Mosolyiskola
Mosolyiskola nyílt a székesfővárosban, ahol az önkéntes tanulók Mona Lisa, Clark Gable, vagy éppen Theodore Roosevelt mosolyát ölthetik magukra hosszas analizálás és gyakorlás eredményeképpen. A nevekből talán kitetszik, hogy a ragyogó ötlet nem napjaink boldogságos, eredményekben és sikerekben gazdag Magyarországán született.
Egészen pontosan 1937-ben valósult meg a nagyszerű kezdeményezés, amikor a mélabús dekadencia és Seres Rezső „Szomorú vasárnap” című siratódalának következményeként százak hajigálták ki magukat az emeleti ablakokból, vagy ugrottak túlöltözve a jeges Dunába. El is nevezték Budapestet az öngyilkosok fővárosának és ezen a morózus képen óhajtottak változtatni az iskola tanárai, akik abban a tévhitben éltek, hogy a mosoly tanulható.
Pontosabban az ő téveszméjük az volt, hogy a mosoly tanítható, elég csupán vidám arcokat a tanfolyam résztvevői elé varázsolni, és ők maguktól, mintegy megvidámodva mosolyogni kezdenek, demonstrálva ezzel, hogy mennyire elégedettek a világgal és benne önmagukkal. Régi bolond idők, ilyen ma már teljességgel elképzelhetetlen.
Ma elég csupán bekapcsolni a televíziót, elég fölkattintani valamely központi rádióállomást, és máris láthatjuk, hallhatjuk, hogy mennyit fejlődtünk, gazdagodtunk, iperedtünk és gyarapodtunk az előző naphoz képest. Itt és most nem is kell tanítani a mosolyt, az a hírek hallatán jön magától.
Nem érdemes ezeknek a mai keletű mosolyoknak a hitelességén rágódni, belülről fakadó őszinteségét megkérdőjelezni, mert ezzel haragot válthatunk ki kedves tanítóinkból és megkockáztathatjuk a mosolyrendőrség felállításának lehetőségét.
A belső mosoly szép, a külső mosoly hasznos. Sokan megtanulták, mosolyiskola nélkül is…
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.