Így készül a moskauer, a fenséges csokis-diós-narancsos moszkvai süti
A moszkvai sütemény, azaz a moskauer különösen nagy sláger volt 20-30 éve, minden valamit magára adó cukrászdában lehetett kapni. Aztán kis időre feledésbe merült, újabban viszont egyre több cukrászdában beszerezhető. Érdemes otthon elkészíteni, egyszerűen kivitelezhető édesség.
Hozzávalók kb. 30 darabhoz
10 ek tejszín
10 dkg vaj
3 ek cukor
2 ek liszt
1 cukrozott narancshéj apróra vágva
1 marék dió
10 dkg étcsokoládé
Cukrozott narancshéj házilag
Hámozzuk meg nagyon vékonyan a narancsot, a fehér részére nincs szükség. Tegyük egy tál hideg vízbe a héjakat és áztassuk egy órát. Cseréljük le a vizet, forraljuk fel, majd ezt is cseréljük le, s újra forraljuk, de ekkor már tegyünk a vízhez cukrot és így főzzük, legalább fél óráig. Végül szűrjük le a héjat és szárítsuk meg. A moscauerhez aprítsuk pár milliméteres darabokra.
Elkészítés
A moskauerhez a diót mozsárban aprítsuk durvára. Ne daráljuk, akkor jó, ha maradnak apró darabok benne. A tejszínt, vajat és a cukrot lábasba tesszük és forrásig melegítjük. Amikor forr, levesszük a tűzről és hozzákeverjük a lisztet, a diót és az apróra vágott narancshéjat.
A massza akkor jó, ha lassan szétterül. Nyomózsákból is adagolhatjuk, diónyi darabokat nyomva a sütőpapírra, de evőkanállal is a sütőlapra halmozhatjuk – villával lapítsuk le a masszát. A masszahalmokat kerekre formáljuk, de nem baj, ha a sütemény nem lesz szabályos kör alakú.
Előmelegített sütőben 180-as hőfokon kb. 12 perc alatt megsül. Akkor jó, amikor a szélei barnulni kezd. Melegen puha, de kihűlve finom ropogós.
A csokoládét olvasszuk fel, és a kihűlt sütik egyik oldalát mártsuk bele (szilikonlapáttal is bekenhetjük).
Tegyük vissza a sütőpapírra a moskauereket, és hagyjuk teljesen megdermedni a csokoládét.
Dobozban napokig eltartható. Gasztroajándéknak is kiváló.
Recept, fotók: B. Csánk Györgyi Csak, mert szeretem… >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
