Tavaszi kacatkisöprés. „Három hónapon át naponta három dologtól megválok”
Ha végignézek a lakáson, mindig megállapítom, hogy tele vagyunk kacatokkal. Tavasz könyékén mindig rám tör az érzés, hogy minden felesleget ki kell söpörni.
Gyengém a gyűjtögetés, amit feltehetőleg apámtól örököltem. Már ha ilyen tulajdonság öröklődhet… Apám betegesen gyűjt mindent. Az utolsó szöget is felszedi a földről, jó lesz ez még valamire alapon. Amikor a szüleimmel éltem, apám minden vasárnap délelőtt, reggeli után levonult a pincébe, és ebédig elő sem került. Egész nap lent pakolászott, a dolgait egyik helyről a másikra rendezgette. Ha kértünk tőle valamit, általában az volt a válasz, hogy majd lemegy a pincébe és megkeresi. Természetesen soha nem talált meg semmit, csak hónapok múltán… A pince volt a szent hely, a lomok, kacatok mennyországa, ott tobzódott a rengeteg jó lesz ez még valamire holmi. Innét jöhet – gondolom – a gyűjtögetési mániám.
Amikor lomtalanítás van, őrült módon próbálok kidobni mindent. Bevallom, piszok nehéz, egyáltalán nem könnyű a szortírozás. Ha a lakásban most körbe-körbe nézek, a tárgyakra pillantva rengeteg emlék zúdul rám folyamatosan. Ha a könyvespolcra tekintek, ott van Posseidon szobra Krétáról, a nászutunkról. Egyértelműen marad a tengeristen.
Aztán látok egy barna agyagnyuszit, amit a kislányom készített nekem. Bár a nyuszi már elvesztette ezüst gömbforma farkát, a nyuszi sem végezheti a szemétben, hiszen emlékszem, amikor a kislányom boldogan hozta haza a suliból nyusziművét, átkarolta a nyakamat, és azt mondta: ez a tiéd! Lehetetlen kidobni.
Egy polccal feljebb egy holland szélmalom, amit akkor szereztünk, amikor a férjemmel először mentünk kettesben Amszterdamba, és a Franky haverja ezt adta nekünk búcsúajándékba.
A felső polcokon családi fotók, lentebb mécsestartók, cetlik, jegyzetek, papírfecnik itt-ott, egy doboz savanyú cukor, játékok, parfümök, elemek és még megannyi csetresz.
Úgyhogy most
elhatároztam, hogy naponta három dologtól megválok.
Három hónapon keresztül napi három tárgynak mennie kell, mert sokan vannak!
Most azonnal elkezdem letisztítani a könyvespolcot! Napi három dolog nem sok, és mire vége lesz a tavasznak, egy sokkal szebb, csetreszmentes lakás lesz itt.
Néha bizony ki kell seperni az emlékeket, mert lassan nem látom a könyveimet.
Írta: B. Tünde
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
