„Nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd.” Kérdezz-felelj! Hatásos önsegítő módszer
„…te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserűség.”
Szabó Lőrinc
Benne vagy egy helyzetben – maradjunk a párkapcsolatnál és a munka világánál -, s érzed egy ideje, hogy nem vagy jól. Nem elégít ki, nem vagy kiegyensúlyozott, nem vagy önmagad, csak halovány árnyéka annak, aki voltál vagy aki lehetnél – aki valójában vagy. Nem ritka dolog ez; sokan élnek így. Mégsem keresnek megoldást – kiutat -, úgy gondolják, hogy ilyen-olyan okok folytán el kell fogadniuk a szorongató helyzeteket. Hisz’ az élet nem habostorta…
Kitartanak a rossz mellett, esetleg kivárnak (hosszú éveket), mert átmenetinek vélik. De nem változik semmi, s végül beleragadnak egy rosszul működő párkapcsolatba, egy felőrlő, frusztráló tevékenységbe, munkahelyi miliőbe. A szorongás, a boldogtalanság állandósul. A frusztráció is fokozódik, mert az ember egy idő után belátja: a helyzet nem javul, nem javítható – le kellene zárni, ki kellene lépni belőle. De nem megy.
Nehéz változtatni. Eljutni a döntésig. A lezárás és az újrakezdés is rengeteg energiát emészt fel, és nem mindig lehet biztosra menni, a változtatás rizikós. Ezért sokan elfogadják azt, ami van, mert a megszokott rossz – ha kellemesebb nem is – kényelmesebb az ismeretlennél, a bizonytalannál.
Nehéz rendet tenni életünk káoszában, kiváltképpen, ha mi magunk teremtettük meg, éveket áldozva rá. Helytelennek bizonyuló döntéseinkkel, saját kudarcainkkal szembenézni nagyon nehéz. De – ha igazán változást szeretnénk – muszáj megtenni.
Halogatásaink, elodázásaink, melyekkel voltaképpen magunkat gátoljuk, melyekkel magunknak ártunk, sok aprócseprő, hétköznapi dologban tetten érhető. Sok példát lehetne felhozni – ilyen például, amikor a túlsúlyt nem pusztán esztétikai problémaként éli meg az ember, hanem tudja és érzi, hogy az egészségét őrli fel a helytelen életmóddal. És mégsem változtat, mert nincs hozzá hite, ereje. Beleragad egy testi, lelki szinten egyaránt felőrlő állapotba. Elhagyja magát.
Számos élethelyzetre elmondható ugyanez: elhagyjuk önmagunkat.
A változáshoz elengedhetetlen a szembesítés. Szembesítés önmagunkkal. Nem feltétlenül kellenek hozzá segítő szakemberek. (Hamar jönne a kifogás: „Nincs pénzem pszichológusra, terapeutára stb.” )
A szembesítéshez nagyon jó technika a kérdezés. A segítőknél maradva; terápiás helyzetben a titkuk többnyire abban áll, hogy profin tudnak kérdezni. Lényegre tapintó kérdéseket tesznek fel, melyekből addig még szavakba nem öntött gondolatok, oldást – megoldást – segítő válaszok születnek. A struccpolitika nem vezet sehova. Ha változtatni szeretnél, kezdd azzal, hogy kérdéseket teszel fel önmagadnak, egy-egy élethelyzetedre vonatkozóan minél többet. Fontold meg alaposan a válaszokat. Könnyebb, ha E/3. személyben kérdezel. Ha Katának hívnak, például így: „Mi nem működik jól Kata kapcsolatában?” „Mi hiányzik Katának?” És a válaszokat is így hozd meg, le is írhatod. Ezek a gondolatcsírák rengeteg elfojtott érzést és energiát szabadítanak fel. Arra figyelj, hogy válaszaidban ne másokat okolj és hibáztass, csupán önmagadat, az érzéseidet vizsgáld meg a kérdéseken keresztül.
Ha szeretnél elmélyülni az önfejlesztésre is használható kérdezéstechnikában, remek könyv a Coaching-kincsesláda; Martin Wehrle kötete rengeteg gondolatébresztő példát, gyakorlatot és 850-nél is több coaching-kérdést tartalmaz, a kiadvány a Z-Press Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben. Ez a kötet – bár eredendően segítő szakembereknek készült -, rávilágít arra, mennyire fontosak a (jó) kérdések.
Kérdésekből bomlanak ki a mélyreható, tartalmas beszélgetések, kérdéseink elárulják, milyen a mások iránti figyelmünk minősége. El kellene jutnunk odáig, hogy önmagunknak is fel tudjunk tenni kérdéseket. Nem várhatunk válaszokat mástól. Ez a felelősség a miénk, és a válaszok bennünk vannak.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
