A viszkis. Az élet írta, Antal Nimród filmre vitte. Ambrus Attila lélekvesztői
Nem kreáltak belőle hőst, sem pandúrokkal, hatalommal peckázó betyárt, még csak nem is formálták szerethetőre Ambrus Attila karakterét A viszkis c. filmben.
Látunk ugyan hányattatott gyerekkorából villanásokat, látjuk, milyen környezetben érett végzetesen hendikepes felnőtté Erdélyben, a rettegett Ceausescu érában, anyja, apja által eltaszítottan, elemi érzelmi kapaszkodók nélkül maradva. Pap, pedagógus, rokon mind egy nótát fújtak, ha a gyermek Ambrusról volt szó: nem érdemes bajlódni vele, csínyre, bűnre való hajlama determinált. Javítóintézetbe küldték. Nem volt gyerekszobája.
Hogyan tudja magát a világban elhelyezni az, akiről már kiskorában lemondtak?
Akit elhagyott az anyja, eltaszított az apja.
Aki gyerekként elgyászolta az egyetlen embert, aki szerette.
Aki szegénységben, diktatúrában magyarként élt a határ túloldalán.
Akinek az identitását alapból megkérdőjelezték.
Mi jelenthet kapaszkodót?
Mi jót lehet ebből az „alapcsomagból” kihozni?
Ha a lélektani összefüggéseket nézzük, minden, ami a fiatal felnőtt Ambrussal történt, gyerekkori következmény. Ha az ő esetében nem is értékelhető pozitívumként, gyerekkorának köszönheti, hogy magasan átlagon felül sajátította el a lelemény-küzdés-kockáztatás hármasán nyugvó életstratégiát, s ez tette, teszi ő rendkívüli, „betyáros” karakterré.
Nem mentség – miért lennénk egy bűnelkövetővel elnézőek? -, hogy a gyerekkorát akarta túlélni, reális lehetőségeit és önmagát erőn felül meghaladni, amikor Magyarországra szökve kilátástalanságában elkezdett bankokat rabolni. Nem mentség a nehéz indulás, csak ok – ilyen alapon sokan választhatnák ezt az utat.
Miért kellett Ambrus Attila történetét filmre vinni? Miért kell sztárt csinálni a XX. század leghírhedtebb magyar bankrablójából? Sokan firtatják ezt dühösen, morális okfejtésekbe bocsátkozva. Pedig magyar vonatkozású magyar közönségfilmhez kiváló anyag Ambrus története. Ezt a fordulatos sztorit az élet írta, s épp ilyen történetekre szoktuk azt mondani, hogy regénybe, filmbe illő. A viszkis c. filmet épp a hozott anyag miatt nem lehetett könnyű összerakni, ehhez képest egész jó sűrítmény lett. Biztos kasszasiker.
Remekelnek benne a színészek, megragadják a figyelmet a különleges, dinamikus kameramozgások, pazar légi felvételeket látunk Budapestről, profin kivitelezettek az akciójelenetek… Ami számomra szokatlan: idegfeszítően zajos film, erős hangeffektekkel. Különös látni a szocializmusból épphogy kivergődő Magyarországot a korhű hátterekkel, kellékekkel, retró hangulat a nyomasztó fajtából, nosztalgiát (bennem) nem ébresztett.
A történethez visszatérve. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy Ambrus miért nem tudott leállni az első sikeres bankrablásai után? Miért szórta két marokkal a bankókat, miért nem fektette be, miért nem költötte értelmes(ebb) dolgokra az első milliókat? Megszédítette a hirtelen jött jómód, s kellett az utánpótlás? Nyilván ez is benne van. Ambrusban a sikerélmény megnyithatott egy szelepet, elveszthette a realitásérzékét és az önkontrollját; tökéletes bűntény, tétemelés… Eszement módon kockáztatott, mint oly sokszor, végül – sorskatarzisként – ez lett a végzete.
Amikor a sztori kapcsán moralizálunk, Ambrusra fókuszálunk, pedig… Erkölcsi mércével különb-e nála a megkenhető, korrupt minisztériumi hivatalnok, vagy a kiváló nevelést kapott értelmiségi család sarja – Ambrus barátnője –, aki évekig haszonélvezője volt a rabolt pénz által nyújtott luxuslehetőségeknek?
A tisztesség könnyen kikezdhető, a pénzhez való viszonya sok mindent elárul egy emberről.
Tanulságos látni – a filmben is -, hogy mennyire nehéz a birtoklási vágyat csillapítani. Ez is függőség. És igen, van, aki csak a pénze (vagyona, hatalma) által tud szerethetővé, érdekessé – egyáltalán észrevehetővé – válni. Ambrus a sorozatos bankrablásokkal a gyerekkorán vett revansot s mindazokon, akik eltaszították őt maguktól. Nem hős. Valahol áldozat. Pechjére még csak büszke sem lehet erre a sikerfilmre…
A viszkis – The Whisky Robber
126 perces
RENDEZŐ: Antal Nimród
FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Antal Nimród
OPERATŐR: Péter Szatmári
SZEREPLŐK: Csuja Imre, Csőre Gábor, Klem Viktor, Ifj. Vidnyánszky Attila, Schneider Zoltán, Oszter Sándor, Szalay Bence
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
