Bámulatos! Egy lány, aki úgy rajzol, ahogy a legjobbak fényképeznek. Végh Zita fotórealisztikus portréi

Végh Zita szeret rajzolni és tud is. Ráadásul nemcsak grafitceruzával, hanem golyóstollal is. Nézd csak az alábbi képet – szerinted fényképezőgéppel készített portré, tollrajz, esetleg digitális fotómanipuláció? Annyit elárulok, hogy Zita kisfia, Bence látható rajta.

Ez a fotórealisztikus portré Zita egyik legújabb alkotása. Golyóstollal készült, beleértve a sötét hátteret is. Hihetetlen, ugye? Ha nem hiszel a szemednek, mutatok néhány fázisképet a folyamatról.

Zita nemcsak a golyóstollal bánik mesterien, a színes ceruzát, a tustollat és a tűfilcet is profin kezeli.

S hát bizony, van, hogy a fotó, amely alapján rajzol, a vizuális élményt tekintve gyengébb minőséget képvisel, mint a Zita által papírra vitt másolat.

Zita kedvenc asszisztense, Bence

Manapság, amikor egy fotó különböző effektekkel a felismerhetetlenségig feltuningolható másodpercek alatt, él egy fiatal anyuka Nagykátán, aki képes órákon át a papír felett ülni és belemerülni az alkotásba… Aki nem a fotómanipulálásban leli örömét, hanem a saját képességeiben, a kétkezi (pontosabban egykezi) művészi rajzban. A digitális képszerkesztést csupán rajzai színkiemelésére használja.

– 2009 novemberében kapott el a rajzolási láz. Kezdettől fogva fotórealisztikus rajz lebegett a szemem előtt; nehezen indult, lassan tapasztaltam ki a fortélyait. 2011 körül kezdtek élethűbbek lenni a rajzaim. Akkoriban még grafitceruzával rajzoltam, s hiába dolgoztam ki a képeket, valahogy mégis halványak voltak. Hiányoltam az erőteljes kontrasztokat. 2013 óta rajzolok tollal, s a rajzok végre olyanok, amilyennek szeretném: a fekete tényleg fekete és nem szürke – meséli Zita.

Melyik készült fényképezőgéppel? Melyik szebb?

Végh Zita

– A golyóstollat valóban nehezen lehet javítani – reagál a felvetésemre -, viszont ha óvatosan, halványan dolgozunk vele, az első munkafázisban minimálisan lehet halványítani radírozással. A vázlathoz ceruzát használok, főleg a kényesebb részletekhez. Amit biztosnak érzek, azon tollal megyek végig, így átláthatóbb a kép a vonalkavalkádban. Aztán radírozásnál már csak a lényeg marad a papíron. A tollrajzok nélkülözhetetlen kelléke a papírzsebkendő, ugyanis folyamatosan törölni kell a tollat, mert az intenzív használattól folyik belőle a tinta.

– Hogy meddig készül egy rajz? Sok mindentől függ – például attól, hogy milyen a referencia fotó, ami alapján dolgoznom kell és mennyit változtatok az eredeti képhez képest a rajzon. Nem mindegy az sem, hogy egyszemélyes portré készül vagy többszemélyes, állat vagy emberi arc szerepel rajta. Negyven óra a minimum, amennyit egy rajzzal töltök, ez inkább csak több lehet a felsorolt tényezők miatt.

Zita kedvenc rajza – a tigrisportré – három éve készült. Technikailag jobb rajzai is vannak – mondja -, utólag néhány dolgot másként valósítana meg, mégis ez a favorit. 

Zitának egyelőre nincs különösebb célja, mint megélni és élvezni az alkotás örömét. S persze az önfejlesztés – mindig próbálja felülmúlni a legutolsó kész rajzát az aktuálisan készülővel. – Szívesen illusztrálnék könyvet – jegyzi meg -, esetleg egy kiállítás is beleférne.

Végh Zita ART a Facebookon >>

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.