„Hát, rohadtul ideje volt”. Várandósan vagy kisbabával a parlamentekben világszerte 5+1 híres példa
Annak kapcsán, hogy Tammy Duckworth amerikai szenátor babát vár és az amerikai történelemben először fog hivatali idejében szülni egy amerikai szenátor: összeszedtünk öt példát arra, hogyan dolgoznak a nők várandósan vagy kisbabával a parlamentekben. Plusz lesz egy kakukktojás, hogy a férfiak se maradjanak ki.
Tammy Duckworth,
az Amerikai Egyesült Államok szenátora
A szenátor több szempontból is kiemelkedő nő: 49 évesen várja második gyermekét, 50 évesen fog szülni, illetve az iraki háborúban helikopterpilótaként szolgált, mindkét lábát elvesztette, így ő az első mozgáskorlátozott női szenátor, egyben az első thai származású szenátor is. Ráadásul a hír kapcsán elárulta, hogy elvetélt, amikor a szenátusi helyért küzdött 2016-ban, illetve több mesterséges megtermékenyítése is volt, tehát sokféle küzdelemnek lehetne a jelképe.
Arra már volt példa az amerikai történelemben, hogy egy képviselőnő hivatali idejében szüljön (egyébként összesen csak tíz ilyen eset volt), de szenátorral ez még nem történt meg.
Ehhez csak annyit fűzött hozzá a szenátornő: „Hát, rohadtul ideje volt”.
Küzd a szülőbarát törvényekért, például azért, hogy a főbb reptereken legyenek olyan helyiségek, ahol mellszívót is lehet használni.
Jacinda Ardern,
Új-Zéland miniszterelnöke
A 37 éves munkáspárti politikusnő január 19-én Instagramon jelentette be, hogy terhes, és a babát júniusra várja. „Miniszterelnök leszek ÉS anya” – írta. Nem tudunk róla, hogy lett volna ilyen a történelemben. Egyébként hat nappal korábban szerzett tudomást a terhességéről, mint arról, hogy miniszterelnök lesz. A tervek szerint élettársa, Clarke Gayford marad otthon a gyerekkel, ő hat hét szülési szabadságra megy majd.
A Guardiannek azt nyilatkozta: „Csak terhes vagyok, nem munkaképtelen”.
Ahogy az várható volt, a bejelentés növelte a népszerűségét: „Amikor csak kilépek a házból, néhányan rám dudálnak vagy kiabálnak, és mindenki nagyon kedves. De ismétlem, ez nem jelenti azt, hogy most akkor mindenkinek boldognak kéne ettől lennie Új-Zélandon.” Választóit azonban nehéz lebeszélni a rajongásról. Nem csoda, ő az ország első női miniszterelnöke, egyben az 1800-as évek óta a legfiatalabb kormányfője.
Egyébként tavaly augusztusban, amikor egy műsorvezető a babavállalásról faggatta, azt válaszolta, szerinte nincs rendben, hogy egy nőtől 2017-ben bárki ilyet kérdezzen. Hangsúlyozta, nem sérti a kérdés, mert korábban is beszélt már a gyerekvállalásról, de más nőkkel szemben teljesen elfogadhatatlan, hogy ilyen kérdésre kelljen válaszolniuk a munkahelyükön. Szerinte csak a nő dolga, mikor vállal gyereket, és ennek nem szabadna hatással lennie arra, megkap-e egy állást.
Larissa Waters
ausztrál képviselőnő
A zöldpárti képviselőnő tavaly májusban vitte először pár hetes kisbabáját az ausztrál parlamentbe, és ülés közben meg is szoptatta, ha szükség volt rá.
Már akkor is megosztotta a közvéleményt, júniusban pedig még nagyobb vitát robbantott, miután felszólalt szoptatás közben, sőt, egy indítványt nyújtott be.
Waters saját példáján keresztül igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a gyermekvállaláshoz az anyukáknak megfelelő körülményeket kell biztosítani, amibe beletartozik az is, hogy bárhol, bármikor megetethessék csecsemőjüket. Sokan támogatják, de sokan támadják, mondván, a babának szüksége van a szoptatás intimitására, bensőségességére, illetve ő a babáját demonstráció céljából használta.
Unnur Brá Konráðsdóttir,
izlandi képviselőnő
2016-ban Unnur Brá Konráðsdóttir, izlandi képviselő a parlament pódiumán állva szoptatta hat hetes kislányát, miközben egy törvényjavaslatot vitatott meg a többi képviselővel. Ennek nem volt demostratív célja, egyszerűen a képviselőnő nem számított arra, hogy fel kell szólalnia, csak az általa benyújtott javaslattal kapcsolatban állást foglalt egy másik képviselő, amire reagálnia kellett, így hát vitte a babát is magával.
A három gyermekes képviselőnő szerint az anyaság is egy feladat, amit el kell látni, és néha egyszerűen „meg kell tenned, amit meg kell tenned”.
Licia Ronzulli
olasz európai parlamenti képviselőnő
Az Európai Parlamentben teljesen elfogadott, hogy a csecsemő az édesanyjával legyen akár az ülésteremben is, amiről leginkább az olasz jobboldali képviselőnő kapcsán értesülhetett a világ, aki hathetesen vitte magával először hordozókendőben kislányát, egyben felhívva a figyelmet a gyermekes anyák munkavállalásának nehézségeire. Később is rendszeresen jött vele a kislánya, Vittoria, aki rajzolgatott, a plüssállataival játszott az anyja ölében, illetve kétévesen 2013-ban is sokszor szerepelt a sajtóban, mikor az anyukáját utánozva ő is szavazott.
Licia Ronzulli a legjobb példa arra, mennyire összeegyeztethető az anyaság a munkával, miután úgy tűnik, a kismama végig kontroll alatt tartotta az eseményeket az üléseken, valóban dolgozott és figyelt, miközben valóban anya is volt.
Egyébként a kislány apukája is az EP-ben dolgozik, ami talán megkönnyítette néha a kismama dolgát.
+ 1
Miguel Urban
spanyol európai parlamenti képviselő
Íme, a férfiaknak sem mindig könnyű összeegyeztetnie a családi életét a munkahelyével. Miguel Urban spanyol képviselőről és kisbabájáról a Facebookon osztott meg fényképet az Európai Parlament – “A nap képe” aláírással. A kép természetesen rendkívül népszerű lett, így a képviselő felrakta a Twitterre is.
Nyitókép: Frederick Florin / AFP/Getty Images file
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.