Vámpírok, nárcisztikusok, pszichopaták. Kik ők és hol élnek?
Mostanában szinte minden nap megkínál az internet egy-egy cikkel, ami az energiavámpírokról, nárcisztikus személyiségekről, pszichopatákról és hasonlókról szól. Bár ezek jó része tartalmas, pazar leírás, néha még hasznos tanácsokkal is kiegészítve, hogy miképpen is meneküljünk meg az „efféléktől”, valami mégis hiányzik. Erre egy olvasói komment világított rá, nemrég találtam: „miért nem azok olvassák, akik ilyenek?”
Miért nem olvassák ezeket a cikkeket az energiavámpírok, a nárcisztikusok, a pszichopaták és az összes többi, életünket megkeserítő, energiánkat elszívó galád emberpéldányok? Nos, olvassák ők is. És ugyanezt gondolják.
Kik is ők, és hol élnek? Az utóbbi kérdésre könnyű a válasz: itt, köztünk. Hiszen ugye épp ez a baj! Mennének szépen mind egy másik bolygóra, és milyen jó lenne itt nekünk, többieknek, akik ugyebár. Mert MI nem vagyunk olyanok! Vagy mégis?
Amikor elolvasol egy anyagot a fent felsorolt emberfélékről, ugye azonnal tudsz példát mondani a környezetedből? Ugye neked is van egy (több, rengeteg) „olyan” kollégád, családtagod, ismerősöd?
És te? Nem lehet, hogy épp te vagy az?
Na persze nem állandóan és nem mindenkivel szemben, csak néha, egy-egy rossz pillanatban, meg csak „vele” szemben. Azt mondják, rendes orvostanhallgató, ahogy a betegségekről tanul, szép sorban minden tünetet felfedez magán, tanulóéveiben átesik ezen az átmeneti hipochondria-fázison.
Érdemes ezt a „szokást” kicsit átvenni, amikor ilyesmikről olvasunk, és felpróbálni azt az „inget”, aztán, ha nem a miénk, akkor nem magunkra venni. De bizony esélyes, hogy a legtöbbje „one size fits all” méretű (a magyarul használatos „egy méret” nem fedi le a jelentést, az eredeti annyit tesz: egy méret mindenkire passzol).
Mindannyian ugyanis mindenféle emberi tulajdonsággal bírunk valamilyen mértékben, a nagy közös emberi minőséget hordozva. Ha meg akarod ismerni az energiavámpír, a nárcisztikus személyiség, és ehhez hasonlók működését, akkor keresd magadban a mintát!
Tedd fel a kérdést, és komolyan keresd rá a választ (ne csak azért kérdezz, hogy el is dobd gyorsan, miszerint „á, bennem ilyen nincs!”): mikor, kivel szemben viselkedtem már energiavámpírként? Mik a nárcisztikus vonások bennem? Mikor viselkedtem úgy, mintha pszichopata lennék?
Olvasd el ezeket a cikkeket bátran, és ha valóban hasznát akarod venni az olvasottaknak, bújj a vámpírok és hasonlók bőrébe! Nem fogsz mindenre példát találni, de valamire bizonyosan rálelsz önmagadban is.
Miért jó, ha rátalálsz magadban is efféle „szörnyekre”?
Belülről könnyebb megérteni ezeket a működéseket, amit magadban fellelsz, abból ezerszer többet tanulsz és sokkal jobban megérted a jelenséget, mint akárhány könyvből.
Megfigyelheted magadban, milyen hiány hozza létre ezt a viselkedést, és mivel váltható ki sikeresen. Ezzel tehetsz egy lépést, hogy „jó útra terelj” mást is akár, de elsősorban önmagadat.
Mivel magaddal el tudsz bánni, mert tudod, mi váltja ki ezt a viselkedést, de azt is, mivel lehet „leállítani”, így ha valakitől ezeket a viselkedésformákat tapasztalod, könnyebben tudsz tenni ellene.
Megérted, hogy – ahogyan te is – az „efféle” is ember, és vannak értékei, nem abszolút rossz és kerülendő (amit ezek a cikkek sokszor sugallnak a sorok között).
Természetesen van a mentális/pszichés/egyéb sérültségnek egy olyan szintje, amelyben vagy érintett vagy, de ekkor nem tudsz róla, vagy nem érint, és akkor nincs „hozzáférésed” ehhez a minőséghez. Egy orvosi értelemben vett pszichopatát sosem fogsz tudni „magadra próbálni”. De az energiavámpírkodás „bűnébe” például mindannyian beleesünk néha, illetve nárcisztikus vonásaink is vannak, ezek emberi mivoltunkból következnek. Ennek beismerése egy jó nagy lépés önmagunk felé.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
