Édesipari hungarikum. A szaloncukor vagy szalonczukkedli, ahogy Jókai mondaná
A régi korok karácsonyfáit, almával, dióval, édességgel, szalagokkal díszítették. A szaloncukor, mint a karácsonyfánk csillogó papírba bújtatott édes éke édesipari hungarikum.
Az alapját képező fondant francia származású, és az első fondant cukor a 19. században készült idehaza. Hazai kézművesek kezdetben kézzel készítették a cukorkát, majd a 19. század végére már megjelentek az első fondant készítő gépek az 1868-ban Stühmer Frigyes német cukrászmester által Budapesten alapított csokoládégyárban.
A magyar szaloncukorhoz hasonlóan, illetve korban azt megelőzően, a 18. században Lyonban aforizmákkal díszített papillote elnevezésű papírokba csomagolt cukorkák készültek, és bár karácsonyhoz kötődnek, nem a karácsonyfa díszítés volt a céljuk, hanem hogy szerencsét és boldogságot hozzanak.
A 19. században ennek alapján kezdték idehaza színes, fényes sztaniolba csomagolni a szaloncukorkákat. A készítési folyamatból a papír rojtozása maradt legtovább kézi. 1891-re már 17 féle receptje volt ismert, nem beszélve a házi receptekről. A szaloncukrokat cukrászdákban lehetett rendelni és vásárolni.
A karácsonyfa szaloncukorral történő díszítése magyar hagyomány.
Összeállította: Király-Dobos Beatrix
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.