Szülők lettünk. Egy esztendő krónikája
A praktikus férfi agy és az érzelmes női agy. Szülők lettünk! Egy esztendő krónikája.
A baba újszülött
Még friss, meleg, alig 48 órás. Sír… Anya szerint gyászolja a magzatlétet, fura neki a kinti világ. Apa megtömné. „Kapjon pótlást üvegből és igyon teát is.” Anya a szakkönyvekből tudja, hogy ő most nem racionális, dolgoznak benne a hormonok, a férjét szereti, ad a véleményére… „Na jó, kapjon pótlást, és igyon teát.”
És megint, és megint. A kölyköcske a nap végére a másik falig elérő sugárhányást produkál, és bebizonyítja, hogy igenis lehet a pelenka szegélyét messze túlhaladót kakálni. Telítődött az emésztőrendszere. Még mindig sír. És ölelésre csitul…
A baba 3 hónapos
Reggel óta nem eszik, csak csócsálja a cumisüveget (anyatejet kap, de most üvegből). Anya aggódik, agyal, ölelgeti, végigfuttatja az összes lehetséges verziót az étvágytalanságára. Apa hazajön, végighallgatja Vekerdyt, Ranschburgot és a Szuper Dadát, majd beleszív az üvegbe, és közli, hogy el van dugulva a cumi.
A kicsi hasfájós. Sír. Sír! Sír!! Apa karba veszi, megbeszéli vele a gázok egyszerű útját, jó példát mutat, de mikor a férfias demonstráció nem működik, átmegy egy pihentető kártyapartira a cimborákhoz.
Anya az ordítás közepette, a kicsit az alkarján ringatva elolvassa Dahlkétől a „Gyermeki lélek nyelve a betegség” című könyv vonatkozó fejezetét, és masszírozva kiimádkozza gyermekéből a beakadt pukit. Teljesítménye boldogsága felülmúlja a második diplomavédését is.
Csípővizsgálat. A gyerekorvos szép arcú, fiatal és jól öltözött. Apa kialvatlan, gyűrött, borostás, és persze utálja a jóképű dokit. Anya csak az orvos dicsérő szavaira figyel. A kölyköcske sugárba lepisili „Sármos” Doktor csudás nyakkendőjét. Apa büszke! Anya szabadkozik…
A „mikor váltsunk szilárd” ételre dilemma. Anya szakkönyvet olvas, védőnőt hallgat, vásárlási listát írogat bőszen. Apa somolyog, mert már 3 nappal ezelőtt lerágatta a kis sráccal a csirkecsont végét.
A kicsi 9 hónapos…
…és az orrából most először előjövő takonybuborék jelensége hosszú ámulatba ejti. Kancsalítva, fintorogva igyekszik megragadni a látványt… Apa felavatná az orrporszívót. Anya nem, és hosszan érvel az ezzel okozható lelki trauma hatásáról.
Anya elkanászodni tanítja az…
…egy éves kis pasit…
…az önbecsülése fejlesztése jegyében. A sarazó, pacsáló gyerkőc vigyorogva sikongat, ahogy a hónaljánál befolyik a hideg víz a pólójába, majd a gatyaderékon át (hamarosan bokáig lecsúszó) pelenkájába. A játszótérre később becsatlakozó apa ledermed a látványon, és nem engedi a frissen takarított autóba beszállni a gyereket.
Szirénáznak a tűzoltó autók. Anya az ilyen helyzetek aggodalmáról és az ijedtségéről beszél. Apa védősisakot, feszítő vágót, és szerkocsit emleget. Anya azt kérdezi mi bánt? Apa azt kérdezi, hol fáj? Anya ölel és vigasztal. Apa megoldani segít.
Anya mintát ad az otthon melegére. Apa bátorságot ad a küszöbön túli világ meghódítására. Ha szeretik önmagukat és egymást, akkor gyermekükkel túl nagy baj már nem lehet…
Fotók: Hajdrák Tímea
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
