Ősszel pompáznak a tiszafa élénkvörös bogyói. Érdekességek a csodaszép, ám mérgező növényről

Élénk piros bogyóival hívja fel magára a figyelmet a tiszafa (Taxus baccata) ősszel, a termések – napos időben – ékkőként „ragyognak” a tűlevelű növényen. Közterületeken, kertben egyaránt csodás látványt nyújt.

Bár azt hihetnénk a neve alapján, hogy ez a fafaj, amely 2011-ben elnyerte Az év fája címet, a Tisza folyóról kapta a nevét. Nevezéktannal foglalkozó szakemberek szerint azonban téves ez az elképzelés. A tiszafának több más elnevezése ismert, ráadásul ezek nem túl bizalomgerjesztőek: méregfának, halálfának, ördögfának is nevezték. A növény ugyanis mérgező. Az ókori Görögországban és Rómában Hekaté halálistennő fája volt. Ugyanakkor a tiszafát, nemcsak a halál jelképének tartották, hanem az örök élet szimbólumának is, ezért kolostorok, kápolnák, templomok, temetők kertjébe ültették. 

A világ legértékesebb fái közé tartozott rajzolata, színe, tartóssága és rugalmassága alapján. Már i.e. 3000 körül készítettek belőle íjat, a berlini és a zürichi nemzeti múzeumban számos ókorból származó eszköz látható tiszafából: fésűk, evőeszközök, edények, sőt, korabeli szobrok is. Az építészetben is fontos alapanyag volt a tiszafa, gerendák, oszlopok, majd később különleges intarziás bútorok is készültek belőle. Manapság főleg szobrászati alapanyaként tekintenek rá, esetleg dísztárgyak készítésére használják.

A tiszafa lassú növekedésű, hosszú életű, s viszonylag korán termést hozó fafaj. Életfázisának első 10 évében magassági növekedése évi 2-5 centiméter, és azután is csak mintegy 10-25 centit nő évente. A tiszafa a korábban jellemző tarvágásos erdőgazdálkodás miatt mára erőteljesen visszaszorult, elszórtan, maradvány állományokban lelhető fel Európa-szerte. Magyarországon két őshonos területet tartanak nyilván, az egyik a Bükkben található, a másik a Déli-Bakonyban.

A legtermetesebb tiszafa a Somogy megyei Hencse községben a volt Márffykastély parkjában található, 17 méter magasságával, 389 centiméteres törzskerületével, háromszáz éves korával valóban impozáns képviselője fajának.

A tiszafa jellemzően 10-12 méter magasra nő. Árnytűrő fafaj. Kiváló sövénynövény, mivel jól tűri a metszést, évente többször metszhető. Csak akkor kell metszeni, ha térelválasztó vagy díszítő funkciót tölt be; metszés nélkül is takaros, árnyékot adó örökzöld, lágy tűlevelű díszfa.

A tiszafa meglehetősen igénytelen, ami annyit jelent, hogy nem igényel speciális talajt vagy fokozott gondozást, jól elvan a kert naposabb és árnyékos részében is; jót teszünk vele, ha szélvédett helyre ültetjük. A tiszafa tűlevele és a bogyója (a húsos magköpeny kivételével) erősen mérgező – ezt mindenképpen fontos figyelembe venni, ha kisgyermek, kutya, macska van a háznál  -, ugyanakkor a fa termését kedvelik a madarak, a bogyó rájuk nem jelent veszélyt, a termést a mókusok is kedvelik.

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nyolc − három =

hirdetés