnék állandóan a teljes fizikai, mentális és társas jóllét állapotában lenni. Vagy legalább csak néha. Az az igazság, hogy nem tudom, voltam-e és mikor lennék ebben az állapotban.
Egy másfajta gondolkodás szerint az egészség nem egy statikus állapot, nagyban függ az életciklustól, de még a kulturális elvárásoktól is. Mik ezek a kulturális elvárások? Egy nagyon egyszerű példa (a kisgyerekes szülők egyik legközpontibb témája): honnantól számít egészségesnek a gyerek, mikor mehet közösségbe? Mi, Magyarországon teljesen más gyakorlatot tartunk ebből a szempontból, mint nyugaton. Itthon a betegség első jelénél már otthon tartjuk a gyerekeket (főleg most, amióta Covid van), míg például Franciaországban az enyhe tünetekkel vígan járhat a gyerek a közösségbe (ezt próbálná meg Magyarországon valaki!). Egy másik példa: nem gondolnám túl valószínűnek, hogy a busmanok zárt közösségében ugyanazt az érzelmi reakciót váltaná ki egy ADHD diagnózis, mint idehaza.
A lényeg, hogy ez egy sokkal komplexebb kérdéskör. Nagyon érdekes belegondolni, hogy az egészség megítélése egyénenként mennyire változhat? Mindenkinek hasznos lehet egy kicsit elgondolkodnia azon, mit jelent számára az egészség. „Én egészségesnek tartom magam? Mi kellene ahhoz, hogy egészséges legyek?” Érdemes lehet feltérképezni az egészség mérföldköveit az életünkben. Sokat segíthet abban, hogy jól öregedjünk.
Egy másik modell szerint akkor vagyunk egészségesek, ha egyensúlyban vannak az életciklusunk elvárásai és az erőforrásaink (vagyis kicsit több az erőforrás, mint a követelmény). Ahogy telnek az évek, egyre fontosabbak lesznek az egyéni különbségek. Egy 20 éves olimpikon számára egészen másfajta sportteljesítmény az elvárás (amihez valószínűleg lesz elég erőforrása), mint egy 20 éves sakkozó számára. Vagy ha egy másik szempontból nézzük esetleg ugyanezt az olimpikont 20 évesen és 80 évesen – lehet, hogy az elvárás régen a maraton volt, az mára egy nagyobb séta.
Egy nagyon fontos dolgot ugyanakkor mégis kimond a WHO, mégpedig azt, hogy mentális és társas szempontból is jól kell lennünk ahhoz, hogy egészségesek lehessünk.
Az mára már teljesen tiszta, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy fizikailag egészségesek legyünk. Szép számban találhatóak erre kutatások, de igazából (szerencsére) az alapokkal mára már nagyjából mindenki tisztában van: kiegyensúlyozott táplálkozás, mozgás, kellő mennyiségű alvás; alkohol, cigaretta és egyéb egészségkárosító szerek kerülése. A leghatékonyabb egyébként, ha az ember egyáltalán nem használja ezeket a szereket. Ha már fiatalítani, megújítani nem tudjuk magunkat, legalább ne gyorsítsuk a betegségek kialakulását a saját választható viselkedésünkkel, nem?
Na és mi a helyzet a lelki egészségünkkel? Hogyan hat lelkünk állapota a fizikai állapotunkra? Mert nagyon is hat! Az elmúlt években több vizsgálat született a stresszről, a stressz fizikai állapotunkra gyakorolt hatásáról, és rájöttek, hogy a stresszes állapotok nemcsak segítik bizonyos betegségek kialakulását, hanem olyan szinten változtathatják meg a testünk működését (kialakul egy újfajta egyensúly), ami aztán a későbbi stresszes helyzetekre is jellemző lesz, sőt, egy idő után már sokkal kevesebb inger elegendő lesz ahhoz, hogy az adott választ kiváltsa.
A migrén egy nagyon látványos példája tud ennek lenni. Nagyon könnyű egyfajta negatív spirálba kerülni vele, hogy már ne csak a rohamok alatt legyen rossz az életminőség, hanem a rohamok közti időszakot is a rohamokra való felkészülés, aggodalom töltse ki. Írhattam volna akár az ekcémát is, ami hasonló alapokon (is) működ(het). Viszont abba a hibába sem szabad beleesnünk, hogy kizárólag a stresszt okoljuk egy ilyesfajta megbetegedésnél; fontos szem előtt tartanunk ennek komplexitását.
Akkor számítunk egészségesnek, ha mindig kicsivel több erőforrásunk van, mint amennyi az elvárás az életünkben – legyen ez akármilyen elvárás, fizikai vagy lelki.
Hogyan gyűjtsünk erőforrásokat, melyek kisegíthetnek minket egy-egy neccesebb helyzetből, és hozzásegítenek bennünket az elégedettséghez, egészséges élethez?
Lelki erőforrásaink feltérképezését nem tudja rajtunk kívül más megtenni, mert mi ismerjük magunkat, mi éltük egyedül az eddigi életünket, és mi tudjuk, hogy mi működött eddig jól nálunk. Abban, hogy ez hogyan válhat tudatos, választott működéssé, segíthet minket egy szakember (mint egy elég jó tükör), de kezdetnek az is jó lehet, ha önvizsgálatot tartunk minden olyan helyzetben, helyzet után, amit nehéznek, stresszesnek ítéltünk meg. Mit éreztünk, hol éreztük azt a valamit? Hogyan reagáltunk? Kívülről nézve hogyan lenne ideális reagálni?
És a legjobb, ha megtanulunk néhány adaptív stresszkezelési technikát, módszert, például különféle relaxációkat, meditációkat, légzésgyakorlatokat, jógát, melyek beiktatásával a mindennapok működését észrevétlenül tudjuk segíteni. Engedjük meg magunknak azt is, hogy ez ne egyik napról a másikra következzen be – adjuk meg hozzá az időt!
Nyitókép: Gustavo Fring/Pexels
pszichológus, karriertanácsadó, család- és párterapeuta-jelölt
Munkám során különféle élethelyzetekkel, sokféle emberrel találkozom. Mégis egy a közös bennük: foglalkoztatja őket a dinamika, ami szerint működnek, szeretnék magukat egy kicsit jobban érteni.
Azt gondolom, ez egy csodálatos igénye a jelenkornak, és emellett egy nagyon fontos lehetőség is, hogy példát mutassunk egy következő generációnak – a tudatosság fogódzkodó a döcögősebb helyzetekben is. Legyen szó akár életvezetési kérdésről, vagy karrier megakadásról, jól jöhet egy külső tükör, ami egy másfajta szempontot hoz be a képbe, de mégis partnerként végigkísér az úton.
Igyekszem ez lenni a klienseim számára.
