Viszlát, multi! Steiner Lídia anyaként lett sikeres illusztrátor

Steiner Lídia illusztrátor azon alkotók egyike, akik a jótékony célt szolgáló, népszerű gyermekkiadványunk létrejöttében tevékeny szerepet vállaltak. Az Életszépítők apróságoknak c. mesés, mondókás kötet tavaly októberben került ki a nyomdából; a Heim Pál Gyermekkórház kis páciensei, bölcsisek, ovisok kapták meg karácsonyi ajándékként. Lídia álmodta meg a címlapot; az ő tehetségét dicséri a Huba bagoly c. mondókához készült kedves illusztráció. Persze nemcsak ezért tartjuk érdemesnek őt és alkotásait bemutatni.

Kell bátorság ahhoz, hogy az ember otthagyja a biztos, jól fizető állását és a sötétbe ugorjon

Életszépítők: – Mikor kezdett kibontakozni benned, hogy grafikusként szeretnél működni? 

Lídia: – Soha nem tudtam, mi szeretnék lenni. Azt sokkal inkább, hogy mi nem. Mivel kiskoromtól sokat rajzoltam, rendszeresen felvetődött, hogy ilyen jellegű tanulmányokat kellene folytatnom; gondoltam, utánanézek, mit is csinálnak a művészek. Miután személyesen egyetlen rendes (értsd: igazi) művészt sem ismertem, elolvastam kismillió művész életrajzi regényét, majd arra jutottam, hogy mégsem szeretnék művész lenni. Semmi vonzót nem láttam az elvont, nincstelen, szenvedős művészéletben. Úgyhogy nem jelentkeztem a művészetibe és nem tanultam rajzolni, teljesen más irányban tanultam tovább. Dolgoztam külföldön, multinál, mindig nyüzsgő, teljesítményorientált környezetben, ahol pontos számokban mérhető a munkád. Ez egy konkrét, egzisztenciális biztonságot nyújtó világ, ahol rengeteget tanultam. De valami mindig hiányzott belőle. Aztán megszületett a kislányom, és nagy belső változáson mentem keresztül. Újra rendszeresen rajzoltam, és elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi van akkor, ha mégis össze lehet egyeztetni a rajzolást a nyüzsgéssel, a teljesítménnyel, az anyagi biztonsággal? Innentől kezdve valahogy természetes módon bekúsztak az életembe olyan emberek, lehetőségek, akik ezt az utat erősítették, erősítik bennem. Azt hiszem, kell egyfajta bátorság manapság itthon ahhoz, hogy az ember otthagyja a biztos, jól fizető állását és a sötétbe ugorjon. Hát, én most ezt ugrom éppen.

steinerlidia0011

…megszületett a kislányom, és nagy belső változáson mentem keresztül…

Életszépítők: – Mennyire volt egyszerű, vagy éppen nehéz rátalálni a saját stílusra – vagy ez ösztönösen jön?

Lídia: – Az én utam hosszú volt idáig. Tudatosan törekedtem arra, hogy kialakítsak egy jól felismerhető stílust, ami kifejez engem, az én gondolat- és érzésvilágomat, amivel azonosulni tudok. Ebben benne van sok év rajzolás, próbálgatás, kísérletezés, tudatos keresés, aztán egyszer csak nagyon hirtelen hopp, megvolt.

steinerlidia0081

Most mit vegyek föl

steinerlidia0031

Felöltözve

Életszépítők: – Képzőművészek, alkotók esetében – általában – fontos az egyediség, a beazonosíthatóság. Amikor megbízást kapsz, a saját stílusodat igyekszel érvényre juttatni? Mennyire lehet, kell rugalmasnak lennie e vonatkozásban egy alkotónak?

Lídia: A stílusom folyamatos mozgásban van. Belső igényem van arra, hogy más stílusokban is kipróbáljam magam. Ebben benne rejlik a hibalehetőség, ugyanakkor a játék, a kísérletezés élménye is. Természetesen a megrendelő igényei határozzák meg a stílust, ebben maximális rugalmasságra van szükség.

egyolelesre

Egy ölelésre mindig van idő…

Életszépítők: – Hogyan jellemeznéd a stílusodat? Követed a kortárs trendeket?

Lídia: – A jelenlegi stílusomat kedves, szerethető, egyszerű figurák és helyzetek jellemzik, melyek nemtől, kortól, nemzetiségtől függetlenül sokakat megérintenek. Követem a kortársakat, nagyon széles a paletta a nemzetközi illusztrációs trendek tekintetében.

steinerlidia0041

Türkiz a téren át

Életszépítők: – Van kedvenc alkotásod, ami valamiért nagyon közel áll hozzád?

Lídia: A Huba baglyos illusztrációt nagyon szeretem. A cicás kislány – ami logóként is funkciónál – azért áll nagyon közel hozzám, mert az ő karakterén keresztül találtam meg a most jellemző stílust. A régebbiek közül a Türkiz a téren át, a főzőcskéző és a szekrénypakoló kislány; ezekben mind nagyon benne vagyok, azt hiszem. Az Álomvigyázókat pedig azért emelném ki, mert ez volt az a kép, amihez először le mertem írni a történetet, ami bennem volt a kép megfestésekor.

Ma sem szeretem a sötétet. Gyerekkoromban nagyon féltem tőle. Villanyoltás után pár perccel 
kiélesedett a hallásom, mint az éjszakai erdőben lapuló vadaké, no, nem Vukra gondolok, akinek 
a sötétség a barátja, inkább a leragadoznivalók feszült figyelme volt az enyém. Ilyenkor megnyúlt a fantáziám, és a nappali birodalom kedves lakói mellett ismeretlen sötét alakok jelentek meg. 
Kész szerencse, hogy az álomtündérek nem ijednek meg a legsötétebb éjszakában sem, a Nyikorgató 
Szekrénylakót is egy kacsintással kipurcantják. Kislányomnak (és persze gyermekkori önmagamnak) 
készítettem az álomtündéreket, hogy biztonságban érezze magát, hiszen tündérek vigyázzák az álmát.

      steinerlidia0071 

Életszépítők: – Tavaly együtt dolgoztunk, az Életszépítők apróságoknak c. kiadványunknak festettél címlapot. Huba bagoly igazán jól sikerült! Mondókához kellett igazítanod a rajzot. Nyilván más így dolgozni, mint szabadon. Hogyan született meg a rajz?

Lídia: – Huba bagoly karakterét kerestem meg először. Felültettem egy fára, körbeültettem erdővel, bozóttal. Kiirtottam a bozótot, újraültettem a fákat, beleraktam egy kis langyos szellőt. Berepültek a madarak, rakosgattam őket ide-oda az ágakon, kerestem a színeiket…aztán egyszer csak összeállt.

steinerlidia0061

Életszépítők: – Ha tudnád, mennyire imádják a gyerekek! Mik a terveid? Min dolgozol jelenleg?

Lídia: – Most nyílt egy barátságos kis kiállításom Pécsett, a SZOBA lakásgalériában. A tavaszi tervek között szerepel egy kiállítás a Zsolnay-negyedben, ősszel pedig a Tudásközpontban. Tavaly jelent meg L. Molnár Edit pécsi írónő Történetek a gyerekszobából című sorozatának első része eBook változatban angolul és magyarul; én illusztráltam. Most kezdtünk neki a második résznek. Párhuzamosan futnak kisebb illusztrációs munkák, és egy külföldi mesekönyv illusztrálása is kilátásban van. Fontos számomra, hogy aktív tagja legyek egy közösségnek, keresem az ehhez vezető utakat. Ennek ad teret például a pécsi ASzPIK alkotói és termelői szombati piac.

lidia_profilÜdvözlet Pécsről, Lídia

steinerlidia0021

 

 

hirdetés
1 válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × öt =

hirdetés