„Nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd.” Kérdezz-felelj! Hatásos önsegítő módszer
„…te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserűség.”
Szabó Lőrinc
Benne vagy egy helyzetben – maradjunk a párkapcsolatnál és a munka világánál -, s érzed egy ideje, hogy nem vagy jól. Nem elégít ki, nem vagy kiegyensúlyozott, nem vagy önmagad, csak halovány árnyéka annak, aki voltál vagy aki lehetnél – aki valójában vagy. Nem ritka dolog ez; sokan élnek így. Mégsem keresnek megoldást – kiutat -, úgy gondolják, hogy ilyen-olyan okok folytán el kell fogadniuk a szorongató helyzeteket. Hisz’ az élet nem habostorta…
Kitartanak a rossz mellett, esetleg kivárnak (hosszú éveket), mert átmenetinek vélik. De nem változik semmi, s végül beleragadnak egy rosszul működő párkapcsolatba, egy felőrlő, frusztráló tevékenységbe, munkahelyi miliőbe. A szorongás, a boldogtalanság állandósul. A frusztráció is fokozódik, mert az ember egy idő után belátja: a helyzet nem javul, nem javítható – le kellene zárni, ki kellene lépni belőle. De nem megy.
Nehéz változtatni. Eljutni a döntésig. A lezárás és az újrakezdés is rengeteg energiát emészt fel, és nem mindig lehet biztosra menni, a változtatás rizikós. Ezért sokan elfogadják azt, ami van, mert a megszokott rossz – ha kellemesebb nem is – kényelmesebb az ismeretlennél, a bizonytalannál.
Nehéz rendet tenni életünk káoszában, kiváltképpen, ha mi magunk teremtettük meg, éveket áldozva rá. Helytelennek bizonyuló döntéseinkkel, saját kudarcainkkal szembenézni nagyon nehéz. De – ha igazán változást szeretnénk – muszáj megtenni.
Halogatásaink, elodázásaink, melyekkel voltaképpen magunkat gátoljuk, melyekkel magunknak ártunk, sok aprócseprő, hétköznapi dologban tetten érhető. Sok példát lehetne felhozni – ilyen például, amikor a túlsúlyt nem pusztán esztétikai problémaként éli meg az ember, hanem tudja és érzi, hogy az egészségét őrli fel a helytelen életmóddal. És mégsem változtat, mert nincs hozzá hite, ereje. Beleragad egy testi, lelki szinten egyaránt felőrlő állapotba. Elhagyja magát.
Számos élethelyzetre elmondható ugyanez: elhagyjuk önmagunkat.
A változáshoz elengedhetetlen a szembesítés. Szembesítés önmagunkkal. Nem feltétlenül kellenek hozzá segítő szakemberek. (Hamar jönne a kifogás: „Nincs pénzem pszichológusra, terapeutára stb.” )
A szembesítéshez nagyon jó technika a kérdezés. A segítőknél maradva; terápiás helyzetben a titkuk többnyire abban áll, hogy profin tudnak kérdezni. Lényegre tapintó kérdéseket tesznek fel, melyekből addig még szavakba nem öntött gondolatok, oldást – megoldást – segítő válaszok születnek. A struccpolitika nem vezet sehova. Ha változtatni szeretnél, kezdd azzal, hogy kérdéseket teszel fel önmagadnak, egy-egy élethelyzetedre vonatkozóan minél többet. Fontold meg alaposan a válaszokat. Könnyebb, ha E/3. személyben kérdezel. Ha Katának hívnak, például így: „Mi nem működik jól Kata kapcsolatában?” „Mi hiányzik Katának?” És a válaszokat is így hozd meg, le is írhatod. Ezek a gondolatcsírák rengeteg elfojtott érzést és energiát szabadítanak fel. Arra figyelj, hogy válaszaidban ne másokat okolj és hibáztass, csupán önmagadat, az érzéseidet vizsgáld meg a kérdéseken keresztül.
Ha szeretnél elmélyülni az önfejlesztésre is használható kérdezéstechnikában, remek könyv a Coaching-kincsesláda; Martin Wehrle kötete rengeteg gondolatébresztő példát, gyakorlatot és 850-nél is több coaching-kérdést tartalmaz, a kiadvány a Z-Press Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben. Ez a kötet – bár eredendően segítő szakembereknek készült -, rávilágít arra, mennyire fontosak a (jó) kérdések.
Kérdésekből bomlanak ki a mélyreható, tartalmas beszélgetések, kérdéseink elárulják, milyen a mások iránti figyelmünk minősége. El kellene jutnunk odáig, hogy önmagunknak is fel tudjunk tenni kérdéseket. Nem várhatunk válaszokat mástól. Ez a felelősség a miénk, és a válaszok bennünk vannak.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
