A képzeletünk rabjai

KÉP ALÁ ÍRÁS

Merenghet bizony az ember, hogy hol és milyen célból készült ez a pikáns felvétel, amin túlzásokra hajlamos kisasszonyok vetik hátra magukat egy gépkocsi ülésén. Talán bizony egy snájdig főhadnagy állt eléjük az úton koromfekete, ragyogó tekintettel, amitől a hölgyek csukott szemű önfeladásba kezdtek? Vagy szemetelni kezdett a hajnal egy fővárosi nyári éjszaka után, s a kimerült utasok leálltak az útszélre, hogy reggelig elfelejtsék a felelőtlenül lenyelt pezsgőt? Esetleg otromba tölgyfa állta az útjukat menekülés közben, midőn megszökni óhajtottak az atyai szigor elől és az ütközés közben hátranyeklettek?

Miféle márka ez a harmincas évekbeli kabrió, mennyire bátrak, vagy éppen kíváncsian romlottak a jármű utasai? Rengeteg titokzatos, megválaszolatlan kérdés, megannyi felfedezésre, megfejtésre váró út, amiről soha nem tudni, hogy valóságos, vagy csak beleálmodott.

Olyan ez, mint a nők, akik váratlan gondolatokat rejtegetnek magukban, amilyenektől még maguk is meglepődnek, ám az arcocskájukon semmi nem látszik, csupán közöny, enyhe flegma, baljóslatú sápadtság, amit csak a pezsgő buborékjai képesek lúdbőrösre változtatni, vagy egy délceg sportoló feszes vádlija. Csupa titok, csupa veszedelem.

Miközben a solymári dűlőben ácsorgó BMW 319-es Roadster ülésén látható, magukat a napfény és a fiatalság áldozatainak bemutató kisasszonyok valójában korabeli modellek, akik a régi Magyarország egyik reklámfotózásának voltak bájos, kis szereplői. Csoda hát, hogy oly gyakran félreértjük a nők szándékait, mikor egy ilyen szimpla kis fotográfiába is bármit képesek vagyunk odaképzelni?

Fotó: Fortepan, 1936

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenöt − 8 =

hirdetés