#vankepemhozza. Közösségi fotósprojektet indított a NANE bántalmazott nőknek. Véleménycikk

Sajtóközlemény érkezett a NANE Egyesülettől Közösségi fotósprojekt bántalmazott nőknek – Elindult a #VANKEPEMHOZZA címmel. Nem mondanám, hogy felvillanyozott. Újabb projekt a bántalmazásról, és megint a nők bántalmazásáról. Fontos téma – ez kétségtelen -, ám az egyensúly ebben is megborulni látszik. Nem a NANE bírálata ez, Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület csak teszi a dolgát, azt, amire 1994-ben felesküdött. Igyekeznek kiállni a nőkért, anyákért, gyerekekért. A téma erőre kapott, most hangsúlyosabb minden üzenet, minden projektre nagyobb figyelem vetül a hangos botrányok miatt, és addig kell a vasat ütni – ugye -, amíg meleg. Változást várunk, tisztulást, s talán be is következhet, a nyilvánosság és pár bántalmazó, zaklató látványos bukása rendet tehet a fejekben. A bántalmazók fejében ugye… Nem mintha az áldozatok fejében minden rendben lenne, de ezt nem szabad kimondani. Mert ez áldozathibáztatás. Csakhogy a kapcsolatok bonyolultak, a személyiség roppant összetett…

Mindenben az egyensúlyt, a közeledést kellene keresni.

Elvetem a férfigyűlölet, a nőgyűlöletet, minden általánosító, szélsőséges hangot, ami nemek közötti szakadékot növeli és a feszültségeket erősíti.

Egymás kárára nem juthatunk megértéshez – jó példát kellene mutatnunk a gyerekeinknek. Nagyon nem mindegy, milyen hangot ütünk meg. Nagyon fontos a józanság, a kölcsönös tisztelet és mindenekelőtt az önvizsgálat, amikor ebben a kényes témában megnyilatkozunk például a közösségi felületeken. Az indulatokat kellene megszelídíteni. 

Ádám és Éva. Fotó: Candice Ghai

A férfiak nem angyalok, de nem szentek a nők sem.

A gyerekeknek női- és férfimintára egyaránt szükségük van. Milyen mintát kapnak, ha egymásra fröcsögünk? Milyen viselkedési sémákat sajátítanak így el? Minden a családban kezdődik, és sok felnőttkori botlás, torz működés a gyerekkorban gyökerezik.

Minden bántalmazónak tudnia kell, hogy a bántalmazás nem maradhat következmények nélkül! Ennek tudatosításában van most a nyilvánosságnak fontos szerepe. Ám a bántalmazás nem pofonnal kezdődik. Bántalmazni szavakkal, tettekkel, sőt, mulasztásokkal is lehet… Mindenkinek magával kellene kezdenie a vizsgálatot, mielőtt a témában megnyilatkozik. Feltenni a kérdést: én magam mennyire vagyok ebben kivételes? Kiket bántok? Kiket bántottam életem során (láthatatlanul)?

És igen, van, hogy a pofon (durva) provokáció eredménye, (súlyos) pszichés zavar, vagy tudatmódosító szer áldatlan hozadéka. És van, hogy a szexuális visszaélés beteges hatalmi játszma. Van, hogy a családon belüli bántalmazást (akár mindezek mellett) a szeretetlenség, a kétségbeesés váltja ki – két ember összeegyeztethetetlen különbözősége. Nagyon sokfélék a történetek. A férfiak nem angyalok, de nem szentek a nők sem… Egymást kellene (jobban) megértenünk. Az ún. bántalmazási projektekből ezt a megközelítést hiányolom – általánosítók, szakadéknövelők… Ezekben a projektekben mindig a másik a hibás. Az áldozat védelmet érdemel, de tudjuk, hogy az áldozattá válásnak is megvan a lélektana. Semmi sem fekete-fehér.

(El)hallgatásaink valóban beszédesek – nem szeretünk kurkászni mások magánéletében (legyen az szomszéd vagy rokon), miközben kéjes élvezettel csámcsogunk mások (hírességek) magánéletén a bulvármédia közönségeként… Igen, nehéz kiállni a bántalmazottak mellett… Van, hova fejlődnünk ebben. Életem egyik legmegdöbbentőbb esete Egyiptomban játszódott le. Karácsonykor. Egy magyar házaspár velünk nyaralt a szállodában, váltottunk is pár szót velük, normálisnak tűntek. Aztán a feleség egyszer csak úgy jött reggelizni, hogy tele volt az arca véraláfutással. Foltok éktelenkedtek a szeme alatt, az arcán több helyen. Dermesztő látvány volt, bizarr jelenet, mert a család úgy tett, mintha nem történt volna semmi, pedig nyilvánvalóan történt valami… Hogy azok a foltok nem esés, baleset nyomai voltak, semmi sem bizonyítja jobban, hogy egyikük sem tett említést róla. Sem az asszony, sem a férj, sem a gyerekek. Mi pedig nemhogy rákérdezni nem mertünk a nyilvánvalóra, még annyira sem telt, hogy jelezzük a nőnek, ma kissé furán nézel ki… Dermedten hallgattunk egymás mellett, ők is, mi is, együttes erővel. Ma sem tudom, mi lett volna a helyes megoldás: belemenni? Kérdőre vonni őket? A férjet? Vagy az asszonytól diszkréten megkérdezni: szükséged van segítségre? 

A tartós bántalmazáshoz – sajnos – partner is kell… Nehéz ebben a saját felelősséget felismerni.

***

A NANE azt írja a sajtóközleményében: azért hirdette meg a fotósprojektet, mert tapasztalataik szerint a családon belüli erőszak áldozatait ritkán vagy egyáltalán nem hallgatják meg a környezetükben élők. Ha pedig mégis, nem hisznek nekik, vagy nem tartják komolynak a helyzetüket.

Nos, nem tudom, egy fotósprojekt mennyiben tud hathatósan változtatni ezen. Mindenesetre az Egyesület most lehetőséget ad arra, hogy a hétköznapokban sokszor hallgatásra kényszerülő nők üzenjenek egy képen keresztül, pont úgy, ahogy nekik jólesik.

A #VANKEPEMHOZZA kampány ráhangolódás a 16 Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellen rendezvénysorozatra.

A kezdeményezés idén azokra a bátor dolgokra fókuszál, amiket a hétköznapokban megtehetünk a nők elleni erőszak csökkentése érdekében.

A vankepemhozza@nane.hu e-mail címre várják az alkotásokat egy pár mondatos történet kíséretében. A képeket a NANE Facebook és Instagram oldalán található virtuális tárlaton folyamatosan nyomon lehet követni, valamint a december 4-ig beküldött fotókat élőben is meg lehet majd nézni Budapesten, a Ráday utca 47. szám alatt található 2B Galériában nyíló kiállításon.A kiállítást 2017. december 9-én 15 órakor nyitják meg.

A képek szigorúan anonim módon jelennek meg, ezért fontos, hogy az alkotás ne legyen azonosítható. Más formai megkötés nincs – írja a NANE.

“Ez a naptárrészlet a lányomtól származik, aki módszeresen megjelölte egy függőleges vonallal a kisebb és nagyobb veszekedéseket, atrocitásokat. – Áprilisban pedig azért van csak két jelölés, mert Húsvét hétfőjén véglegesen kizártam az életemből az erőszaktevőt” – szól az egyik történet.

A NANE Egyesületről

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület 1994 januárjában alakult azzal a céllal, hogy segélyvonalat indítson bántalmazott nők részére. A segélyvonalon a családon belüli erőszak és a párkapcsolati erőszak területén képzett önkéntesek immár 23 éve fogadják a hívásokat az ország minden részéről. 

NANE Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek

06 80 505 101 minden hétköznap este 18 és 22 óra között (szerda szünnap)

Segélyvonal a szexuális erőszak túlélőinek

06 40 630 006 péntekenként 10-14 óráig

 

A családon belüli erőszak nem magánügy. Számos nemzetközi egyezmény és ajánlás kimondja, hogy a családon belüli, nők és gyerekek elleni erőszak megszüntetése állami feladat. 
hirdetés
1 válasz
  1. Gergő
    Gergő says:

    Végre egy korrekt cikk. Hidegrázás kerülget az egyszerű, általánosító, egymondatos világmagyarázatoktól.
    A feminizmus hazug, gyűlöletkeltő eszme, amit társadalmilag kellene elutasítania mindenkinek, és már az iskolában érzékenyítő tréningeket tartani, hogy a bántalmazott nőnek, az éhező hajléktalannak, a kivert kutyának, a magányos öregnek, a vallási elnyomottnak, a megbélyegzett ateistának, a homoszexuálisnak/leszbikusnak,a Nemzeti radikálisnak, a liberálisnak, a bármilyen okból másképp gondolkodónak is JÁR A VÉDELEM, A JÓLÉT, A SZABADSÁG, A PLATFORM, A FIGYELEM ÉS A SEGÍTSÉG… A feminizmus kártékony, mert általánosító, szexista, és erőszakosan elvonja a figyelmet más jellegből adódó nehéz sorsokról.

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét − 15 =

hirdetés