Articsóka: főzve, párolva, sütve, nyersen. Ízletes gyógynövény, az olaszok kedvence
Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágzatú zöldség- és gyógynövény. Hazánkban is kapható egyes élelmiszerüzletekben, piacokon, bár kevésbé ismert vagy népszerű. Olaszország a világ articsóka-termelésének 35 százalékát adja. Aki Olaszországban jár, az minden bizonnyal találkozik vele az éttermekben, hisz a növény máig az olasz konyhaművészet fontos eleme. Többféleképpen készítik, párolva, puhára főzve vagy ropogósra sütve, de nyersen is fogyasztják salátaként, nagyon vékonyra szeletelve parmezánforgáccsal, olívaolajjal, kevés citromlével ízesítve. A leveleit mártogatós ételként is felszolgálják.
Az articsóka már az ókorban ismert volt. Egykor luxuscikknek számított. Nemcsak ételként tekintettek rá, de gyógyászati célokra is használták. Az articsóka gazdag antioxidánsokban, cinarin és szilimarin tartalma segíti a máj egészségét, kiváló májtisztító. Emellett segít a koleszterinszint csökkentésében és elősegíti az emésztést. Magas a rosttartalma, a kalóriatartalma viszont alacsony.
Az articsóka valójában egy még ki nem nyílt virágzat. Ha hagyjuk kinyílni, lila színű virágokká fejlődik, amelyek szintén ehetőek, de ritkán fogyasztják így. A virágzat közepe és a levelek töve a legízetesebb részei.
Az articsóka termesztése munkaigényes, és mivel könnyen sérül, a szállítás is nehézkes, emiatt nem tartozik az olcsó „zöldségfélék” közé. Az articsóka – bár gyakran zöldségként emlegetik – valójában egy többéves növény virágzatának a rügye. A legdrágább és legritkább fajta a „castrato”, amit Olaszországban termesztnek.
Az articsóka tehát nemcsak egy ízletes, hanem történelmi és kulturális szempontból is izgalmas növény.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
