17 napos diéta. Életmódváltó táplálkozási program. Fogyókúrás napló (5.)
Magyar nyelven viszonylag kevés tapasztalati információ áll rendelkezésre a 17 napos diétáról. A Dr. Mike Moreno családorvos által kidolgozott táplálkozási program nem újkeletű, rengeteg követője van, elsősorban az USA-ban. A doktor könyve a Scolar Kiadó jóvoltából néhány éve magyar nyelven is elérhető. Szerkesztőnk vállalta, hogy a kötet és a hozzá tartozó szakácskönyv útmutatásait követve diétáját naplószerűen megörökíti az eletszepitok.hu magazinon. Célja az ideális testsúly elérése, megtartása, továbbá az egészségmegőrzés.
A sorozattal igyekszünk hasznos információkkal szolgálni. Nem célunk, hogy bárkit is meggyőzzünk arról: nincs ennél rövidebb út az egészséges fogyáshoz, súlytartáshoz. Csupán a tapasztalatokat szeretnénk átadni. A sorozat összeállításai nem utólag készülnek, hanem a diéta idején.
***
A cikksorozat 5. része, a diéta 6. napja.
Két teljes és egy fél nap telt az utolsó jelentkezésem óta. Túl vagyok az első diétás hétvégén. Hogy teljes legyen a kép, a körülményekről is szeretnék írni röviden. Múlt héten a fiam lebetegedett, hétvégére az apukája is, engem pedig egyelőre csak kerülget a betegség. Nem vagyok erőm teljében, volt már jobb az étvágyam. Valószínűleg influenza; a gyerek lázmentes szerencsére.
Furcsa egybeesésnek tűnhet a múlt heti fejfájásom, most pedig pár napja a szemfájdalom – emellett időnként szédülök és fájdogál a gyomrom. Akár a diétára is rá lehetne fogni: lám, ezt teszi a drasztikus szénhidrátmegvonás!
Miközben pontosan tudom, hogy semmivel sem lenne jobb a helyzet, ha megszakítanám a diétát, ha újra ennék például friss kenyeret, úgynevezett teljes értékű főtt ételt (kiadós szénhidrát-körettel)… A teába is tehetnék pár evőkanál mézet, de nem akarom a diétát megszakítani, és nem a cikksorozat miatt (ha gyengeség miatt szakadna félbe, megírnám, megfogadtam).
Nagyon sokan betegek most, ezt megerősítette a házi- és gyerekorvosunk, sok a hiányzó az iskolákban. Ma tanítási szünet van, itthon vagyok a gyengélkedőkkel. Holnap még itthon tudok maradni, de szerdától – ha az állapotom engedi – kezdődik a munka. Hétvégén a fentiekre való tekintettel kihagytam a mozgást, bár szombaton és vasárnap is megvolt az egészségügyi séta.
Viszonylag változatosan étkezem. Ha nagyon éhes vagyok, nagyobb adagokat is ehetek büntetlenül az engedélyezett élelmiszerekből. Ha édességre vágyom, aszalt gyümölcsöt (vörös áfonyát, mazsolát) csipegetek vagy natúr joghurtba keverve fogyasztom. Hétvége ritkán múlik (múlt) el nálunk édesség nélkül, a fiúk imádják a sütit, én pedig szeretem őket kényeztetni… Jó fejek, nem reklamáltak amiatt, hogy belátható ideig szünetel a süteménysütés, sőt, a fiam és az apukája is diétázik a maga módján, inspirálom őket.
Ma délelőtt a fiam összedobott nekem egy kis finomságot, mutatom. Saláta :)
Nem álltam mérlegre február 9. óta. Holnap reggel ismét ráállok a mérlegre, és le is fotózom magam. Ehhez hasonló (amatőr) fotót fogok feltenni a változás érzékeltetésére.
2018. február 7.
Írtam az elején, hogy a hízás/változás a karácsony előtti állapotomhoz képest nem látványos, noha kb. december közepe és február elseje között felszedtem 5-6 kilót. Igaz, hozzátettem azt is, hogy az arcom kigömbölyödött kissé, a felkarom pedig vastagabbnak tűnik (tűnt). Az ember hajlamos önmagát becsapni, ha túlsúlyról van szó, a változás nem is mindig szembeötlő. Azok persze észreveszik, akik régebben (és soványabban) láttak… Tegnap este otthon elcsíptem az alábbi párbeszédet:
– Nézd, az anyukádnak hogy lement a hasa!
– Tényleg!
Ki is kérhetném magamnak: – Volt hasam? Miért nem mondtátok? Kövér voltam, és elhallgattátok…? (Ez az ún. női hiszti.) Amint az ember fogyni kezd, a változás már 2-3 kiló fogyásnál is érzékelhető. A ruhák nem feszülnek annyira, a mozgás pedig valahogy légiesebb, könnyedebb.
Mivel nem gépek vagyunk, hanem emberek, addig a felismerésig nehéz eljutni, hogy az étel elsősorban tápanyag, és a szervezetünk egészséges működését szolgálja. Persze, jó, ha emellett ízletes is! Ha azonban az ételre pusztán éhségcsillapítóként tekintünk vagy önjutalmazásra használjuk, könnyen elfeledkezünk a legfontosabbról: az egészségünkről.
Az vagy, amit megeszel…
Egy finom torta jutalom az ízlelőbimbóknak, kedvezően hat (pillanatnyilag) a pszichés állapotra, de ha a testre gyakorolt hatását nézed, nemigen tudsz más pozitívumot felhozni mellette, mint azt, hogy energiát szolgáltat zsírok, cukrok, szénhidrátok formájában. Nem mindig egyszerű odáig eljutni, hogy egy finom tortában a testünk ellenségét lássuk, s nem is feltétlenül kell eljutni idáig… Senkire sem erőltethető rá ez az út, ugyanakkor meg lehet(ne) érteni azokat is, akik így élnek. Az ő szabadságuk, az ő testük és életük…
Gyakran halljuk, hogy a mérték az érték, és nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Ám az egészséges táplálkozást illetően nem mindenki képes az arany középútra, s van, aki ezt nem is teheti meg, mert következetes diétát kell tartania élete végéig. Márpedig aki nem akar cukrot fogyasztani vagy nem ehet lisztes ételeket, az nem fog megkóstolni egy kis kocka sütit, nem fog elmajszolni egy fél kiflit sem.
Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.
Moreno diétájában számomra egyelőre az jelent nehézséget, hogy nem ehetek meg egy-egy kocka 75-90%-os étcsokit vagy nem tehetek a kávémba, a teámba mézet. Hogy nem ehetek egészségesebb, energiát adó szénhidrátokat sem köretként: bulgurt, kölest, rizst, kuszkuszt… Ezek hiányoznak, de szerencsére nem kaparom a falat miattuk.
Nincs különösebb titka a kitartásomnak: erős a motivációm! Óvni akarom a szervezetem, el akarom tüntetni a zsírpárnákat még azelőtt, hogy barátságosra fordul az időjárás.
Egy nőnek gyakran az is elég motiváció, hogy jól szeretne kinézni, jól szeretné érezni magát a bőrében.
Mindez nem jelenti azt, hogy egy túlsúlyos nem lehet igényes és csinos. A túlsúllyal az egészségügyi kockázatokon túl alapvetően a pszichére gyakorolt hatás miatt érdemes foglalkozni.
Akit tartósan nyomaszt a súlyfeleslege, az nem tud teljes értékű életet élni. Értékes energiákat vonnak el tőle a testével kapcsolatos gondolatok, érzések; a súlytöbbletből fakadó (vagy azzal magyarázott) önértékelési zavarok a kapcsolatokra is kihatnak.
Hogy ki miért hízik meg/el és miért nem tud lefogyni, arról nagyon hosszan lehetne írni – kimeríthetetlen téma. Ha a végletekig leegyszerűsítjük a dolgokat, nem nézzük például az egészségügyi okokat: azért hízunk, mert a kelleténél többet eszünk és/vagy olyan ételeket fogyasztunk, amelyekért a szervezetünk zsírraktározással büntet bennünket. A hízásnak sok esetben pszichés okai vannak.
Egyszerű a frusztrációt, a boldogtalanságot étellel enyhíteni. A vigasz átmeneti, de csábító finomságok formájában mindig rendelkezésre áll…
Az étrendről
Amire a 17 napos diéta rákényszerít, az a reggeli. Ez általában két tojás sütve vagy főzve, sajtokkal, zöldségekkel variálva, gyümölccsel (alma, ananász, kiwi, mandarin) vagy natúr joghurttal kiegészítve. Ha a reggeli elmarad (mint ma), farkaséhség tör rám 10 óra körül. Korábban hajlamos voltam a reggelit és a tízórait teljesen kiiktatni, előfordult, hogy ebédre is csak futtában kerítettem sort: beszaladtam egy pékségbe valamiért. És bírtam. Akár estig is. Úgy tapasztalom, hogy
ez a diéta, legalábbis az első 17 napos ún. gyorsító ciklusa nem tartható másként, csak napi ötszöri étkezéssel. Erre át kell állni, különben nem fogod bírni. A 17 napos diéta alapvetően kalóriaszegény étrendet jelent a szénhidrátok kivonása miatt.
Nem számoltam a napi kalóriát (egyelőre), de úgy 1400-1500 kcal körül lehet. Továbbra is rengeteg vizet (legalább 2 litert) iszom, napi 2-3 csésze zöld teát és 1 pohár frissen facsart narancslevet. Figyelek arra, hogy naponta legalább egyszer meleg ételt vegyek magamhoz.
Ma ezzel a motivációs idézettel búcsúzom,
Melinda
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.