A szerető főnök, avagy a házinyúl mindig visszalő

Először nem igazán értettem, hogy Dia mihez kéri a segítségem. Nem volt megfogalmazható gondja, problémája. Szép volt, fiatal, diplomás, jól fizető állással… Azután a harmadik találkozásunkkor kibukott belőle, hogy nagyon nem kedvelik őt a munkatársai… Sőt, utálják, kirekesztik.

Dia állította, hogy nem érti az okot. „Ez egy óvoda! Komolyan mondom, egy óvoda! Mindenki hisztizik, hangulatot kelt, arcokat vág – engem pedig kiközösítenek. De én felülemelkedek a napi pitiségeken! Elnézek a többiek feje felett, teszem a dolgom, hozom az elvárt értékesítési számokat és szervezem a megnyert rendezvényeket.”

Akárhonnan próbáltam kibogozni sokasodó történeteit, egy ideig nem jutottam sehova. Dia egyre többet panaszkodott, a kollégái viselkedése egyre irracionálisabbnak, a vázolt helyzetek Dia szemszögéből nézve pedig egyre igazságtalanabbnak tűntek.

Aztán végre kiderül a lényeg – amit Dia mellékes körülménynek tartott – hogy ő a nős tulajdonos szeretője.

Adott volt tehát egy fiatal, okos, feltűnően szép lány, gőgösnek tűnő, távolságtartó viselkedéssel. A valóságban persze egy rideg, bántalmazó apától, és egy szavát sosem felemelő anyától kapott porig rombolt, ki sem alakult női-önbecsüléssel.
És adott volt egy házasságában már unatkozó, középkorú cégtulajdonos, aki nem vállalt felelősséget az érzelmeiért és átlépte a határokat. Nem óvta sem önmagát, sem a lányt, sem a beosztottait.
Az eredmény: az érzelmi szálak összegubancolódása és egy munkahelyi viszony.

A munkahelyi kollektíva kicsit olyan, mint a család. A párnak számolnia kellett volna azzal, hogy kapcsolatukban az egész iroda részt fog venni. A kollégák minden lépésükről tudtak – akár be akarták őket avatni, akár nem. És véleményük is volt, amit nem tartottak magukban.

Előbb Dia női barátságai szűntek meg, de később már a főnökkel lojálisabb férfiak is elfordultak tőle. Úgy tekintettek rá, mint aki érzékelten, vidáman belegyalogolt mások kapcsolatába, hisz az sem zavarta, hogy a férfinak felesége van, és gyerekei. Ráadásul a tulajdonos túl nagy hatalmat adott a lány kezébe azzal, hogy felelőtlen módon előtte intézte azokat a fontos céges ügyeket, amelyekről Diának a munkakörénél fogva az égvilágon semmi információja nem lett volna, ha nem a férfi szeretője! Dia belelátott a személyzeti kérdésekbe, az ártárgyalások-, és a kiemelt ügyfelekkel való megbeszélések eredményeibe. És ha ez nem lett volna elég, a kollégáknak még ahhoz is asszisztálniuk kellett, hogy Dia a vidéki rendezvényeken a főnökkel közös szobában aludt.

Diáék esetében a viszony egyértelműen a munkahelyi morál és a teljesítmény rovására ment. Megbolygatták a csapat belső egyensúlyát, szították a feszültséget, és hagyták megromlani a már kialakult kapcsolatokat.
A cég kicsi volt. Nem voltak tulajdonostársak, akik beleszólhattak volna a helyzetbe. Nem volt olyan írott belső szabályzat sem, amely valamilyen módon határt szabott volna a munkahelyen szövődő viszonyoknak. Pedig a szabályok fontosak, mert megvédenek – ha kell, önmagunktól is.

Dia, anélkül, hogy tudta volna,

valójában egy jó apára vágyott.

Dédelgetésre, bizalomra, olyan összetartozásra – szövetségre, amilyet az édesapjával sosem tudott megélni. Egy tekintélyszemélyt akart, akire felnézhetett. Sajnos túl fiatal volt, túl gyermeki, és sehol nem tartott még önmaga motivációinak a felismerésével. Nem mérte fel a helyzet érzelmi súlyát, és nem akarta elismerni a maga felelősségét sem benne.

 

Bíró Rita

Bíró Rita life coach
www.izekesivek.hu

Nyitókép: www.evepostapple.tumblr.com

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennégy − tizenegy =

hirdetés