Tán csodállak… A megújult Széll Kálmán téren csíptük el a naplementét
//A Széll Kálmán tér (1951 és 2011 között Moszkva tér) Budapest és a budai oldal egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. A tér 2015. január 12. és 2016. május 10. között teljesen megújult, közlekedési rendszere, építészeti arculata letisztultabb képet kapott.
Amikor vidéki nagylányként tizenegynehány éve Szombathelyről Budapestre költöztem, 3-4 hónapom azzal telt, hogy megtanuljam a főváros működését – elviseljem a zaját, embertömegét, felmérjem a távolságait, és megtanuljak tájékozódni, közlekedni. Az életvitelszerű berendezkedés aránylag könnyen ment, de a várost szokni kellett. Legalább annyi minden lenyűgözött, mint amennyi elborzasztott. A Moszkva tér a szememben maga volt a nagyvárosi fertő, amit lehetőség szerint nagy ívben kerülni kell.
A kép 2015. április 15-én készült
Pár éve visszakapta régi nevét. Még mindig nehezen áll rá a szánk: Széll Kálmán tér. És végre fizikailag is teljesen átszabták; végre véget ért a felfordulás, pár napja levonultak a területről a munkások. Tegnap este itt ért bennünket a naplemente – romantikus hangulatba ugyan nem hozott, de körbefotóztam mobillal.
Az új tér (egyelőre) tiszta, sokkal átláthatóbb, és átjárhatóbb, mint volt. Szigorú vonalvezetésű, túlnyomóan geometrikus építészeti megoldásokkal. A fa utcabútorok rejtett funkcióval bírnak: időbe telik, mire ráeszmél az ember, hogy az egyikre rá lehet ülni, a másikra rá lehet könyökölni. (Vandál-állóságuk megkérdőjelezhető.) A várnál visszafogottabb a zöld beépítettség. Látványos az új digitális óra és a metróépület bejáratához állított két méretes Budapest kőtérkép is. (Utóbbi számomra nehezen értelmezhető – szabálysértési jelleggel graffitizhető felület -, bár láthatóan van benne anyag.) A digitális óra közelébe került látványszökőkút és a közelben a padnak álcázott vízforgató jó szolgálatot tesz majd kánikulában.
Történelem – Moszkva tér, színes magyar játékfilm >>
Kapcsolódó összeállítás
Miért nagy szám a budai fonódó? Végre átszállás nélkül villamosozhatunk Óbudától Újbudáig
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
