Bámulatos! Egy lány, aki úgy rajzol, ahogy a legjobbak fényképeznek. Végh Zita fotórealisztikus portréi
//Végh Zita szeret rajzolni és tud is. Ráadásul nemcsak grafitceruzával, hanem golyóstollal is. Nézd csak az alábbi képet – szerinted fényképezőgéppel készített portré, tollrajz, esetleg digitális fotómanipuláció? Annyit elárulok, hogy Zita kisfia, Bence látható rajta.
Ez a fotórealisztikus portré Zita egyik legújabb alkotása. Golyóstollal készült, beleértve a sötét hátteret is. Hihetetlen, ugye? Ha nem hiszel a szemednek, mutatok néhány fázisképet a folyamatról.
Zita nemcsak a golyóstollal bánik mesterien, a színes ceruzát, a tustollat és a tűfilcet is profin kezeli.
S hát bizony, van, hogy a fotó, amely alapján rajzol, a vizuális élményt tekintve gyengébb minőséget képvisel, mint a Zita által papírra vitt másolat.
Zita kedvenc asszisztense, Bence
Manapság, amikor egy fotó különböző effektekkel a felismerhetetlenségig feltuningolható másodpercek alatt, él egy fiatal anyuka Nagykátán, aki képes órákon át a papír felett ülni és belemerülni az alkotásba… Aki nem a fotómanipulálásban leli örömét, hanem a saját képességeiben, a kétkezi (pontosabban egykezi) művészi rajzban. A digitális képszerkesztést csupán rajzai színkiemelésére használja.
– 2009 novemberében kapott el a rajzolási láz. Kezdettől fogva fotórealisztikus rajz lebegett a szemem előtt; nehezen indult, lassan tapasztaltam ki a fortélyait. 2011 körül kezdtek élethűbbek lenni a rajzaim. Akkoriban még grafitceruzával rajzoltam, s hiába dolgoztam ki a képeket, valahogy mégis halványak voltak. Hiányoltam az erőteljes kontrasztokat. 2013 óta rajzolok tollal, s a rajzok végre olyanok, amilyennek szeretném: a fekete tényleg fekete és nem szürke – meséli Zita.
Melyik készült fényképezőgéppel? Melyik szebb?
Végh Zita
– A golyóstollat valóban nehezen lehet javítani – reagál a felvetésemre -, viszont ha óvatosan, halványan dolgozunk vele, az első munkafázisban minimálisan lehet halványítani radírozással. A vázlathoz ceruzát használok, főleg a kényesebb részletekhez. Amit biztosnak érzek, azon tollal megyek végig, így átláthatóbb a kép a vonalkavalkádban. Aztán radírozásnál már csak a lényeg marad a papíron. A tollrajzok nélkülözhetetlen kelléke a papírzsebkendő, ugyanis folyamatosan törölni kell a tollat, mert az intenzív használattól folyik belőle a tinta.
– Hogy meddig készül egy rajz? Sok mindentől függ – például attól, hogy milyen a referencia fotó, ami alapján dolgoznom kell és mennyit változtatok az eredeti képhez képest a rajzon. Nem mindegy az sem, hogy egyszemélyes portré készül vagy többszemélyes, állat vagy emberi arc szerepel rajta. Negyven óra a minimum, amennyit egy rajzzal töltök, ez inkább csak több lehet a felsorolt tényezők miatt.
Zita kedvenc rajza – a tigrisportré – három éve készült. Technikailag jobb rajzai is vannak – mondja -, utólag néhány dolgot másként valósítana meg, mégis ez a favorit.
Zitának egyelőre nincs különösebb célja, mint megélni és élvezni az alkotás örömét. S persze az önfejlesztés – mindig próbálja felülmúlni a legutolsó kész rajzát az aktuálisan készülővel. – Szívesen illusztrálnék könyvet – jegyzi meg -, esetleg egy kiállítás is beleférne.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
