Naplóbejegyzés járvány idején
Nem lesz szülinapi zsúr a kis haverokkal,
másodszor marad el a járvány miatt,
és mondhatnám, hogy csak ennyi baj legyen,
nagyobb veszteség az életben ne érje,
de mégis csak fáj,
mert számára ez is veszteség, és nem az egyetlen a tíz év alatt.
Az ő napjait is mételyezi a pandémia,
ügyesen alkalmazkodik,
hordja a maszkot, mossa a kezét,
átáll online tanulásra, ha kell,
jól elvan itthon.
Tudja, miért szól ma nálunk az Omega,
és nem hülyézi le az oltatlan rokont,
pedig kéretlen üzenetekkel traktál,
hogy térjünk észhez,
hogy értsük meg végre, ostobák,
hogy mi ez az egész,
az előre kitervelt harmadik világháború;
advent első vasárnapján, reggel hatkor
sajnálkozik, hogy meghalunk,
de a gyereket ugye nem oltatjuk,
kérdezi, elvégre
szülők vagyunk és nem gyilkosok.
Hagyom.
Kell az erő a hétköznapokhoz,
a csendesebb születésnapokhoz,
ez tényleg háború,
csak túléljük valahogy,
ahogy a legsötétebb időket szokás.
Jönnek az ünnepek,
békések, boldogok,
kicsit szusszanhatunk.
Nyitókép: lilartsy/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
