Miért tartunk, mit várunk az iskolaőröktől? Miben bízhatunk?
Intézkedésre és kényszerítő eszköz használatára jogosulti iskolaőrök teljesítenek szolgálatot a 2020/21-es tanévtől kezdődően azokban az állami fenntartású köznevelési és szakképzési intézményekben, ahol igényt tartanak erre. Feladatuk az intézmény rendjének fenntartása.
Az iskolaőrt igénylő intézmények listáját 2020. júliusában hozta a kormány nyilvánosságra; az azóta eltelt pár hétben némileg módosult, felkerültek rá új iskolák, azokat pedig törölték, melyek – az adott intézmény jelzése szerint – tévesen szereltek rajta. (Megközelítőleg 500 állami fenntartású köznevelési intézményben és szakképző iskolában indul el az iskolaőrség 2020. szeptemberében.)
Viszonyításképpen itt látható egy grafikon arról, hány oktatási intézmény működik Magyarországon. A 2018/2019-es adatok szerint az állami, önkormányzati fenntartású általános iskolák száma 2879 volt ebben az időszakban, 377 szakközépiskola, valamint 324 gimnázium és 497 szakgimnázium működött (az adatok azóta nem változtak számottevően). Ezen adatokból kiindulva hozzávetőlegesen csak az állami intézmények harmadában kezdik meg szolgálatukat az iskolaőrök ősztől, a rendőrség területi szervénél állnak majd munkaviszonyban.
Az iskolaőri szolgálat szükségessége megosztja a közvéleményt, a bevezetése sokakat ért hidegzuhanyként. Az eredményességéről, a gyakorlatáról majd a tapasztalatok birtokában lehet véleményt formálni.
Mi a feladata az iskolaőrnek?
„Az iskolaőr – fegyverhasználati jog nélkül – kényszerítő eszközzel rendelkező, sajátos jogokkal felruházott közfeladatot ellátó személy, aki a Rendőrség területi szervénél (Megyei, Budapesti Rendőr-főkapitányság) áll munkaviszonyban. Az iskolaőr biztosítja, hogy a kijelölt oktatási-nevelési intézmény pedagógusai, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottai feladataikat zavartalanul elláthassák. A tanulók vagy az intézmény dolgozóinak biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekményeket megakadályozza, megszakítja, a sérelmükre elkövetett jogellenes cselekményeket megelőzi.” (Forrás: police.hu)
Az iskolaőr tehát alapvetően a pedagógusok, nevelők, oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak védelmét szolgálja. A tanulókkal vagy a szülőkkel szemben? A gyerekek vagy ne adj’ Isten szülők között kialakuló komolyabb konfliktus esetén miként fog eljárni, lesz ebben némi mozgástere?
A gyermekek védelmét a köznevelési intézményekben szakemberek sora szolgálja már most is (védőnő, iskolapszichológus, iskolai szociális munkás, gyógypedagógus stb.). Bizonyára mindenkinek megvan a véleménye arról, milyen fokú hatékonysággal látják el a feladataikat, de az biztosan kijelenthető: teljesen más tudás- és eszköztárral dolgoznak, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek.
Ami a jelenlegi – bevezetés előtti – helyzetet illeti az iskolaőrség kapcsán: nem látunk a színfalak mögé, nincs egyértelmű bizonyosság arról, hogy a szolgáltatás szakmailag megfelelően elő van készítve. Az alkalmas emberek kiválasztása kapcsán is sok a kérdőjel. A jelentkezők számára 2020. augusztus elején indították el az egy hónapos nappali rendszerű képzést. Sokaknál az is kiverte a biztosítékot, hogy a középfokú végzettség nem elvárásként, hanem előnyként van feltüntetve a jelentkezési feltételek között.
Amit tudunk: a jelentkezőknek meg kell felelniük az egészségügyi, pszichológiai és fizikai erőnléti alkalmassági feltételeknek, az egy hónapos képzésük pedig pedagógiai és gyermekpszichológiai modulból, bűnmegelőzési és konfliktuskezelési modulból, valamint rendvédelmi felkészítés és gyakorlat modulból áll. Ha sarkosan fogalmazok, azt mondom, ez egy gyorstalpaló, ami ugyan több a semminél, de a szükségesnél sokkal kevesebb, amennyiben az iskolaőr az életében nem foglalkozott gyermekekkel, nem dolgozott együtt pedagógusokkal, nem folytatott korábban oktatáshoz, gyermekekhez valamiképpen kapcsolható tanulmányokat, és távol áll tőle az iskola világa…
Az iskolaőr helye a sokszereplős, sérülékeny rendszerben
Sokan jelentkeztek iskolaőrnek. Sokan tartják magukat alkalmasnak a feladatra. Miért kérdőjeleznénk ezt meg? De az a kérdés is joggal feltehető: miért ne kérdőjelezhetnénk ezt meg? Honnan tudhatja valaki, hogy alkalmas lesz iskolaőrnek?
2020. augusztus 5-én a nepszava.hu a következőkről számolt be: „Július végéig összesen 1409 fő adta be jelentkezését a rendőrség által meghirdetett iskolaőri pályázatra, az egészségügyi, pszichológiai és erőnléti vizsgálatok után pedig augusztus 3-án 497 fő kezdte meg a képzést. (…) A pályázók kétharmada tehát már a tanfolyam előtti szűrőn fennakadt és várható, hogy az egy hónapos, de kifejezetten sűrű gyorstalpalón még többen lemorzsolódnak majd.”
Az iskolaőrségre – az én olvasatom szerint – máshogy kellene tekinteni, mint egy újszerű egyenruhás munkakörre, egy bejelentett állásra, amihez, közfeladat révén, tekintély is jár.
Rendszerszinten kellene látni a feladatot, és a kompetenciahatárokat tiszteletben tartva megtalálni ebben a sokszereplős, ezáltal (is) sérülékeny rendszerben a helyet, kivívni a bizalmat. Ez a fajta „beleállás” van, akinek könnyen megy, van, akinek nem… Meglátjuk, az iskolaőröknél ez miként alakul, egyáltalán munkaköri elvárás-e a kooperáció. Nem lesz könnyű dolguk; sokféle előítélet kereszttüzében kezdik meg a tevékenységüket. Elképzelhető, hogy a jelenlétük visszatartó erejű lesz, elképzelhető, hogy lesznek nagy vihart kavaró „bevetéseik”, de nagy valószínűséggel, az a szelep, amit próbálnak majd kontroll alatt tartani, máshol, máshogy fog kiengedni… A gyerekek testi, lelki, mentális épségére nézve ez nem jelent megnyugvást.
Kommunikáció, konfliktuskezelés, együttműködés
Az iskolaőröknek meg kell találniuk a hangot a tanulókkal. Önmagában már ez is kihívás, hisz széles az életkori lefedettség. Meg kell találniuk a hangot továbbá a szülőkkel, a pedagógusokkal, és az oktatási intézményben szolgálatot teljesítő társszakmák képviselőivel (védőnő, iskolapszichológus, iskolai szociális segítő szakember stb.). Ez komoly kihívás, rátermettséget feltételez.
Az iskolaőrnek konfliktuskezelésben profinak kellene lennie. Lássuk be, az meglehetősen szegényes eszköztár egy iskolában – egyben elrettentő is -, ha valaki konfliktus esetén intézkedésre és kényszerítő eszköz használatára jogosult. Van, amit nem ezen a szinten kell megoldani. Egy iskolában főleg.
Rengeteg a kérdés. Például az iskolaőrök rendelkeznek-e megfelelő ismeretekkel a sajátos nevelési igényű gyerekek kapcsán? Feltételezem, az egy hónapos képzés kevés ahhoz, hogy kellő információhoz jussanak, a gyógypedagógusok évekig tanulják, miként kell egy SNI-s, BTM-es gyerekekkel bánni. A „kódos” gyerekeket érteni fogja az iskolaőr, esetükben is sor kerülhet kényszerítő eszköz használatára…?
Vagy: szülők között is kialakulhatnak konfliktusok; a legjellemzőbb, hogy elvált szülők vitatkoznak össze az iskolában vagy az iskola előtt azon, hogy melyikük vigye haza a közös gyereket. Ilyen kellemetlen jelenetek relatíve gyakran előfordulnak (legalábbis Budapesten), közös és kizárólagos szülői felügyelet esetén egyaránt; a pedagógusok, intézményvezetők számára roppant kínosak ezek az esetek, van, hogy a szülő velük szemben is fenyegetőn lép fel, és előfordul, hogy a gyerek az egészet végignézi… Vajon az iskolaőrök megfelelően tudják kezelni majd ezeket az eseteket? Van jól kidolgozott szakmai protokolljuk…?
Az idő minden kérdésre választ ad. Mindenesetre a toborzás, a jelentkezési feltételek alapján egyelőre úgy tűnik, hogy nem kell otthon lenniük indulatkezelésben, konfliktuskezelésben, mediációban, pedagógiában, gyermekvédelmi kérdésekben, csoport vagy közösségi szociális munkában stb. „Csak” a rendre kell vigyázniuk.
Hivatásos segítők – egymás között – gyakran emlegetjük, hogy a tudásanyagon túl a személyiségünkkel dolgozunk. Induljunk ki ebből. Az iskolaőrök is a személyiségükkel dolgoznak majd. Egyelőre csak ebben, és a munkaköri alkalmassági vizsgálatok alaposságában bízhatunk.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
