Mi a 7 alapvető érték életedben? És mit vennél egy értékárverésen?
Voltál-e már árverésen? Ha nem is, filmben biztos láttál egy-néhányat. A porondra kerül az aktuális kikiáltási cikk, és indulhat a licit. Ez alkalommal egy árverésre kalandozunk el, de egy speciális keretben. Értékekre lehet ugyanis majd licitálni.
A szabályok a következők: mindenkinek egyformán száz zsetonja van a zsebében. Nincs banki kölcsön, se deviza, se semmi kiskapu lehetőség, 100 zseton a rendelkezésre álló keret, ezt kell beosztani.
Ha az egyik értéket megkapom negyvenért, akkor értelemszerűen már csak hatvanat tudok a későbbiekben felhasználni. (Megjegyzés: bizonyos önismereti csoportokon ez egy klasszikus tréninggyakorlat.) A teremben sokan lehetnek, a licit nyilvános, de mindenkinek maximum 100 zsetonja van. Általában mindig akad olyan érték, amiért 100-ig is elmegy a végső ár, de olyan is, amit 5-10-ért meg lehet már venni.
Te mit kívánsz, mire vágynál? Mit szeretnél mindenképp megkaparintani? Vajon azt, amivel már egyébként is rendelkezel, vagy olyat, ami amúgy hiányzik az életedből, s pont a szürke mindennapok ettől válnának végre érdekessé? Mi lesz a stratégiád?
A kikiáltási cikkek a következők, ezek mindegyike kalapács alá kerül
(1) önbizalom
(2) egyenlőség
(3) kreativitás
(4) becsületesség
(5) magabiztosság
(6) hagyomány
(7) bölcsesség
(8) erő
(9) biztonság
(10) segítőkészség
(11) hírnév
(12) furfang
(13) kiegyensúlyozottság
(14) tekintély
(15) szépség
(16) gazdagság
(17) izgalom
(18) önbecsülés
(19) tudás
(20) életöröm
(21) változatosság
(22) felelősség
(23) hatalom
(24) harmónia
(25) egészség
(26) önértékelés
(27) engedelmesség
(28) szabadság
(29) rend
(30) tehetség
Természetesen a lista nem teljes, biztosan eszedbe juthat itt és most olyan fontos érték, ami számodra kihagyhatatlan. Gondolatban ezt csapd hozzá a listához.
Licit indul! Önbizalom. Ki ad érte 5-öt? A piros ruhás hölgy ötöt ad érte. 10-et valaki? 10, igen, itt az első sorban a szakállas úr 10-et. 10-et először, 10-et másodszor. És 15, tizenöt a második sorban. (…) Másfél órával később kalapács alá került a tehetség is, mint utolsó kikiáltási cikk. A kérdés adott: mi jutott hozzád? Mit vettél meg? Miért azt? Mit jelent ez neked?
Első fontos elemzési szempont, hogy egyénileg mi a vezető értékem? Az érték, ami hozzám került, az a saját értékpiramisomnak melyik ágára, melyik szintjére írandó, írható be? A legfölső csúcsra csak egyet lehet írni, a másodikra már többet és így tovább. Mi vajon életemnek a legfőbb értéke? Sikerült meglátnom, sőt megvennem? Mi kerülne ide, ahova az összes többi érték képletesen összefut? (Általában csoportoknál megfigyelhető, hogy az összes többi értéket a személy le tudja vezetni a választott csúcsértékéből, mert az valamit reprezentál, tulajdonképp ez lesz az alfa és ómega.)
Kérdés még az is, milyen egyéb támogató értéket sikerült begyűjtenem kiegészítőként? Jó üzletet csináltam vele? Egyáltalán hogy voltam az egész feladattal és mi volt a domináns működésmódom: alapvetően egyet szerettem volna megszerezni, de azt mindenáron, vagy inkább begyűjteni minél több értéket, elvégre a felhalmozás hatja át sokunk életét.
Summázzuk az eddigieket az alábbi kérdésre válaszolva: mi a 7 alapvető érték az életemben, és miért ezek?
Ha végignézzük a mindennapjainkat, a normál keddeket, a sima szerdákat, utána a személyes születésnapokat, vagy családi ünnepeket, mennyire élhetjük át, tapasztalhatjuk meg ezeket az alapértékeinket?
Melyek azok a tevékenységek, helyzetek, szituációk vagy személyek, akik mellett leginkább megélem őket? És akkor most jön az negyvenmillió forintos kérdés: mi van akkor, ha nem, vagy csak alig tapasztalom meg ezeket az értékeket a mindennapjaimban? Bár határozottan ebben hiszek, mégsem érzem úgy, hogy eszerint élnék. Ilyenkor mi a teendő? Változtatok-e a rádöbbenés után az életemen? Ami még hátravan ugyanis, azt bizony a vezető értékeim égisze alatt, vagy pont azokra alapozva szeretném leélni, sőt megélni. Elvégre az életet sokkal inkább megélnünk, mint leélnünk kellene.
Ha bővítjük a perspektívát csoportszintre, akkor a családom, a párom, a gyerekem, az unokám, a barátaim, rokonaim, ismerőseim, volt kollégáim, volt főnökeim és így tovább, mit gondolnak arról az értékről, sőt értékrendről, ami az enyém, ami a sajátom?
Ha végignézzük az életünket, egészen a jelenig – és aztán majd a jövőbe tekintve – mindazok a szervezetek, közösségek, munkahelyek, intézmények stb., ahol megfordultunk, milyen értékrendet képviseltek, és ezzel mennyire volt köszönőviszonyban a sajátunk? Hiteles út, amit bejártunk? Mikor hagytuk esetleg hátra egynémely értékünket, s vele együtt kicsit saját magunkat? Visszatérünk még hozzá? Mikor?
Valljuk be, általában nem szeretjük, ha át akarják írni az értékrendünket. És mások – akár egyének, akár szervezetek – sem szívlelik, hogyha valaki elkezdi bántani azt, amiben hisznek, amit képviselnek. Amire viszont talán föl lehetne hívni a figyelmet, hogy nagyon sokszor, ha már kellően konfliktusos a helyzetünk, akkor kezdjünk el inkább a közös metszetre koncentrálni. Arra, ami azonos, és nem arra, amiben különbözünk. Sokkal hamarabb dűlőre jutnánk. Mindemellett jegyezzük fel magunknak természetesen azt a pillanatot is, amikor kimondjuk:
„Jó, akkor tabula rasa, üres lap és újrakezdem valahol máshol, ahol értékeim vegytisztán jelen lehetnek.”
Nyitókép: Mo Eid/Pexels
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
