Nincs baj, hadd fújjon!
Napok óta fúj a szél, megcsúfolva a májusi esték szelíd, első csók ízű hangulatát, amikor a levegő az olajfa, az akác és a bodza illatát, no meg a közelgő nyár ígéretét hordozza. Sodorja a boldogságba oltott kis könnyelműségek, súlytalan döntések és bronzbarna ölelések emlékét, amelyeken jólesik elmerengeni, hiszen ahogy múlik az idő, a fesztelenségből egyre kevesebb, a nehéz döntésekből pedig egyre több jut.
Hosszú ideig élhet az ember abban a hitben, hogy képtelen jó döntéseket hozni, de az élet előbb-utóbb rádöbbenti, hogy ez nem róla, hanem azokról szól, aki elhitették vele. Akik a saját életük fel nem vállalt súlyos döntései miatt kényszerülnek mindent mást kézben tartani, hogy egyben maradjanak. S aminek az árát a másik éppúgy megfizeti…
Dönteni – ha körültekintően tesszük is – ritkán könnyű. Ahogy mindent, ezt is tanulni kell, de tér és lehetőség kell hozzá. Bizalom, hogy sikerülni fog, megerősítés, hogy hibázni vele jár, belátás, ha így történt és hit, hogy helyrehozható. És leginkább empátia, ami nem engedi, hogy az ember elkövesse a legnagyobb hibát. Hogy elhiggye, hogy az igazság mindig, minden helyzetben, kizárólag az ő szemével látszik.
Napok óta fúj a szél, de a természetben minden a harmónia felé mozdul. Most elcsalja a tavasz épp csak megszokott melegét, visszateríti a vállunkra a tegnap levetett kabátot, de nem biztos, hogy minden rossz, ami elsőre annak látszik.
Mint a mesében… Dorothy sem járt rosszul, mikor felkapta a forgószél, hogy Smaragdvárosba repítse, és a Banks család minden tagja ezerszer adott hálát a sorsnak, hogy a keleti szél odasodorta a Cseresznyefa utcába a jó Mary Poppinst.
Napok óta fúj a szél, pirosan lóbálja a méteresre nőtt pipacsok fejét, de bírják. Nincs baj, hadd fújjon…!
Írta: Érchegyiné Futó Csilla
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
