A viszkis. Az élet írta, Antal Nimród filmre vitte. Ambrus Attila lélekvesztői

hirdetés

Nem kreáltak belőle hőst, sem pandúrokkal, hatalommal peckázó betyárt, még csak nem is formálták szerethetőre Ambrus Attila karakterét A viszkis c. filmben.

Látunk ugyan hányattatott gyerekkorából villanásokat, látjuk, milyen környezetben érett végzetesen hendikepes felnőtté Erdélyben, a rettegett Ceausescu érában, anyja, apja által eltaszítottan, elemi érzelmi kapaszkodók nélkül maradva. Pap, pedagógus, rokon mind egy nótát fújtak, ha a gyermek Ambrusról volt szó: nem érdemes bajlódni vele, csínyre, bűnre való hajlama determinált. Javítóintézetbe küldték. Nem volt gyerekszobája.

Hogyan tudja magát a világban elhelyezni az, akiről már kiskorában lemondtak?
Akit elhagyott az anyja, eltaszított az apja.
Aki gyerekként elgyászolta az egyetlen embert, aki szerette.
Aki szegénységben, diktatúrában magyarként élt a határ túloldalán.
Akinek az identitását alapból megkérdőjelezték.
Mi jelenthet kapaszkodót?
Mi jót lehet ebből az „alapcsomagból” kihozni?

Ha a lélektani összefüggéseket nézzük, minden, ami a fiatal felnőtt Ambrussal történt, gyerekkori következmény. Ha az ő esetében nem is értékelhető pozitívumként, gyerekkorának köszönheti, hogy magasan átlagon felül sajátította el a lelemény-küzdés-kockáztatás hármasán nyugvó életstratégiát, s ez tette, teszi ő rendkívüli, „betyáros” karakterré.

Nem mentség – miért lennénk egy bűnelkövetővel elnézőek? -, hogy a gyerekkorát akarta túlélni, reális lehetőségeit és önmagát erőn felül meghaladni, amikor Magyarországra szökve kilátástalanságában elkezdett bankokat rabolni. Nem mentség a nehéz indulás, csak ok – ilyen alapon sokan választhatnák ezt az utat.

Miért kellett Ambrus Attila történetét filmre vinni? Miért kell sztárt csinálni a XX. század leghírhedtebb magyar bankrablójából? Sokan firtatják ezt dühösen, morális okfejtésekbe bocsátkozva. Pedig magyar vonatkozású magyar közönségfilmhez kiváló anyag Ambrus története. Ezt a fordulatos sztorit az élet írta, s épp ilyen történetekre szoktuk azt mondani, hogy regénybe, filmbe illő. A viszkis c. filmet épp a hozott anyag miatt nem lehetett könnyű összerakni, ehhez képest egész jó sűrítmény lett. Biztos kasszasiker.

Remekelnek benne a színészek, megragadják a figyelmet a különleges, dinamikus kameramozgások, pazar légi felvételeket látunk Budapestről, profin kivitelezettek az akciójelenetek… Ami számomra szokatlan: idegfeszítően zajos film, erős hangeffektekkel. Különös látni a szocializmusból épphogy kivergődő Magyarországot a korhű hátterekkel, kellékekkel, retró hangulat a nyomasztó fajtából, nosztalgiát (bennem) nem ébresztett.

A történethez visszatérve. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy Ambrus miért nem tudott leállni az első sikeres bankrablásai után? Miért szórta két marokkal a bankókat, miért nem fektette be, miért nem költötte értelmes(ebb) dolgokra az első milliókat?  Megszédítette a hirtelen jött jómód, s kellett az utánpótlás? Nyilván ez is benne van. Ambrusban a sikerélmény megnyithatott egy szelepet, elveszthette a realitásérzékét és az önkontrollját; tökéletes bűntény, tétemelés… Eszement módon kockáztatott, mint oly sokszor, végül – sorskatarzisként – ez lett a végzete.

Amikor a sztori kapcsán moralizálunk, Ambrusra fókuszálunk, pedig… Erkölcsi mércével különb-e nála a megkenhető, korrupt minisztériumi hivatalnok, vagy a kiváló nevelést kapott értelmiségi család sarja – Ambrus barátnője –, aki évekig haszonélvezője volt a rabolt pénz által nyújtott luxuslehetőségeknek?

A tisztesség könnyen kikezdhető, a pénzhez való viszonya sok mindent elárul egy emberről.

Tanulságos látni – a filmben is -, hogy mennyire nehéz a birtoklási vágyat csillapítani. Ez is függőség. És igen, van, aki csak a pénze (vagyona, hatalma) által tud szerethetővé, érdekessé – egyáltalán észrevehetővé – válni. Ambrus a sorozatos bankrablásokkal a gyerekkorán vett revansot s mindazokon, akik eltaszították őt maguktól. Nem hős. Valahol áldozat. Pechjére még csak büszke sem lehet erre a sikerfilmre…

A viszkis – The Whisky Robber
126 perces
RENDEZŐ: Antal Nimród
FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Antal Nimród
OPERATŐR: Péter Szatmári
SZEREPLŐK: Csuja Imre, Csőre Gábor, Klem Viktor, Ifj. Vidnyánszky Attila, Schneider Zoltán, Oszter Sándor, Szalay Bence

Ambrus Attila – Wikipédia

hirdetés

Mesterházy Mónika

főszerkesztő

2012-ben indítottam el az Életszépítőket, saját kedvtelésre. Eleinte csak a Facebookon létezett, majd 2013-ban magazin született belőle. Nem mindig volt könnyű kitartani mellette, de a hitem valahogy mindig továbbvitte. Hálás vagyok mindazoknak, akik ebben jó szívvel, hozzáértőn segítettek. 2017. októberétől Szépítők Magazinként megy tovább. A lényeg nem változik: vagyunk, akik voltunk „Életszépítőkként”, azt adjuk továbbra is, amit hűséges Olvasóink megszoktak, s talán el is várnak tőlünk. Végzettségem szerint szociális munkás, mentálhigiénés szakember vagyok, újságíró, kiadványszerkesztő, intézményi kommunikátor. Papírok, szakmák, szerepek... Anya vagyok, társ, és ebben szeretnék igazán jó lenni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás