Naplóbejegyzés járvány idején

Nem lesz szülinapi zsúr a kis haverokkal,

másodszor marad el a járvány miatt,

és mondhatnám, hogy csak ennyi baj legyen,

nagyobb veszteség az életben ne érje,

de mégis csak fáj,

mert számára ez is veszteség, és nem az egyetlen a tíz év alatt.

Az ő napjait is mételyezi a pandémia,

ügyesen alkalmazkodik,

hordja a maszkot, mossa a kezét,

átáll online tanulásra, ha kell,

jól elvan itthon.

Tudja, miért szól ma nálunk az Omega,

és nem hülyézi le az oltatlan rokont,

pedig kéretlen üzenetekkel traktál,

hogy térjünk észhez,

hogy értsük meg végre, ostobák,

hogy mi ez az egész, 

az előre kitervelt harmadik világháború;

advent első vasárnapján, reggel hatkor 

sajnálkozik, hogy meghalunk,

de a gyereket ugye nem oltatjuk,

kérdezi, elvégre

szülők vagyunk és nem gyilkosok.

 

Hagyom.

Kell az erő a hétköznapokhoz,

a csendesebb születésnapokhoz,

ez tényleg háború, 

csak túléljük valahogy,

ahogy a legsötétebb időket szokás.

 

Jönnek az ünnepek, 

békések, boldogok,

kicsit szusszanhatunk.

 

 

Nyitókép: lilartsy/Pexels

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × 2 =

hirdetés