A férjem exe és lánya. „Nem lehet mindent megoldani, nem lehet mindenkit megmenteni.”

„Hogyan lehet, hogyan kell ezt jól csinálni?” Ez volt Kata témája, amikor eljött hozzám két évvel azután, hogy 31 évesen férjhez ment Gáborhoz. Gábornak Kata előtt volt már egy élettársi kapcsolata, és volt egy négy éves kislánya, Gitta. Ezt tudomásul venni nem tűnt túl nagy feladatnak, de elhordozni, és a hétköznapok szintjén megoldani teljesen más műfajnak bizonyult.

Kata naivan elképzelte, hogy a kislánynak majd külön szobája lesz náluk. Hogy időnként a volt asszony is becsatlakozik hozzájuk; karácsonykor, születésnapokkor, és hogy a kislány érdekében megtanulnak majd együttműködni. A valóság azonban az volt, hogy a szakítás után Gábor csak addig láthatta kiszámíthatatlan rendszerességgel a kislányát, amíg össze nem költözött Katával. Exe addig is mindig talált kifogást, amivel szabotálhatta a találkozóikat, az esküvő után viszont nyílt hadjáratot indított az apa-lánya kapcsolat, és az új asszony ellen.

Lefújta a közös nyaralást, majd váratlanul egy egész hónapra odaadta a kicsit… Kiküldte a rendőrséget éjjel, hogy ellenőrizzék, nincs e Kata „jogtalanul” kettesben, Gábor nélkül Gittával… Hol mocskolódó levelekkel zaklatta, hogy az öngyilkosságát beharangozó SMS-el riasztotta őket, meghagyva, hogy hova rohanjanak a gyerekért. Gáborral méltó módon tisztázni a helyzetet, szakember segítségével emberivé tenni a kapcsolatukat nem volt hajlandó. Bírósági határozat, annak be nem tartása miatt gyámügyi közbeavatkozás kellett végül a láthatás rendezéséhez.

Kata érezte, hogy túl nagy szerepet vállal ebben a drámában, hogy kezd ő maga és a házassága is rámenni. Ki szerette volna deríteni, hogyan „szól róla mindez”, és hogyan kezelje további sérülések nélkül a kialakult helyzetet.

Nagyon meg tudta például utálni Gábort azért, hogy egy ilyen nőt választott. Aki rosszindulatú, gyűlölködő, akire nem hat a jó indulat, aki nem képes tovább lépni, előre nézni. Akit – és talán ez volt Kata múltjából az egyik legfontosabb momentum – nem tett jobb emberré az anyaság. Mint ahogy Kata anyját sem… Katának fel kellett ismernie, hogy még mindig hordozza a kudarc és a hiábavalóság érzését, mert a válás után egyedül maradt édesanyját nem tudta megvigasztalni, boldog és elégedett asszonnyá tenni.

Gitta nagyon megszerette Katát, ragaszkodott hozzá, az apját imádta, de meg akart felelni az anyjának is. Rendszerint dacos szavakat köpködő, taszító kis sárkányként érkezett Gáborékhoz, azután felszabadult, kacagó kislánnyá vedlett, majd zokogva, hascsikarással ment haza. Ez mélyen megviselte és felzaklatta Katát. Bár nagyon vágyott saját gyermekre, de halogatta, mert előtérbe helyezte Gittát. Bűntudata volt, és lelkiismeret furdalást érzett amiatt, hogy gyereket akar. Kárpótolni akarta a kicsit a szülei pokoli viszonyáért, az elveszett gyerekkoráért, és „le akarta róni a háláját” a kislány neki jutó szeretetéért. Nem húzott határokat Gitta anyjával szemben, nem találta meg a dühét ellene (Gábort is mindig csitította), mint ahogy kisgyerekként az anyja ellen sem mert haragot érezni, hisz ki volt neki szolgáltatva.

Összegubancolódott benne a saját sorsa Gittáéval. Olyan életet szeretett volna biztosítani a kislánynak, ami neki nem jutott.

Katának meg kellett tanulnia, hogy nem lehet mindent megoldani, nem lehet mindenkit megmenteni. Hogy élheti a saját életét, húzhat határokat, mondhat nemet, hogy el kell fogadnia Gábor múltbéli választását, hogy rá kell bíznia, hogy miként és mikor fogja kézbe venni és megdolgozni a korábbi párkapcsolati kudarcát; a saját apaságához való viszonyát; és a kislányával való kapcsolatát.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 − 4 =

hirdetés