Mosolyiskola

Mosolyiskola nyílt a székesfővárosban, ahol az önkéntes tanulók Mona Lisa, Clark Gable, vagy éppen Theodore Roosevelt mosolyát ölthetik magukra hosszas analizálás és gyakorlás eredményeképpen. A nevekből talán kitetszik, hogy a ragyogó ötlet nem napjaink boldogságos, eredményekben és sikerekben gazdag Magyarországán született.
Egészen pontosan 1937-ben valósult meg a nagyszerű kezdeményezés, amikor a mélabús dekadencia és Seres Rezső „Szomorú vasárnap” című siratódalának következményeként százak hajigálták ki magukat az emeleti ablakokból, vagy ugrottak túlöltözve a jeges Dunába. El is nevezték Budapestet az öngyilkosok fővárosának és ezen a morózus képen óhajtottak változtatni az iskola tanárai, akik abban a tévhitben éltek, hogy a mosoly tanulható.

Pontosabban az ő téveszméjük az volt, hogy a mosoly tanítható, elég csupán vidám arcokat a tanfolyam résztvevői elé varázsolni, és ők maguktól, mintegy megvidámodva mosolyogni kezdenek, demonstrálva ezzel, hogy mennyire elégedettek a világgal és benne önmagukkal. Régi bolond idők, ilyen ma már teljességgel elképzelhetetlen.

Ma elég csupán bekapcsolni a televíziót, elég fölkattintani valamely központi rádióállomást, és máris láthatjuk, hallhatjuk, hogy mennyit fejlődtünk, gazdagodtunk, iperedtünk és gyarapodtunk az előző naphoz képest. Itt és most nem is kell tanítani a mosolyt, az a hírek hallatán jön magától.

Nem érdemes ezeknek a mai keletű mosolyoknak a hitelességén rágódni, belülről fakadó őszinteségét megkérdőjelezni, mert ezzel haragot válthatunk ki kedves tanítóinkból és megkockáztathatjuk a mosolyrendőrség felállításának lehetőségét.

A belső mosoly szép, a külső mosoly hasznos. Sokan megtanulták, mosolyiskola nélkül is…

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × 4 =

hirdetés